Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-15 / 38. szám

I. év. Budapest, 1905. szeptember 15. 38. szám. // EVANGELIKUS 0EALI0 EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hírlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak ós felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Ősök mondásaiból. —p. — A szabályrendeleti javaslat az iskolai bizottságok szervezéséről. Kund Sámuel. — Tárca: A vallásügy a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Dómján Elek. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. Ősök mondásaiból. (Comenius Amor János.) . . . Nemcsak abban áll a keresztyén tökéletesség, hogy megtedd, a mit Isten kiván, hanem abban is, hogy elviseld jó szívvel és hálás lélekkel, a mit jóvoltából reád mér. Csapás, gyász, gúny, szidalom ostor és kereszt édes teher mind a hívő léleknek, az 0 nevéért. Mert csak az igazán híve a Krisztusnak, a ki megtanulta az 0 keresztje nyomában könnyű lélekkel cipelni minden keresztet. És honnan ered mindez ? Onnan, mert az igazán kegyes hívők hitökben átadják magokat teljesen Istennek, meg lévén győződve arról, hogy nem történik, nem történhetik velők más, csak a mit Isten akar. Ezért őket mi sem éri véletlenül, mi sem váratlanul. Az ő vesszeje és botja vigasztalás nekik, mert tudják, hogy a közben a gyönyörűséges és kies mezők felé tereli őket. Azért nekik nincs jó, se rossz, nincs nyereség, se veszteség, nincs dicsekvés se szégyen, nincs élvezet se szenvedés, nincs felmagasztaltatás se megaláztatás: mert Istenben mi nélkül sem szűkölködnek. Óvakodjál kezedet rájok emelni! Mert minél készségesebben tartják eléd orcájokat, annál veszedelmesebb azt megütni s minél hasonlóbbak a bolondokhoz, annál veszedelmesebb őket üldözni. Mert nem magokéi már ők többé, hanem Istenéi s valami rajtok esik, Isten azt mind magára vonatkoztatja. Ezért oly gyönyörűséges és könnyű nekik a Krisztus igája. Ámde a ki így követi Krisztust, az nem szűkölködik semmi nélkül. E világ tele van Mártákkal, a kik szorgalmasak és sokra igyekeznek; lótnak-futnak, iparkodnak, torekesznek, szüntelen gyűjtögetik az élet javait és még sem elégedettek, annál kevésbbé boldogok . . . Ám az Úr szenteinek gyülekezetében e mártáskodásnak nincs keletje. Itt tudja mindenki, hogy „egy a szükséges dolog" s azért nincs is lelkűknek más vágyódása, mint avval a bethániai Máriával odaborúlni az Úr lábaihoz s ott megülve csendesen, hallgatni az 0 beszédét. Minden egyéb akadály nekik inkább, hogy sem nyereség s a mennyiben az élet javait is igénybe veszik, teszik azt csak azért s oly mértékben, hogy velők épen életöket fentarthassák. Egyébként kiki megelégszik annyival, a melinyit neki Isten juttat, jól tudván, hogy mindenki sorsát Istennek bölcs tanácsa és végezése intézi. („Világ útvesztője és szív paradicsoma" H. részéből.) ]?• A szabály rendeleti javaslat az iskolai bizottságok szervezéséről.* ír. Múltkori közleményemet azzal fejezem be, hogy a maga szabályrendeletét a közoktatási bizottságról az egyetemes egyh. közgyűlés készítse el. Annak a javaslatnak, mely az 1904. évi november hóban tartott egyetemes közoktatási bizottság határozatából hozzászólás végett az egyházkerületekhez leszállíttatott, a IV címlete nagyon alkalmas tárgyalási alap. A címe e bizottságnak a javaslat szerint ez volna: „Az egyházegyetemi iskolai vagyis közoktatási bizottság". Nem szükséges, hogy kettős címe legyen. Legyen az vagy egyházegyetemi iskolai bizottság, vagy legyen egyházegyetemi közoktatási bizottság. Az elsőt ajánlja az egyöntetűség, mert a bizottsági javaslat egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi iskolai bizottságokról szól, a minek természetes folyománya volna, mint a legfelső iskolai oizottság „az egyházegyetemi iskolai bizottság". A második elnevezés 1896 óta nyert polgárjogot az egyházban és közkeletű kifejezés. Ezen bizottság a javaslat 51. §-a szerint népiskolai, közép- és főiskolai albizottságokra oszlik, melyeket külö* A megelőző cikk az Evang. Őrálló 35. számában jelent meg.