Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-04 / 32. szám

318 1905 vitám": a jövő megmutatja majd, reménykedése alapos-e. Mi a dologgal szemben közönyösen állunk s nem látjuk benne azt a veszedelmet, mint pl. a nemet luth. orthodox „Kreuzzeitung", a mely e törvényjavaslatban nem a r. katholicizmus ellen, de általán a keresztyén hit ellen intézett támadást lát, a melyet socialismus, atheismus s mindenféle egyházi és társadalmi rend felforgatására törő izmusok indítottak és folytatnak. Nevezett lap — nézetünk szerint — rémeket lát, bár látását indokolja luth hierarchikus álláspontja. Amerikában pl. egyház és állam teljesen szét vannak választva: ám azért egyáltalán nem mondható, hogy ez állapot az egyházi élet kárára volna, annál kevésbbé a vallásos életére. Avval, hogy az egyház és állam elválnak, mindegyikök a maga természetes feladatkörére szorul vissza: az egyházon áll, vájjon van-e képessége és életereje ennek — mely tisztán a szellemiek gondozásában áll — meg is felelni . . . Hanem hát persze, persze . . . Rómának fáj a szakadás, mert Róma uralkodni akar . . . „Hinc illae lacrymae". Most aratja, a mit vetett. EGYHÁZI ÉLET. Az Evang. Őrálló és Hivatalos Közlemények szerkesztője pár heti nyári pihenőre vidékre távozott. Kérjük a közönséget, hogy a leveleket, könyveket stb. közleményeket a szerkesztő neve nélkiil egyenest az „Evang. Őrálló szerkesztősége" címén adja fel. Egyúttal újólag kérjük olvasóinkat, hogy a pénzküldeményeket, hirdetéseket, reklamálást egyenest a kiadóhivatalba intézzék. így remélhetik a leggyorsabb elintézést. Nyilatkozat. A fehérkomáromi egyházmectye közgyűléséről e lap 31-ik számában megjelent ismertetéshez, mint ama közgyűlés egyházi elnöke, néhány helyreigazító megjegyzést fűzök s kérem ezek szíves közlését. A közgyűlés „utasította az egyházközségeket, hogy állami adóikat és illetékeiket mindaddig ne fizessék meg, míg az alkotmányos kormányzat helyre nem áll." Ezen indítvány felett nem volt heves vita az előértekezleten ; valamennyi felszólaló egyet értett annak intentiója és tartalmával, csak egyetlen egy lelkésztestvérünknek voltak aggodalmai, de még az előértekezlet folyamán sikerült őt is meggyőznünk, úgy, hogy nem előzetes megállapodás szerint, hanem spontán, egy szívvel-lélekkel fogadta el az indítványt az egész közgyűlés, a mint erről a lap szerkesztője, ama közgyűlésnek hivatalszerinti és személyesen jelen volt tagja is bizonyságot tehet. Az előzetes megállapodás az volt, hogyha netalán valaki felszólalna, akkor indítvány tétetnék az iránt, hogy a közgyűlés egyhangúlag mondja ki határozatát. Az egyházmegye megtette kötelességét, a mivel szentegyházunk múltjának s az egyházközségek jelenének tartozott s mert határozata ilyen ethikai alapon áll, hiszi, hogy nem tereli el az egyházkerületet sem a tulajdonképeni egyházi ügyek tárgyalásától s nyugodtan várja úgy az egyházjogászok, mint a theologusok kritikáját. így állván a dolog az ekkép kiigazított ismertetés arról tesz bizonyságot, hogy az „Őrálló" is átveszi némely politikai lap ama szokását, hogy a tények objectiv ismertetése helyett, azokat bizonyos céljainak megfelelő színezéssel mutatja be a nagyközönségnek. Legalább ebben az esetben az történt. Ezzel azonban hírközlésének hitelességét ingatja meg s fegyvert ád azok kezébe, a kik eleve is kételkedtek e lap függetlenségében. Révkomáromban, 1905. évi július hó 31-én Jánossy Lajos, a fehérkomáromi egyházmegye esperese. E nyilatkozatot az igazságszeretet parancsaképen készségesen kiadjuk. Az esperes úr hivatalos bizonyítványa alapján tudósításunkat oda módosítjuk, hogy vita nem volt, csak aggodalomnyilvánítás és megnyugtatás; az előzetes megállapodás a szólásszabadság tiszteletéből az volt, hogy ha netalán valaki felszólalna, akkor indítvány tétetnék az iránt, hogy a közgyűlés egyhangúlag mondja ki határozatát. (Akkor is, ha valaki ellent mond?) A határozat elvi oldalát vezércikkünk megvilágította. Nagyon lekötelezné olvasóközönségünket az esperes úr vagy az indítvány benyújtója, ha e cikkre válaszul keresztyén evangyéliomi álláspontról az egyházmegye határozatát megvilágítaná. Az Őrálló azon igyekezik, hogy egyházunk élő lelkiismerete legyen. Már ezért is szívesen látjuk a vélemények harcát. A mi objectiv hírközlésünk hitelességét illeti, azt az esperes úr is megerősíti. Programmunkhoz híven kötelességünk volt megjegyzést fűzni (bántó él nélkül) a határozathoz, mert egyházi életünkben ez föltűnő jelenség volt s nagyon siettek az illetékes körök a Magyarországban közhírré tenni. Valamely lap függetlensége nem abban áll, hogy minden áron ellenzéki legyen, hanem abban, hogy meggyőződését tekintélyekkel szemben is kimerje mondani, Fehér-komárom esperese tapasztalásból tudja, hogy erre, ha a szükség és igazság kívánja, készek vagyunk. Mindenkinek meglehet a külön politikai meggyőződése, azt tiszteljük, a miatt senkit üldözni nem engedünk, (Erre is tud Fehér- i Komárom példát) az azonban kérdéses, hogy egyházi • életben az ilyen állásfoglalás helyén van-e? Egyébként béke velünk! A szerkesztő. A zólyomi egyházmegye gyűlése. A zólyomi egyházmegye júl. 25-én a megye központján s legerősebb egyházában, Besztercebányán tartotta évi közgyűlését. Zólyom a csendes, buzgó, fáradhatatlan egyházi munka megyéje s e tekintetben a legelső sorban áll. Ennek a jellemvonásnak hű igazoló tükre volt, a közgyűlés is, mely aránylag, a sok tárgyhoz képest rövid ideig tartott s mégis mindent közmegelégedésre elintézett. Egyik okát abban találjuk, hogy a lelkésztestvérek közt ritka egyértelműség uralkodik, gyakorta találkoznak s a közügyeket megbeszélik. A világi elem nem csupán a szereplésen osztozik a lelkészi karral, hanem a munkán is. Az egyházmegye felügyelője, Csipkay Károly kir. közigazgatási biró az ügyek legapróbb részleteiben is otthon van, a mi nagy részt onnan ered, hogy fiatal korától fogva az egyházi munka valamennyi fajtáját végig próbálta. A megye igazgatása, a hogy a gyűlésen láttuk, a munkafelosztás elvén alapszik; ez míg egyrészt arányosan több vállra hárítja a terhet, másrészt kitűnő embereket nevel az esperességnek. Minden ügy kipróbált kézben van. A közgyűlés lefolyása nagyon tanulságos volt. Az is feltűnt, hogy a felszólalásokat minden hangulatkeltő szándéktól ment, ridegen az okokra támaszkodó tárgyszerűség és tömörség jellemezte. A megelőző napon (júl. 24.) a papok tartották értekezletöket. Legelőbb fölvették az Urvacsoráját, a mit