Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-29 / 40. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 395 térhetett a kérés elől. Önéletrajzában a helyzet nehézségeinek ismereteivel s nála sajátos jellemző erővel így nyilatkozik: „A pártok igényeiket a nagyszombati békére alapították, melynek értelmében a protestánsoknak 90 templomot engedélyeztek, a melyeket tőlük később nagyobb részben a soproni és pozsonyi országgyűlés határozataival, részben erőszakkal elvettek. De mivel be lehetett bizonyítani, hogy ezen országgyűlések teljes szabadságban nem tárgyaltak, miután több, az ország szabadságaira veszedelmes törvénycikkeket alkottak, hadviselésben és a szíveknek a szabadság szerelmétől gerjedt lelkesedésében törvényeseknek tartani és megtartani nem lehetett. A mágnások és a hatalmasabbak katholikusok voltak, a magyar klérus uralomra vágyott és azt megszokta, a kisebb nemesség a katonaság nagyobb részével a fentnevezett ferde nézeteket követte és miután bennem való bizalmatlanságból a lárma, a melyet kérésnek kellett venni, erősbödött, az igazság megtagadása gyászos és romboló következményekkel járt volna." De hozzá tehetjük mi azt, hogy a törvényes igazságnak teljes érvényesülése alig-alig kisebb veszedelmet hozott volna a rendeknek egész szövetségére. 1647 óta sok minden megváltozott már Magyarországon. Lipót gyászemlékű uralkodása megölte közszabadságainkat, rongygyá tépte törvénykönyvünket, vérbe fojtotta a vallásszabadság gyakorlatát, hitszegéssel a lelkiismeret legenyhébb fordulása nélkül vetette prédául oda vérszopóknak evangyéliumi egyházunk testét. 1705-ig sok megváltozott már! Evangelikus falvak és városok visszatértek, mert kellett, a katholikus egyház kebelébe. Plébánosok betolakodtak majdnem színtiszta evang. egyházközségekbe és elharácsolták a templomok jövedelmeit. A földesurak erőszakkal érvényesítették azon elvet: cuius regio, illius religio. A német katonaság valódi pusztító utálatosság volt az evangeliomí egyházra ] és csak a katholicismus húzott leírhatatlan garázdálkodásaiból igen-igen szomorú hasznot. Tehát mi módon oldassék meg a nehéz kérdés úgy, hogy az ország első rende, a klérus is kiméltessék, a protestánsok igazságán is csorba ne essék ? A lelkiismereti szabadságot és minden vallás szabad gyakorlatát jelöli meg a megegyezés egyedül lehető fundamentumául a fejedelem bölcsessége. Ez volt az egyetlen helyes alap. A mikor a fejedelem előtt a két protestáns felekezet képviselői kérelmeiket előadták, felhívta őket sérelmeiknek irásba foglalására és biztosította őket, hogy törvényen alapuló kívánalmaikat, a sérelmeknek a kath. renddel való közlése és ezek észrevételeinek vétele után kész teljesíteni. A protestánsok át is nyújtották írásba foglalt sérelmeiket a fejedelenmek, a ki viszont másnap (22-én) közlötte a katholikus rendekkel. Ezek azonban csak 26-án válaszoltak erre. A 21-én kezdett vallásügyi vita három álló napot foglalt le magának egyfolytában az országgyűlés tárgyalásaiból, igen természetesen, hiszen hosszú évtizedek sérelmei szólaltak meg keserű panaszokban végre-valahára szabadon, a nemzetnek az udvari ármányoktól, cselvetésektől és fenyegetéseitől ment országos gyűlésében a protestáns rendek ajakán. Természetes viszont az is, hogy ez nem történt meg szemrehányások, vádaskodások, heves jelenetek és valódi országgyűlési viharok nélkül. A Lipót zsarnoki uralma alatt a békekötések és az országos törvények ellenére elszedett templomok állottak az elmérgesedett viták viharainak kellő közepén. Klérus és vármegyei nemesség, katholikus és protestáns rendek állottak ingerült hangulatban s vitában szemben egymással. Maga a fejedelem megőrizte mindvégiglen fejedelmi méltóságát és nyugalmát s a maga szempontjából érthetően és következetesen a vallási sérelmeknek első sorban való gyógyítását s a többi országos ügy ezutáni tárgyalását követelő evangelikus rendeknek azt a választ adá: ő ugyan eleget kíván tenni esküjének, de addig hiábavaló dolog a templomok visszaadását elintézni, míg útját nem vágják a közelgető ellenségnek. Elvégezte tehát a gyűlés, hogy úgy az ellenség leverésére minden lehető elkövettessék, mint a vallásügyek nyilvános megvitatásának is hely adassék. Ennek a vitának a során a hangulat jellemzésére elegendő Platthy Sándor turóci evangelikus nemes deputátusnak összetűzése Bercsényi gróffal, ki beleunván a hosszúra nyúlt vallási vitába, a gyűlés berekesztését és az összes rendeknek az ellenség ellen való vonulását követelte. Platthy felismerhető éllel Bercsényihez intézte felszólalását s a vallási sérelmek azonnali orvoslását sürgette, mert előbb való Istennek dolga mindennél. A büszke Bercsényi nem tűrhetvén a szokatlan hangot, megkérdező Platthy Sándortól, vájjon tudja-e, hogy kivel beszél"? „Igenis tudom, felelte amaz: az országgal; de azt is tudom, kiknek nevében emelek szót, t. i. az evangélikusok összessége nevében!" Az óriási zajból, mely erre támadt, kihallatszott a megsértett tiizes vérű Bercsényi káromkodása. A fejedelem feddő szava és Forgács generális egy tréfás ötlete csillapította el a zivatart. A 23-iki ülést részben és a 24. és 25-ikit egészen a vármegyék sérelmei, a sokat változott vármegyék adóportáinak helyesbítése, a 24 tagú tanács és a közgazdasági tanács megalakítása foglalták le. Már a 22 iki gyűlésen is hoztak azonban fontos országos közügyekben határozatokat. (Folyt, köv.

1) OKTATÁSÜGY. Az országos közoktatási tanács állandó-bizottságának javaslata az érettségi vizsgálati utasítás revisiójáról. E javaslatot, főbb vonalaiban, „Az Orsz Közokt. Tanács" állandó-bizottságának egy albizottsága készítette, mely dr. Heinrich Gusztáv, dr. Fináczy Ernő és dr. Alexander Bernáth előadó tanácsosokból állott. Három oly név, melyek viselői mind az elméleti, mind a gyakorlati paedagogia terén kiváló tekintélynek örvendenek s a szóban forgó javaslat — mindjárt eleve kijelentjük, — ezt a jó hírnevet csak öregbíteni fogja. Az állandó-bizottság annak a kérdésnek tárgyalását, vájjon általában szükség van-e érettségi vizsgálatra, nem tartotta feladatának, mert a miniszteri rendelet csupán az Utasítás revisiójára szólította fel, de mégis jelzi hogy azt elvileg szükségesnek vallja, — azután áttér az Utasítás fejezetenként való bírálatára. A javaslat az Utasítás első fejezetét változatlan hagyja. Ebben ugyanis arról van szó, hogy érettségi vizsgálatot csupán az tehet, a ki a nyolcadik orsztályról valamely nyilvános középiskolától legalább elégséges eredményű bizonyítványt mutathat fel. Igaz, osztályvizsga, érettségi, írásbeli és szóbeli, tehát három vizsgálat egymás után, aránylag rövid időközökben, nagyon megviseli a tanuló idegeit. A felső kereskedelmi iskolákon meg is próbálták az osztályvizsgálat eltörlését, de ez annyi visszáságra vezetett, hogy ott is visszatértek a régi rendszerhez. A második fejezet az érettségi vizsgálat célját határozza meg. A javasolt módosítás szerint „ki kell puhatolni, vájjon a vizsgálatra jelentkező tanuló értelmi