Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-15 / 38. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 372 nős tekintettel a szakférfiakra, a maga kebeléből az egyházegyetemi iskolai összbizottság alakít meg és azok ügyrendjét is ő állapítja meg, illetőleg hagyja jóvá. Nézetem szerint az, hogy albizottságokat az összbizottság alakítja meg stb., ezen bizottság „hatásköréhez" tartozik és tehát az 53. §-ba való. Nézetem szerint továbbá ezen albizottságoknak szervezetét is meg kell állapítani, a mi vagy az összbizottságnak vagy ezen szabályrendeletnek feladatához tartozik. A javaslatból azt se tudni meg, hány tagból áll az albizottság, csupán csak a szakférfiakból, vagy mások is lesznek benne ? Hogyan kap elnököt, jegyzőt ? . . . Az egyházegyetemi iskolai bizottságnak tagjai lennének : hivatalból az egyetemes egyházi felügyelő, a püspökök és egyházkerületi felügyelők, a főiskolák, a teljes középiskolák, az önálló tanítóképző-intézetek és a felsőbb leányiskolák igazgatói, végül e tanári karok egy-egy küldöttje, választás alapján az egyetemes közgyűlés által megválasztott 15 tag, továbbá az egyetemes nép-, középés felső iskolai albizottságok által a maguk kebeléből választott 2—2 tag. Miután azonban, a mint az 51. §-nál fentebb említém, az egyetemes iskolai bizottság a maga kebeléből választja az albizottságokat, semmi értelme sincs annak, hogy ezen albizottságok a magok kebeléből választott 2—2 tag által képviseltessenek az egyházegyetemi iskolai (össz-)bizottságban, az albizottságoknak mindegyik tagja úgyis tagja lévén az (össz-)bizottságnak. A bizottságnak hivatalból tagjai a főiskolák, középiskolák, önálló tanítóképző-intézetek és a felsőbb leányiskolák igazgatói: 19—20 tag a tanári karból, ezenfelül még a tanári karok egy-egy küldöttje ismét 19—20 tag a tanári karból. Ez szerintem, — bár kívánatos, hogy az iskolai bizottságban részt vegyenek a tanférfiak, — mégis nagyon nagy aránytalanság az egyházegyetemes gyűlése által választható 15 taggal szemben! Pedig méltányos, célszerű volna, hogy az egyetemes közgyűlés a népiskolai tanítók közül is válaszszon egyházkerületenkint legalább egyet-egyet a bizottságba. Kihagyhatónak vélem az 51. §. b) pontjából azt is, hogy az egyetemes közgyűlés 15 tagját a bizottságba „az iskolaügyekhez értő s azok iránt érdeklődéssel viseltető" egyének közül és „általános szótöbbséggel" válaszsza; mert nem tudom feltenni, hogy az egyetemes közgyűlés oly egyént akarjon választani, a ki az írt minősítéssel nem bír, sem azt, hogy oly egyén, a ki az iskolai ügyek iránt érdeklődéssel nem viselhetik, azokhoz nem is ért, a választást elfogadja. A mi pedig az általános szótöbbséggel való választást illeti, arról intézkedik az egyetemes közgyűlés ügyrendje. A bizottság jegyzője a „bizottságban levő tanférfiak közül választott tag". Ám válaszszák meg, ha akarják a jegyzőt a tanférfiak közül ; de a választás szabadságát intézményszerűleg ne korlátozzuk. A bizottság hatáskörének megállapításánál két pontra nézve (53- §• k. 1.) nem érthetek egyet a javaslattal. Az első szerint a bizottság „ellenőrzi a tanerők választását és véleményt mond a közgyűlésnek a választás jóváhagyása, illetőleg tudomásul vételére nézve. (E. A. 198. §.)" Az E. A. 198. §-a így szól: „a tanerőket, — ha erről netalán valamely szerződés máskép nem intézkedik, — az illető intézetet fentartó testület választja és pedig a felsőbb hatóság jóváhagyása s a legfelsőbbnek tudomásul vétele mellett". Ez eddig is így volt, csak a legfelsőbb hatóságnak tudomásvétele maradt írott malasztul a legtöbb esetben, de minden nagyobb hátrány nélkül. A javaslat azonban egész általánosságban beszél. Az egyházegyetemi bizottság „ellenőrzi a tanerők választását". Már melyikekét? azokét is, kiket az alsóbbfokú testületek például az egyházközségek választanak, egészen fel azon tanárok választásáig, a kiket az egyetemes közgyűlésnek egy kiküldött bizottsága választ vagy csak ez utóbbiakét? ... És aztán „véleményt mond az egyházegyetemi bizottság a közgyűlésnek a választás jóváhagyása, illetőleg tudomásul vételére nézve". Ha ez a hatáskör csak azon tanerőkre nézve állapíttatik meg, melyeket az egyetemes közgyűlés választ egy ezzel megbízott testülete által, akkor is a tanerők megválasztásának jóváhagyását az egyházegyetemi iskolai bizottság véleményének beérkezése utánra, az egyetemes közgyűlésre hagyni, — a mely évenkint rendszerint csak egy ülést tart, — kárára lehetne a tanügynek. Ha ellenben a javaslat k) (53. §.) pontjában idézett szakasza az E. A.-nak (198. §.) ezután ekkép lenne alkalmazandó, hogy kivétel nélkül minden tanerőnek, — elkezdvén a leányegyháznak tanítóján vagy másodtanítóján fel az egyetemes theologia tanáráig — mindegyiknek választását az egyetemes bizottság ellenőrzése s véleménye alapján az egyetemes közgyűlés hagyná jóvá, illetőleg venné tudomásul: ez bizony sok késedelmet is okozhatna a tanítói, tanári állások betöltésénél, talán hátránynyal is járhatna a tanerőkre nézve az államsegély folyósításánál, de mindenesetre szükségtelenül sok tintát, sok időt emésztene fel a tanerők megválasztásáról „a felső, felsőbb és legfelsőbb hatóságnak" beszolgáltandó jelentések beterjesztése, jóváhagyása, illetőleg tudomásul vétele. Bizony bonyodalmas eljárás lenne ez ! Mit is tehetne egyebet a legfelsőbb hatóság, minthogy az illetékes közeg által jóváhagyott választásról beérkezett jelentéseket tudomásul vegye ? Avagy talán hivatalból felülvizsgálat tárgyává tegye s megtámadja azokat a választásokat, a melyek ellen panasz, kereset be nem adatott (E. A. 329. §. e), a melyeket a legközelebbi felsőhatóság törvényeseknek, szabályszerűeknek elismert és jóváhagyott, a melyekben a közvetlenül érdekeltek megnyugosznak ?! Ok nélkül a sima fölületű tó tiszta vizét senki se zavarja fel! Maradjon csak az eddigi eljárás és szokás és maradjon ki a javaslatnak 33. §. k) pontja! Az l) pontja is bízvást kihagyható; mivel időközben nagy hirtelenséggel lőn egyetemes szabályrendeletünk az alapítványokról és mivel van törvényünk az egyházi háztartásról. Ez az l) pont a bizottság hatáskörébe utalja, hogy „őrködjék az összes iskolák vagyona, alapítványai s a külföldi ösztöndíjak s mindezek jövedelmének hováfordítása, kiosztása, valamint a felett is, hogy az alapítványok biztosan és híven kezeltessenek és céljukra fordíttassanak, e végre bekivánja felülvizsgálás végett az iskolai alapítványt élvező iskolákról a kezelőhatóságok évi számadásait (E. A. 228. §.) és a tanári vagy tanítói értekezletek ajánlatára kiosztott ösztöndíjakról, szorgalmi díjakról és egyéb jótéteményekről szóló jelentéseket." Szédületesen nagy egy hatáskör! Csupán ebben az egy pontban! Az 1904. évi egyetemes gyűlési jegyzőkönyv szerint a 4 egyházkerületben felekezeti népiskolánk volt 1348, mindegyiknek van vagyona, nem tudom mennyinek, de soknak vannak nagyobb, kisebb, legkisebb alapítványai. Vegyük hozzá a középiskolai, képezdei, leánynevelő-intézeti, főiskolai vagyon- és alapítványok, ösztöndíjak rengeteg számát. Képes lesz-e ez az egyetemes iskolai bizottság, mely üléseit évenkint egyszer tartja (58. §.), ezt a rengeteg sok számadást és jelentést felülvizsgálni ?" A javaslat az E. A. 228. §-ára alapítja a bizottságnak azt a jogát, hogy felülvizsgálás végett bekövetelje az összes iskolai alapítványokról a kezelő hatóságoktól számadásaikat és azt a kötelességét, hogy azokat felülvizsgálja. Az E. A. 228. §-ának idevonatkoztatott második bekezdése ekkép szól: „az alapítványok és alapítványszerű értékek kezelésével meg-