Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-29 / 40. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 394 távozott az első ülésről, a mely ezen nyilatkozattal végett is ért. 13-án, a mely vasárnapra esett, s a melyen mindegyik felekezet a maga módjára dicsérte Istent, ülés nem volt. De a hétfői nap, a szept. 14-ike már felszínre hozta az egész tanácskozmány legsarkalatosabb és legjelentőségesebb kérdését, a vallási kérdést, ennek elkerülhetetlenné vált rendezését. A nemesi és úri rendek ugyanis, a kik legnagyobb részben protestánsok, nemcsak, hanem a vármegyék képviseletéből nyilván láthatóan túlnyomólag lutheránusok voltak, az ország sátorában hajnalban összegyülekeztek s mivel a vallási sérelmek leghathatósabb orvoslását külön szervezetük által vélték legsikeresebben elérni, nem pedig közös tanácskozásokon a főurakkal és a főpapokkal: az országgyűlések rendes tárgyalási módja szerint külön szervezkedtek, a tárgyalások vezetésére praesesül a lutheránus Radvánszky Jánost, a Carafifa kezei alatt vértanúságot szenvedett György fiát, titkárokul pedig Bulyovszky Dánielt és Krucsay Istvánt választották. Ez nem komoly ok nélkül történt. Nemcsak az idézett ok vezette a nemesi és úri rendet ezen elhatározásra, nemcsak, a mint a fejedelem említi, Szirmay és Okolicsányi bujtog hanem az a körülmeny is, hogy a főurak, különösen a klérus ösztönzésére, határozottan a vallás kérdésének a napirendről való leszorítására törekedtek. Meg kell még itt azt is jegyeznünk, hogy a fejedelem maga is, kinek az elnökké, personálissá megválasztott Radvánszkyt bemutatták, nem tett kifogást a nemesi és úri rend végzése ellen, a melyben semmi rendellenesség nem, hanem inkább a régi tárgyalási rendhez való alkalmazkodás található fel, — igaz egy speciálkérdés sikeres eldöntése érdekében és nem teljesen a bécsi kéz konkolyhintegető munkája nélkül. Ámde mikor a főurak, a papok s az összes katholikusok tudomást szereztek, meglepetésükben és ijedtségükben attól, hogy a fejedelem a kincstartó Radvánszky megválasztását helybenhagyta, Bercsényi grófhoz siettek, a ki tudvalevőleg nagy hazafisága s minden politikai zsenialitása mellett túlságosan buzgó katholikus volt s az ő vezetésével valamennyien a fejedelem elé járultak, tiltakozván a nemesi és úri rend panaszlott részének végzése és Radvánszky megválasztása ellen. Az ellentét ki volt élesítve, a szakadás közel, hanem Rákóczinak feltétlen tekintélye ós okos tapintata elsimította a készülő vihart. A 15-ikén tartott ülésen ugyanis, melyen mind a négy rend egybe gyülekezett, előadta a fejedelem, hogy a nemesi és úri rend végzéséhez, Radvánszky megválasztásához csakis ama feltétel alatt járult hozzá, hogy ez a rendek közakarata. A mikor szavaira a mágnások, főpapok s a panaszlott gyűlésen jelen nem volt rendek is hangos tiltakozással, zúgással, sőt ama végzést hozók egyenes megfenyegetésével válaszoltak, — a fejedelem, hogy a szélsőségtől megóvja a közgyűlést, maga is kárhoztatta a nemesi és úri rend végzését, mely nem az összesség tudomásával történt, — de egyúttal ezen eseményből folyólag már szükségesnek tartotta felvetni azt a kérdést: milyen legyen a gyűlés jellege, indítványok miként tétessenek s határozatok miként hozassanak ? De a megtámadott s határozatukat védő rendek is ugyanennek a megállapítását követelték, mert határozatuk érvénye legnagyobb részben attól függött: vájjon a gyűlés országos-e avagy nem ? E kérdést döntötte el a szeptember 16-iki ülés, a mely a honszeretet '.erejével újra egyesítette is az egymással ellenfélként szembekerült rendeket. Ezen az ülésen Bercsényi indítványára megállapodott a rendek összesége abban, hogy jelen gyűlés, bár az egész ország tekintélyével bír és ép úgy tárgyalja „a törvényes igazságokat", mint az országgyűlés, mégis nem formaszerű országgyűlés ; s lengyel mintára megalkották a rendek szövetségét, e címet adván a gyűlésnek; „a szövetkezett magyarok karainak és rendeinek generális gyűlése." Fejévé e szövetségnek a lutheránusok teljes egyértelműségével is egyhangúlag kikiáltották Rákóczit, ki is ezen címet kapta; „a haza szabadságáért szövetkezett rendek vezérlő fejedelme." Adtak melléje 24 tagból álló tanácsot is, melyet a rendek a három bevett vallásfelekezetből akartak ugyan egyenlő arányban megalakítani, a fejedelem felszólalására, mely nem ok nélkül az érdemre célzott, e kívánságtól a rendek elálltak. A protestánsok azonban itt nem voltak hátrányban. Megállapították a 18-iki ülésben az eskümintát is, a melyet a fejedelem s a melyet viszont a rendek tartoztak a szövetségre letenni. Még az nap a vármegyék alispánjai és a hadsereg, másnap, 19-én az összes rendek megesküdtenek. Jellemző a', esküre elsősorban felhívott és kényszerített klerikusoknak, az ország első rendeinek huzódozása az eskü letételétől. Nem igen csalódunk, az előzményeket ismerve, hogy e vonakodásnak tulajdonképeni oka az eskümintának azon kötelezettsége volt: „valamit a confoederált" statusok közakarattal rendelnek, kötnek ós végeznek, minden kigondolható félelem és tekintet nélkül nemcsak megtartani, s magamat ahhoz alkalmaztatni, de minden erővel és tehetséggel véghezvinni igyekezem, és ezen esküvésemmel most is magamban eltökéltem, — „Isten engemet úgy segéljen!" Teljes bizonyossággal előre volt ugyanis látható, hogy a szövetkezett rendek egyik főintézkedése a protestáns vallási sérelmek orvoslása, a vallásszabadságot biztosító törvények érvényének visszaállítása lesz. Ezt pedig a klérus nem óhajtotta. Bercsényi energikus felszólalása s az egész gyülekezet felháborodása, mely ezen fenyegető szavakban is érthetően beszélt: meg kell lenni, mert a ki meg nem esküszik, nótában hozza magát, meghozta a kellő eredményt, s a klerikusok négy főgeneralis esküje után, ugyancsak letették a hitet, de mégis úgy, hogy ennek ereje gyengítésére és lelkiismeretök megnyugtatására elmondták az eskü után az ismeretes clausulát: „amennyiben a rendelések a római katholika vallás ellen nincsenek." 20-ikán az ország sátorában szolgáltatott mise után maga a fejedelem is letette a vezérlő fejedelmi esküt. Ezen esküben reánk protestánsokra kiváló fontossággal bír a három bevett felekezetre vonatkozó alábbi rész: „ ... a religiókból olykor származni szokott dissidentiáknak eltörlésére és a szívbéli egyességnek nevelésére fogadom, hogy az országban bevett három religiót maga törvényes szokott szabadságában megtartom és másokkal is megtartatom ; sőt valamit ezen confoederált státusokkal közakarattal kötünk, rendelünk és végezünk; azt nemcsak megtartani és megtartatni, de teljes erővel és tehetséggel véghez vinni igyekezem." Eskü után a szövetséglevél felolvasása és aláírása, utána ünnepi lakoma következett. A 21. 22. és 23-ikát a vallásügyek foglalták le, a melyeket valósággal tovább halasztani nem lehetett, az előzmények parancsolólag szóltak, a fejedelmi eskü záloga volt a vallásügyek törvényes elintézésének, a sérelmek orvoslásának. Az evangelikus és református rendek együttesen járultak a fejedelem elé a vallási sérelmek orvoslásának kérelmével. Békekötésekre és törvényekre hivatkozva kívánták a vallás szabad gyakorlatának visszaállítását; kérték a linci békében név szerint, felsorolt 90 templomnak visszaadását, ill. birtoklásukhoz való törvényes joguk elismerését. Rákóci ki nem