Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-22 / 39. szám

1905 EVANGEL

IKUS ŐRÁLLÓ 383 a társulat célját kockáztatni, vagy pedig azt az általános tiszteletet, mely az igazság szolgálatáért kell, hogy benne legyen minden egyes emberben, különösen egy felszentelt emberben, a ki az egyház érdekeinek előmozdítására és Krisztus tudományának hirdetésére esküvel van kötelezve. Méltóztatnak tudni, hogy a mi társaságunk célja micsoda; világosan meg van mondva az alapszabályokban: a mi népünk számára a sajtó űtján olyan tudományos és áhítatos munkákat teremteni, a melyek az evang. egyház lelki szükségét kielégítik. Mindenki működése számára nyitva áll a tér, a ki azon cél felé törekszik, a melyre mi szövetkeztünk. A mi gyűléseink nyilvánosak, minden egyes egyháztagnak nemcsak jogában van, hanem kötelessége volna felszólalni azon értelemben, hogy próbáljuk mi a mi egyházi irodalmi dolgainkat akként szervezni, — hogy meg tudjuk állani a versenyt minden más felekezettel; hogy meg legyenek azok a szellemi fegyvereink, a melyekkel nemcsak a reformátorok, hanem a mi őseink is küzdöttek, a mely irodalmi feladatok és fegyverek egyedüli eszközei annak, hogy megerősödjék a mi hitünk a nép között. Joga van mindenkinek indítványokat tenni, a határozatokban részt venni. És ha találkoznék valaki tag, a ki az alapszabályokban kitűzött cél ellen, a közönséges tisztesség ellen, vagy a becsület ellen bármi merényletet követne el, az tartozik felszólalni a gyűlésen, védelmét, mentségeit, okait előadni. Ezt kívánja a felelősség elve. A sajtó, Uraim, nagy hatalom, az volt a reformáció idejében, a 16—17, században, az ma is a XX. században. De a történet mutatja, hogy a sajtó, ha tisztességes kézben van, rendkívüli nagy hatalom és áldásos hatalom. Ezt a sajtót tisztelni kell; fel kell tételezni, hogy a ki tollhoz nyúl valami eszméért, jó dologhoz nyúl, mert a sajtó a közügyeknek, az egyházban tehát az egyházi közügyeknek szol köztársadalomnak jó lelkiismerete és vezető szelleme. Ha ezt így fogjuk fel, akkor a sajtó előtt meg kell hajolnunk. Ismétlem ezt tisztelni kell és ezt a célt soha ne téveszsze szem elől senki, bármi sérelme van. Micsoda lélek kell ahhoz, hogy valaki egy nemes célú társulatnak működése felett gúnyosan és kárörömmel nyilatkozzék: „hogy ezt úgy sem olvassa senki, ez úgy is haszontalanság, a mit az urak végeznek". Volt-e rá eset, hogy valakit figyelemmel meg nem hallgattunk volna ? Egyhez azonban nincs senkinek joga a földön: valakinek a lelkiismereti tisztaságát kétségbevonni; nincs joga senkinek egy egész társulatot s benne a közügyet támadni nyilvánvaló rosszakarattal. Ez történt. Ha az én négy évtizednyi nyilvános pályám nem volna elég egyéni tisztességem megvédésére, akkor semmi szónoklat elég nem volna igazolásomra. Vannak személyes sértések, a melyeknek célzata jóval távolabb áll, mint hogy azt a közönséges gondolkozású ember meg tudná mérni. Az ily személyes sértések ellen nincs más fegyver, mint a néma megnyugvás. Bízom mindazoknak lelkiismeretes működésében, jó érzelmeiben, a kik eddig nem az én kedvemért, hanem a szent cél érdekében támogatták a Luther-Társaságot. Most is arra kérem, méltóztassék a mai jelenetből az én személyes sérelmemet teljesen kihagyni, hanem a Luther-Társaságét tekinteni. Ha ebben méltóztatnak engem továbbra is támogatni, legyenek meggyőződve, hogy az én csekély erőm mindenkor rendelkezésükre áll. Jó lelkiismerettel fogjunk a munkához. Végül nagy örömömre szolgál az, hogy a Luther-Társaság tagjait oly szép számmal látom itt együtt. Méltóztassék az előttünk álló tárgyakat megszokott komolysággal tárgyalás alá venni és meg vagyok róla győződve, hogy a mi egyházi irodalmunk is felemelkedik a mai kor színvonalára. Ezzel megnyitom a mai gyűlést, hogy méltóztassék a további tárgyalásokba bocsátkozni. (Általános éljenzés) Ez után áttért a gyűlés a napirendre. Falvay Antal jegyző és Majba Vilmos titkár adták elő a megelőző napon tartott igazgató-tanácsi ülés előterjesztéseit és javaslatait. A Társaság pénzügyi helyzete valamivel javult, a tőkevagyon gyarápodott, ezzel szemben azonban hallatlan nagy összegre, 5200 K-ra rúgnak a hátralékok. Irodalmi társaságainkat ez a szú állandóan őrli s alig van ellene orvoslás. Dr. Kéler Zoltán ügyész a végrehajtás erélyes eszközét ajánlja. Keviczky László utolsó intésül az esperesek útján való felszólítást indítványozza. Gyurátz Ferenc elismeri az ügyész álláspontjának törvényességét, ámde ily egyházi jellemű s irodalmi célú társaságnál, a melyet a közszeretet fillérei gyámolítanak, nem csupán azt kell nézni, mire ad jogot a törvény. Fontos a quid consilii szempontja is. Ha a végrehajtást foganatosítjuk, átok tapad sok fillérhez. A Társaság ne anyagi, hanem erkölcsi erőre támaszkodjék. A végrehajtó örökre bezárja az ajtót a Luther-Társaság előtt, egy kis keresztyéni kímélet talán még megtartja a zászló alatt. Vigyázzunk, hogy tagjaink száma hirtelen le ne olvadjon, s ezen a réven anyagi erőnk meg ne gyengüljön. Keviczky indítványát pártolja, azzal a módosítással, hogy a püspököknek, espereseknek küldessék meg a hátralékosok névsora. Ha ez intézkedésnek sem lenne foganatja, egyes megokolt esetekben ám járjon el az ügyész teljes szigorúsággal. Dr. Kéler magyarázatul megjegyzi, hogy a hátralékok nagyobb része a nem mai keletű. Erélyes fellépésre a Társaság mindez ideig nem határozta el magát, de az elnézést sokan gyengeségre magyarázzák. Nézete szerint nem méltók a kíméletre azok, a kik egyáltalán nem törődnek a Társasággal. A kiknek vagyoni viszonyaik változtak; — miért fogadják el évenként a Társaság kiadványait ? Azonban meghajlik Gyurátz érvei előtt. A gyűlés ezt az indítványt emelte határozattá. Minden esetre szomorú, ha valaki önként felvállalt kötelezettségének eleget nem tesz, hiszen első sorban egyéni értékén esik csorba vele. E mellett az egyház kára. Valami új módozatot kellene kigondolni a pénzbeszedésre nézve, mert így lassanként oda jutunk, hogy a Társaság gazdag lehet ugyan, —- de vagyona jórészt bizonytalan követelésekből fog állni. A Bibliai olvasókönyvet a vallástanárok évről-évre ismétlődő sürgetésére kiadta a Társaság, 2000 példányban, 5500 K-át meghaladó költséggel. Azonban most, hogy megvan, a lelkesedés meghigult mellette. A nagy kiadással szemben csak 660 K bevétel van eddig, a mi ugyan édes-kevés. Drágálják s huzakodnak tőle az iskolák. A közgyűlés felszólítja a vallástanárokat, hogy a sürgetésökre kiadott könyv behozataláról gondoskodjanak, különben a Társaságot érzékeny veszteség éri. A Társaság kiadványai az idén is méltók voltak a reformátor nevéhez. Rendes tagilletmény gyanánt a Családi Lapon kívül 30 ívnyi könyvet küldött szét. Róluk más helyen emlékezünk meg. Itt csak arra utalunk, hogy a rendes tagok 50 ívnél több olvasmányhoz jutnak évente, a mi világosan bizonyítja, hogy a Társaság egyike a legolcsóbb s a legtöbbet nyújtó irodalmi egyesületeknek. Többféle irodalmi vállalata van, valamennyi korszerű s megbízható vezetés alatt áll. Anyagi ereje talán nem is elég arra, hogy valamennyi meglevő keretét betöltse, de látjuk benne a jövendő nagy Luther-Társaság hatalmas körvonalait, mely az egyház összes irodalmi törekvéseinek tápláló anyja s dédelgető dajkája lesz. Legnagyobb jelentőségű vállalata a magyar Luther kiadása. Évszázadok multak el a reformáció óta s Luther még mindig idegen nyelven szólt hozzánk s csupán theo-