Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-22 / 39. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 385 tholdy „Lemondás" és Lányi Ernő „Imá"). Teljes elismerés a karvezető Becht Józsefnek és Lányi Ernőnek. Végül megjegyezzük, hogy az ünnepély elején Jánossy Lajos esperes imádkozott Kacziány Lajos budapesti lelkész helyett, a kinek megjelenését hivatalos elfoglaltság gá­tolta. A közönség mélyen meghatva a hymnus éneklése után oszlott el és szépen adakozott a „Luth er-Társaság" javára. A gyűjtő hölgyek élén dr. Zelenka Lajosné úrnő állt. A gyámintézet gyűlése. A második nap, szept. 13-íka a gyámintézet napja volt. 9 órakor kezdődött a gyámintézeti istentisztelet, a melyen Korbély Géza sátoraljaújhelyi lelkipásztor prédi­kált Máté 9, 35—38. alapján. Beszédjén meglátszott, hogy lelkiismeretes, készülő szónok és nagy gondot for­dít arra, hogy. gondolatai megfelelő formában .jelen­jenek meg. Előadását átérzés jellemezte s ennek tulaj­donítható, hogy a hívek figyelme a hosszabb beszéd alatt sem lankadt el. Istentisztelet végeztével megint gyűjtés következett a nagy szeretetadományra. A gyűjtő hölgyek vezetője ez alkalommal Weidlich Pálné úrnő volt. Rövid szünet után megkezdődött a gyűlés a tem­plomban. Gyurátz Ferenc egyházi elnök nagyobb beszéd­del nyitotta meg, a melyre feszülten figyelt az egybe gyűlt hallgatóság. A beszéd — buzdító hatású részei mellett sok jelentős eszmét vetett fel, a melynek már a gyűlésen támadt visszhangja. Egyes részleteit utóbb külön cikkekben fogjuk fejtegetni. Most közöljük a beszédet egész terjedelmében, hogy olvasóink is gondol­kodhassanak rajta. Gyurátz Ferenc elnöki megnyitó beszéde. Alig néhány éve, hogy itt gyűlésezett a M. Prot, írod. Társulat. Most az ev. egyetemes gyámintézet vándor­apostolai jöttek ide karöltve a Luther-Társaság híveivel. E látogatás is azt bizonyítja, hogy e hely az innét ki­sugárzó testvérszeretettel, minden jóért, igazért lángoló lelkesedéssel erős vonzerőt gyakorol a nemes célok szol­gálatában fáradozókra. A gyámintézet nem először ünnepel itt; látta őt már e város, ez egyházközség mint úttörőt, mint egy szent ügynek a kezdet nehézségeivel küzdő fiatal bajnokát. Most újra elhangzott a miskolci ev gyülekezet vendégül hívó szava közel-távolra. Visszhangul örömet keltett mindenütt. Eljöttek a közös cél pártolói mind a négy egyházkerületből. Itt állítja fel az egyetemes gyámintézet a jótevő részvét oltárát, a melyről vigaszt, segélyt osztogat. Édes a találkozás a hazánk különböző vidékeiről összegyűlt vendégeknek itt, hol az alkotni tudó, tettek­ben nyilatkozó élő hit e gyülekezet életében oly szép, buzdító példakép áll előttünk. Vonzott a szeretet, tisz­telet a gyülekezet lelki atyja iránt, kiben a tiszai egy­házkerület lángbuzgalmú püspökét s a gyámintézetnek érdemkoszorús veterán vezérét üdvözölhetjük s vele együtt örülhetünk, hogy ezen intézmény a mustármagról kelt csemete, a melynek védelmén, ápolásán, oly lanka­datlan héwel, akadályt győző erővel küzdött, fáradott: mint emelkedett magas fává, mint hoz mindig szélesb körre kiterjedő ágain áldott gyümölcsöket! A gyámintézet célja ismeretes Ez az evangeliomi szeretet eszméjének az életben mindjobban megvalósítása. Szép feladat, a melynek teljesülésével szoros kap­csolatban van egyházunk jövője. Ez mutatja ugyanis benne a gondos édes anyát, ki iránt a jótettek emléke is ragaszkodásra kötelezi a reábízottakat. Ezzel ébreszti híveiben a testvériség tudatát s egyesíti erejüket oly intézmények alkotására, a melyekből áldás !árad szét. A testvérszeretet vezérel mentésre oda, hol a vész harangja kondul. Buzdít segítő kezet nyújtani a teher alatt roskadó gyülekezeteknek, gyámolítani azon hit­sorsokat, kik a szent igét szomjúhozva, ennek hirdeté­séhez templomot, gyermekeik vallásos neveléséhez iskolát óhajtanak építeni, de erre saját erejük gyönge. Sebeket gyógyít, vigasztal, remélni tanít s az élő hit hatalmával építi az Isten országát. A jó ügy azonban áldozatot is követel. Egyházunk szent alapon: az evangeliomon áll, de csak úgy emel­kedhetik tovább, töltheti be rendeltetését, ha tagjai nem pusztán a szokás kötelékével hanem áldozatkész lelke­sedéssel is ragaszkodnak hozzá. Ezt megtaláljuk az el­hunyt elődök életében. A türelmetlenség, hitüldözés szo­morú korszakában a vallásért, mindent feláldozni kész buzgóság mentette meg az egyházat. Ezért tűrt, imád­kozott, áldozott a gazdag és a szegény, drágább volt előttük az evangeliom " inden anyagi előnynél. Szeretett hívek! Ez előtt 180 évvel egy dunántúli községben a hatalmas földesúr jogára hivatkozva célul tűzte ki összes evang. jobbágyainak egyházuktól elsza­kítását és saját vallására térítését, Miután erre a reá­beszélés, utasítás elégtelen volt: tudtára adta a bírónak s kihirdette a faluban, hogy minden családfőnek vagy a bibliától, vagy telkétől, házától kell megválnia. A gon­dolkodásra 3 napi időt enged. A bíró, egy tisztes öreg, az idő leteltével hajlékában maga köré gyűjti gyerme­keit, két felnőtt fiát s tizenhat éves kedves leányát s szomorúan szól: „Gyermekeim hallottátok a parancsot, mely száműzi házukból az evangeliom híveit. Én már öreg vagyok, mindig a biblia volt lábaimnak szövétneke; róla lemondani nem tudok. Ti még fiatalok vagytok ; reátok hagyom, válaszszatok." Ekkor leánya megragadja kezét s hittől ihletve szól: „Édes apám ne sírjon, minket ne féltsen, már választottunk. Mi is hallottuk, és meg­tartjuk hitünk fejedelmének szavát: „Tartsd meg, a mi nálacl vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat". Bármi jöjjön reánk, a mi vallásunk nem eladó". Az apa zokogva ölelte meg gyermekeit s együtt távoztak a szülő házból, magukkal vitték a bibliát és a koldusbotot. Igaz, ma nem forgat fegyvert a türelmetlenség, a békesség napja világol felettünk, kiki háborítlan imád­hatja az Istent azon templomban, a melyhez szíve vonza. De magunkat ámítanók, ha azt vélnénk, hogy most már nincs szükség a védekezésre. Bár más alakban, itt az ellen­ség ma is. Ez a földhöz tapadt anyagelvűség, mely mint fagyos szél tördeli a hitnek virágait, egyházunk öröklött szegénysége, mely a versenyen mint akadály hátráltak. Védelemre kell sorakoznunk ma is s ebben egy hűséges vezető a íestvérszeretet munkáját végző gyámintézet. Ki ennek ügyében fáradozik, oltárára áidozatot hoz : az evangeliomot s az ezen épült szt. egyházat védi. Az Úrnak lelke hívja, gyűjtse, világosítsa a híveket, hogy minden családfő, minden családanya megértse a gyámintézet jelentőségét — s ébreszsze az áldozatkész­ségét ez iránt hozzátartozói keblében. A részletesb jelentést a gyámintézet munkásságá­ról, az egyes egyházkerületekben az egyh. ker. gyámint. elnök urak fogják előterjeszteni. Részemről csak az ered­mények összesítésére szorítkozom. 1. A bányakerületben az összes gyámint, bevétel ..... 8,842"87 K 2. Á Dunáninneni kerületben . 6,075'55 „ 3 A Dunántúli kerületben . . 10,367"41 „ 4. A Tiszai egyházkerületbe n . 8,404*63 „ . Összesen . . 33,690 46 K

Next

/
Oldalképek
Tartalom