Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-01 / 36. szám

1905 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 353 adatokat. Szentes új temploma nemsokára elkészül és fényes bizonysága a hivek áldozatkészségének (A gyülekezet évi értesítőjének ismertetésekor részletesen szóltunk róla) Szentes filiája Csépa, tornyot épített és harangokat szerzett. A türelmetlen róm. kath. plébános híveinknek nem engedte meg a harangok használatát. Ezen a csépai buzgó hivek úgy segítettek, hogy nagyfokú önmegadóztatás árán maguk öntettek harangot, Többé nem szorulnak, idegenek kegyelem-morzsáira. Hódmezővásárhely tanyai hivei, a kik mintegy 1800-an vannak s körülbelül 20,000 hold földet bírnak, egyházi célokra örömest áldoznak, önálló anyaegyházat akarnak alkotni. A törekvés nemes és a hivek buzgósága szép jövőt igér az alakuló új gyülekezetnek. A városi egyház szép és teljesen modern felszerelésű iskolához jutott Mayerfy József és neje Ollik Emilia adományából. (Erről is szólt már az Őrálló). A derék házaspárnak köszönetet mondott az egyházmegye. Mayerfyék úgyszólva minden esztendőn meghozzák áldozatukat az egyház oltárára. Szerintük „nincs nagyobb öröm az életben, mintha Isten az ember szorgalmát úgy megáldja, hogy belőle másokon is segíthet". Tiszaföldváron a rég óhajtott tanítóváltozás bekövetkezett s az új tanítót, Horeczky Bélát osztatlan közbizalom hívta meg utódul. Kedvéért a tanítói javadalmat dicsérendő jó akarattal készpénzül váltották meg a hivek, úgy, hogy a fizetés lakáson, kerten, korpótlékon, stólán kiviil 1800 koronára rúg. A pitvarosi lelkész a népet ki akarja szabadítani az uzsorának több fajtája alól. A kik érdekeikben sértve érezték magukat, panaszt tettek az esperesnél a lelkész társadalmi és közgazdasági tevékenysége miatt. Ámde az esperes meggyőződött, hogy a lelkész nemcsak a megrovásra nem szolgált rá, hanem még elismerést érdemel közhasznú munkájáért, a melylyel híveinek vagyoni épülését szolgálja. A közgyűlés örömmel csatlakozott az esperes kijelentéséhez. Nagylakon a lelkész és a tanítók rossz viszonyban vannak. Yiszálkodásuk a gyülekezet életére is kártékonyán hat. A tanítók panaszt tettek az egyházközség elöljárósága ellen, hogy illetéktelenül, fizetésük visszatartásával való fenyegetés mellett presbyterium elé idézte őket s így önbíráskodást gyakorolt. A papok viszont tiszteletlen viselkedéssel vádolják a tanítókat. A gyűlölet akkora lobbot vetett már, hogy a nagylakiak tiltakoztak az egyházmegyei iskolaszék azon kellőképen megokolt javaslata ellen, a melylyel egyik tanítójukat, Pecsenye Józsefet a Zsedényi díjra ajánlotta. A tavaszszal az esperességi tanítók értekezletet tartottak Nagylakon. Az egyházmegyei szabályrendelet értelmében a helybeli tanítók felvették az ülés napjára járó napidíjat az egyház pénztárából. Az egyházközség utóbb Boór lelkész javaslatára visszakövetelte a kifizetett napidíjat (24 koronát), arra hivatkozva, hogy napidíj csak az esetben jár, ha a gyűlés más községben tartatik. Határozatának megint a felsőbb hatóság jóváhagyása nélkül nyomban érvényt is szerzett és a következő hónap elején a tanítók fizetéséből a kérdéses összeget levonta. Á tanítók az egyházmegyéhez folyamodtak orvoslásért. A közgyűlés több tag hozzászólása után nagy többséggel (valamennyi szavazattal a nagylakiak ellen) kimondotta, hogy a tanítókat a napidíj az esetben is megilleti, ha a gyűlést a gyülekezet határain belül tartják, fuvarra azonban csak akkor tarthatnak számot, ha a gyűlés helye a határon kívül esik. A határozat kihirdetése után a nagylakiak zúgolódva távoztak a teremből s többé vissza sem tértek. A gyűlés Hász Antal indítványára megrótta egyháziatlan és illetlen viselkedésüket, Kissé furcsának találjuk azt is, hogy a nagylaki egyház vendéglőt és mulatóhelyet épít. Az ilyen tőkegyümölcsöztetés nem igen egyeztethető össze az egyház erkölcsi céljával. Hiszen világos, hogy az anyagi haszon nagysága ez esetben jórészt a nép gyarlóságainak, gyengéinek burjánzásától függ s szinte biztosra vehető, hogy az anyagi jövedelemmel együttjár az erkölcsi kár. Az ügybe még lesz a felső hatóságnak beleszólása. Orosháza és Hódmezővásárhely adóügye, mely körülbelül három évtized óta állandó tárgya minden gyűlésnek, még most sincs elintézve. Orosháza ugyanis az orosházi illetőségű, de a hódmezővásárhelyi pusztákon lakó birtokosokat megadóztatta. Az illető megterhelt egyháztagok már régebben panaszszal fordultak a felsőbb hatosághoz s a kerület el is rendelte az adókövetelések törlését. Orosháza sajat szabályrendeletéhez alkalmazkodva azoknak az adóját, a kik az adókivetés ellen a kitűzött határidőn belül föllebbeztek, törölte is. (Mintegy 30—35 esetben). Mivel azonban a pnsztákon lakó egyháztagok nem szerezhetnek kellő időben tudomást a kivetés összegéről s így föllebbezésüket be nem adhatják, mivel ez az eljárás évről-évre ismétlődvén a panaszos hívekre tenger zaklatást jelent, az egyházmegye megkeresi a kerületet, hogy az illetéktelen adókövetelés leírását egyszersmindenkorra rendelje el. Előreláthatólag ez ügy véglegesen csak akkor dől el, ha a hódmezővásárhelyi pusztai egyház megalakul. A szarvasi tanítóképzőt, mely eddig a gymnasiummal összeforrasztva a három testvéresperesség hatósága alatt állott, a jövő 1906. évtől fogva a bányakerület maga készül átvenni s tovább fejlesztetni. Az átadásra vonatkozó szerződést be is mutatták a közgyűlésnek, a mely Benka Gyula szarvasi igazgató tájékoztató előadása után változatlanul elfogadta. Az átadás azonban aligha késedelmet nem szenved, mert az arad-békési egyházmegye a szerződésnek két pontját nem fogadta el. Reméljük azonban, hogy a tárgyalások végre mégis célt érnek s a nehézségeket az illetékes körök bölcsessége elhárítja. A gyűlés elintézte a közigazgatás állandó évi pontjait, elfogadta Thomay Júzsef javaslatát a különböző fokozatú idegen iskolákat látogató evangelikus tanulók vallásoktatása tárgyában, a lemondott Draskóczy Ede helyére Halmi Jánost választották dékánussá, helybenhagyta a szegedi egyház szabályrendeletét, megválasztotta az egyházkerületi képviselőket s a jövő évi közgyűlés helyéül Hódmezővásárhelyt tűzte ki. A gyűlés örvendetes tudomásul vette, hogy a földmívelési minisztérium Csanádalberti 6300 koronára rúgó váltságtartozását elengedte. Az esperessegi gyámintézet 220 K-t gyűjtött, a miből szépen juttatott a pozsonyi diakonissa-intézetnek, a Theologusok Otthonának s több kisebb egyházközségnek. (T.) Lelkészválasztások. A kőszegi evang. egyház, miután Gyurátz Ferenc püspök hajlott korára hivatkozva a meghívást nem fogadta el, hír szerint Stráner Vilmos pinkafői lelkészt, a vasi felső egyházmegye jegyzőjét hívja meg lelkészül. Stráner egyike kiválóbb papjainknak, a ki irodalmi téren is működik. — Pozsonyban szept. 24-én iktatják be a gyülekezet új lelkészét Prőhle Henriket. A hívek nagyszabású ünnepségre készülnek. — A szúlyói articularis egyház, a melynek temploma alatt a múlt századok sok kiváló evangelikus alakja pihen, Bálent Dániel hodrusbányai papot választotta pásztorául. — Tóth Kálmán, a szakonyi gyülekezet újonnan megválasztott lelkésze, a mint halljuk, nem fogadta el a választást s így új választás lesz. Mindenesetre kár egy gyülekezetet hiábavaló választási mozgalmakba bele sodorni — nagy ok nélkül. A hitélet és papi tekintély vallja kárát. Bitter Károly érdemült somorjai lelkész és pozsonyin egyei esperes halálát már múlt számunk jelentette.