Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-29 / 40. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 392 onnét, a hova ő kenyeret nyújt. De ha ily hálátlanságra találnátok, kedves fiaim, emlékezzetek a keresztfán is ellenségeiért imádkozó Jézusra, tudjatok jót tenni azokkal is, a kik üldöznek titeket. Á szeretet lakozzék egy födél alatt veletek. Más elzárhatja ajtaját a koldus, szegény előtt, vigyázzatok, a ti hajlékaitokból ne távozzék soha boldogtalan igaz részvét nélkül. A világ fia elfoglalva lehet a maga gondjával, a lelkésznek el kell fojtani önkeservét, hogy meglássa más szerencsétlen arcán a bánat könnyét; más lenézheti, elkerülheti az inség porában vergődőt, nektek fel kell keresnetek az utolsó koldus szenvedőt is, hogy vígasztaljátok, vele imádkozzatok, felkeltitek benne azt a hitet, hogy van mégis részvét a földön. Kicsinyek és nagyok, szegények, boldogok így tanulják tetteikben a szeretetét mindenekre kiárasztó Jézus szenvedését. így gyűjtitek az áldást nevetekre. Ne felejtsétek el az apostoli intést: légy példa a hívek előtt. Gyurátz Ferenc püspök nemesdömölkí papavató beszédéből. A gyülekezetek vagyonkezelése és az Alkotmány 231. §-a. Az arad-bélcési ev. egyházmegyének f. évi augusztus 9-én Békés-Csabán tartott közgyűlésén az egyházmegye számvevője, Maros György úr erélyes rendszabályok alkalmazását sürgette a mezöberényi evang. egyház elnöksége ellen azért, hogy az egyház tulajdonát képező 15 darab mezöberényi takarékpénztári részvényt — ismételt felhívás dacára — mindezideig el nem adatta s a részvényekbe fektetett tőkét máskép nem gyümölcsözteti. A számvevő úr javaslatának indokolásul hivatkozott az E. A. 231. §-nak c) pontjára, mely így hangzik: „Tőkék ideiglenesen közhitelű takarékpénztárban kezelendők, állandóan pedig ingatlanok vételére fordítandók; továbbá árvaszerű biztosítékot nyújtó ingatlanokra adott kölcsönben vagy oly kis értékpapírokban gyümölcsöztetendők, melyeknek árvaszerű biztossága államhatóságilag elismertetik. Ezen intézkedés az alapítványi tőkék elhelyezésénél is mérvadó, ha csak az alapítók határozottan kifejezett rendelkezésével nem ellenkezik." Ezen §-t az egyházmegyei számvevő úr úgy értelmezi, hogy az egyházaknak mindazon értékpapírjai, melyek „kishitelű takarékpénztárak" részvényei alakjában kezeltetnek a tulajdonos egyházak akaratából és felelőssége mellett az illető közegek által, feltétlenül és kivétel nélkül azonnal eladandók — megengedvén azt, hogy az azok árából befolyó pénz — a mennyiben máskép nem volna értékesíthető, ugyazon takarékpénztárban helyeztessék el, betéti könyvecskén. A törvény szentsége előtt mindenkor fejet hajtok. Ennek kifejezést is adtam az említett egyházmegyei közgyűlésen való felszólalásomban. De ép a törvény szentsége iránt való tiszteletemnél fogva kénytelen voltam a mezöberényi konkrét eset alkalmából az egyházmegyei számvevő úr törvénymagyarázatával szemben állást foglalni és a közgyűlést arra kérni, hogy hagyná meg egyházunk számára a szabadságot, hogy az említett részvényekkel, mint eddig, úgy ezentúl is, felelősség mellett, legjobb belátása szerint szabadon rendelkezhessék. Felszólalásomnak volt is annyi sikere, hogy a javasolt drákói szigor alkalmazása elmaradt s utasítva lettünk, hogy a mennyiben a részvények eladását kimondó határozatot sérelmesnek tartanok, az ellen az egyházkerületi közgyűléshez felebbezzünk. így tehát a legközelebb Budapesten egybeülő bányakerületi közgyűlésnek a gyülekezetek vagyonkezelését illetőleg egy fontos elvi kérdés felett fog kelleni döntenie. Nevezetesen azon kérdés felett: benne foglaltatik-e a zsin. törv. fentebb idézett szakaszában azon tiltó rendelkezés, melyet az arad-békési egyházmegye t. számvevője abból kimagyarázni s melynek alapján a mezöberényi esetre vonatkozólag szigorú intézkedés tételét kivánta ?! Ily körülmények közt, azt hiszem, egyetemes egyházunk közvéléményét is érdekelni fogja, ha a mezöberényi esetet — a törvény idézett szakaszához való vonatkozásában — közelebbről megismertetem. Az 1870-ik évben — tehát 23 évvel a zsin. törv. szentesítése előtt — április 18-án tartott presbyteri ülésben egyházunk elhatározá, hogy az alakulóban levő „mezöberényi takarékpénztár és népbankénál 5 nagy és 3 kis részvényt fog jegyezni. Az 5 nagy részvényre egyenként 30 forintot egyszersmindenkorra, a kis részvényekre 10 éven lát évenként 2 forintot kellett fizetni. Befizetett tehát egyházunk a nagy részvényekre 150 forintot, a kis részvényekre 10 éven át 60, összesen 210 forintot. A 10 év leteltével, a mennyire a takarékpénztár alakult, az 1879. év március 4-én a fentebbi 5 nagy és 3 kis részvényre egyházunknak visszafizettetett mint felszaporodott tőke és kamat 641 forint 23 krajcár. Tehát tiszta nyeresége volt egyházunknak 431 forint 23 krajcár. Ugyanazon évben a takarékpénztár újra alakult. 50 forint névértékű részvényeket bocsátott ki, melyekre egyenként 30 forintot kellett befizetni. Ezekből egyházunk 15 darabot jegyzett s befizetett rájuk 450 forintot. Ezen részvények után egyházunk már az 1879-ik évre 64 forint 50 krajcár osztalékot kapott, azóta pedig 26 éven keresztül 3408 kor. 60 fillér folyt be az egyházi pénztárba osztalék címén. Időközben az 1894-ik évben még egyenként 10 forintot, összesen 150 forintot kellett az egyháznak a részvényekre befizetnie — s miután a teljes névértékig hiányzó összeget a takarékpénztár a saját tartalékalapjából pótolta — a részvényesek 40 forint befizetés mellett 50 forintos teljesen névértékideg befizetett részvények birtokába jutottak. Ezen részvényeknek jelenlegi tényleges árfolyama 200 korona. A fentebbiekből látható, hogy egyházunk ezen 15 drb részvényre befizetetett összesen 1300 koronát, Ezzel szemben nyeresége volt: 1870-ben 431 frt 23 kr. = 862 K 46 fill. Osztalék 26 éven át. . . 3468 „ 60 „ 15 drb részvény érték

e. . 3000 „ — „ Összesen . 7271 K 06 fill. Tekintetbe veendő továbbá az, hogy az 1904-ik évben egyházunk áldott emlékezetű felügyelője, Hegedűs Mihály, felügyelővé választása alkalmából 600 koronát tett le kezeimhez oly kijelentéssel, hogy azt az egyház lelkésze által szabadon meghatározandó célra egyházunknak adományozza. Ezen alapítványra vonatkozólag egyházunk az 1894-ik év február 11-én tartott presbyteri ülésében, az akkor még életben volt adományozó hozzájárulásával azon határozatot hozta, hogy az adományozott 300 forintból a 15 drb takarékpénztári részvényre