Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 413 rang, nem a külső ragyogvány, hanem azok a vallás­erkölcsi erények kölcsönöznek, melyeket a bányai ev. egyházkerület bizalma Főtisztelendőséged személyében megjutalmazni sietett. A Krisztus egyházában becsülettel eltöítött negyvenkét év munkája biztos kezességül szol­gál nekünk arra, hogy új méltóságában és magasztos apostoli állásában is keresni fogja mindenek előtt az istennek országát; építeni és terjeszteni fogja azt e földön azon egyedül biztos alapon, mely egyszer vette­tett, melyen kívül más fundamentomot senki nem vethet, mely a Jézus Krisztus. Erre a biztos alapra most nagyobb szükségünk van, mint valaha; mert az igazság napja elhomályásult; a viharos szelek mélyen felkavarták a szenvedély hullámait és bekövetkezni lát­szik az idő, a melyről Pál apostol Tituszhoz írott első levelében megemlékezett. Ilyen viszonyok között Isten lelke által ihletett, igazságszerető, céltudatos, bátor és erős kezű kormá­nyosra van szükségünk, a ki megmutatja az igazságnak és szeretetnek útját, a ki főpásztori magasabb helyzeté­ben is „legeltetni fogja az Istennek nyáját, mely gond­viselése alatt leszen." Meg vagyok róla győződve, hogy Főtisztelendőséged, a nagy apostol tanítása szerint, ápolni fogja a hitéletet, a hit mellé csatolandja a jóságos cselekedeteket; a jó cselekedetek mellé pedig a tudományt. Bizton remélem, sőt tudom, hogy az egyházi törvényeinkben, rendszabá­lyainkban és utasításainkban körülírt kötelességek hű teljesítésében, a lelkek egyesítésében, az evangeliomi igazság és a haza igaz cselekvő és alkotó szeretetében „az Isten seregének mindenkor tüköré" leszen. Az egész hazai evang. egyház nagy reményekkel néz Főtisztelendőségednek működése elé. Egyházkerüle­tünknek nagy kiterjedése, a Kárpátoktól kezdve, a nagy Alföldön át, egészen le Horvátszlavonország közepéig, nehézzé fogja tenni feladatának megoldását; ehhez járul az e területen lakó evang. népnek nyelvben és szokás­ban való különfélesége. De Méltóságodnak bölcsessége megáldva János apostolnak szeretetével, Péternek buzgó lelkével és Pálnak erős hitével és bátorságával meg fogja találni a kellő eszközöket arra, hogy a lelkek egy­sége megőriztessék. Biztosítom, hogy én, mint ezen egyházkerületnek ez időszerinti világi elnöke és felügyelője, szent törek­vésében, erőmhöz képest, hű és odaadó támogatója leszek; nemcsak azért, mert ezt egyházi törvényeink kötelességemmé teszik, hanem azért is, mert erre Fő­tisztelendőséged személye iránti régi őszinte tiszteletem és rokonszenvem önkénytelenül is késztet. E részben kérni fogom viszont hű és készséges közreműködését, hogy szeretett ev. egyházunk, mint a józan felvilágosodás, a nemzeti közműveltség és a folytonos haladás egyháza, szellemileg és anyagilag tovább fejlődhessék. Áldásos működésére nézve kedvező előjelnek veszem azt a körülményt, hogy közvetlen hivatali elődjének, Sárkány Sámuelnek, az isteni kegyelem megengedte, hogy testi gyengesége dacára, szellemi erejének régi és mindnyájunk által csodált fényével emlékezetessé tegye mai magasztos ünnepélyünket. A mai főpásztori gyönyörű beszédében foglalt tanítások és intelmek mélyen vésődtek mindnyájunk lelkébe a miért én az egész egyházkerület nevében hálás köszönetet mondok neki. És mivel ez az utolsó szolgálat, melyet püspöki minőségében az egyház­kerületnek tett, engedtessék meg nekem, hogy ez ünne­pélyes pillanatban, én — mint hosszú időn át elnöktársa — személyes hálámat is kifejezhessem azon buzgó, erélyes és szeretetteljes támogatásért, melyben engem részesíteni szíves volt, Sárkány Sámuel szeretetreméltó egyénisége, feddhetetlen jelleme, apostoli fáradhatatlan buzgalma és tevékenysége mindenki előtt ismeretes ; de senkinek sem volt annyi alkalma, mint nekem, beletekinteni azon meleg szívnek redőibe, mely mindenkor minden nagy és szent eszméért tudott feldobogni, tudott lángolni és egy hosszú életet áldozni. Ő volt az a fáklya, mely, midőn a köz­pályán önmagát emésztette, százezreknek világított. Búcsúzóul szivemből kívánom, hogy a minden áldásoknak kútfeje : a Mindenható Isten áldja meg mél­tóságodat friss jó egészséggel; drága életének még hátralevő napjait pedig aranyozza be az emberi életnek legnemesebb örömeivel. Legyen róla meggyőződve, hogy hatvannyolc évre terjedő közéleti szolgalataiért hálás lesz az utókor; emlékét szívében fogja hordani ez a kerület, sőt az egész egyházegyetem, melynek mindenkor dísze és büszkesége volt. Hálás köszönettel tartozom, egyházkerületünk nevé­ben mindazoknak, a kik megjelenésükkel ezen mai ünnepélyünknek jelentőségét és fényét emelni kegyesek voltak. Első sorban ev. egyházunk érdemdús egyetemes főfelügyelőjének, b. Prónay Dezső őméltóságának és az ev. egyházkerületek jelenlevő püspökeinek, felügyelőinek és küldötteinek, kik ezt az alkalmat is lekötelező módon a hitrokoni szeretet kötelékének erősbítésére használják fel. Kiváló köszönettel tartozom továbbá a búban és örömben velünk mindenkor együtt érző református test­véreink egyetemes konventje és a dunamelléki egyház­kerület által kiküldött illustris vendégeinknek is, s azok élén b. Bánffv Dezső ő excellentiájának, a ki társaival együtt mindenkor lelkes képviselője volt a protestantis­mus érdekeinek és eszményi magas missiójának. Legyenek mindnyájan meggyőződve arról, hogy a bányai ev. egyházkerület nagy sűlyt helyez a hazában levő összes vallásfelekezetek közötti békének fentartására és ápolására; de különösen nagy súlyt helyez az evan­geliom szerint reformált egyház jóindulatára. Erre indít bennünket a reformáció nagy századától lefolyt viharos múltnak számos közös emléke, a jelennek küzdelmei és a jövőnek közös törekvései. Mind megannyi drága kapocs, mely további összetartásra késztet bennünket, hogy egye­sült erővel igyekezzünk a vallási jogegyenlőség és viszo­nosság nagy elveit megvalósítani. És még egy kellemes kötelesség teljesítése vár reám. Először történik, hogy egyházi ünnepélyünket az ország szívének, Budapest szék- és főváros egyik polgári köre is megtisztelt küldöttei által. Ezen megtiszteltetés kétségen kívül azon szívélyes jó viszonynak kifolyása, melyben a mi új püspök Urunk, a szék- és főváros polgárságával áll. Mi ezen szívélyes viszonynak erkölcsi értékét nagyra becsüljük és a megjelenteket melegen üdvözöljük. Az ég áldását kérem mindnyájokra; kiváltképen a püspökszentelő evang. egyházunkra, annak minden egyes tagjára, — az ég áldását kérem a ma felszentelt püs­pök urunk nagy munkájára, hogy fáradozása szolgáljon szeretett ev. egyházunk, hazánk javára és a népek sorsát intéző hatalmas Isten dicsőségére! Úgy legyen. Utána b. Prónay Dezső szólalt fel ilvkép: Méltóságos és főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Mély megilletődéssel s meghatva mindnyájan a lefolyt szép ünnepélytől jöttünk ide. Két érzés tölti be a mi szívünket: a búcsúnak mindenkor fájó érzete és a mellett az üdvözlésnek kedves érzete ez a két érzés. Szomorúan búcsúzunk a volt püspöktől, ft. Sárkány Sámueltől, ki számos éven át ritka bölcsességgel, szeretettel kormá­nyozta e nagy egyházkerületet s a búcsú fájó érzetét csak az enyhíti, hogy az ő munkásságára, habár más

Next

/
Oldalképek
Tartalom