Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-13 / 3. szám

I. év. Budapest, 1905. január 13. 3. szám. ETAMELIKUS ÖEÁILÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden kéthétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedéyre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbb rendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Veres József kirohanása. Zsilinszky Mihály. — Ősök mondásaiból. —p. — A gyülekezeti könyvtárak. Kovács Sándor. — Szemle. — Tárca: A martirság kora a pozsonyi evang. egyház történetében. Schrödl József. — Oktatásügy: Martinyi József. Adorján Ferenc. — Külföldi krónika:^— Egyházi élet. — Irodalom: Drummond Henrik: A legfőbb jó. Stromp László. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetés. Veres József kirohanása. Veres József esperes, az „Evang

1. Egyház és Iskola" nyugtalan vérű és élénk képzeletű szerkesztője, lapjának ez idei első számában cikket tett közzé, mely kiválóan személyemmel és a vezetésem alatt álló Luther-Társasággal oly vonatkozásban és olyan modorban foglalkozik, mely miatt azt nem hagyhatom megjegyzés és visszautasítás nélkül. Nem örömest teszem, mert utálom a személyes torzsalkodást, mely csak ártalmára van a a közügynek, de kénytelen vagyok vele az igazság földerítése, az alaptalan gyanúsítások visszautasítása és különösen az újonnan megindult „Evang. Őrálló" t. olvasóinak tájékoztatása céljából. Az olvasóközönségnek az a része, mely saját hivatásának és magasabb egyházi eseményeknek él, a mely tehát távol áll minden anyagi üzletektől, alig juthat eszébe gyanús szemmel kutatni, minő viszonyban áll az „Evang. Őrálló" hivatalos jellege a Luther-Társasághoz és ennek mostani elnökéhez. Közönséges észjárású ember, ha új lap kerül a kezébe, nyugodtan végigolvassa az új szerkesztő beköszöntőjét; megbírálja a lap irányát és tartalmát, aztán vagy megrendeli, vagy egyszerűen eldobja. Veres József azonban nem közönséges észjárású ember. Ő szerkesztő és laptulajdonos. Ő ezen minőségénél fogva az új lapban nem tartalmat és nem irányt, hanem veszedelmessé válható versenytársat lát! Ebből a szempontból szenvedélytől elhomályosított szemmel azt kutatja, ki merészelt az ő tudtán kívül egyházi lapot, plane „hivatalos!" lapot szerkeszteni! ? Nem tud semmit a kerületek és az egyetemes gyűlésnek e részben hozott határozatairól, hanem visszaemlékezvén a Luther-Társaságban folyt tárgyalásokra, puszta yyanítás alapján kirohanást intéz a Luther-Társaság és annak elnöke ellen ! Mindjárt cikkének elején elpanaszolja fájdalmának első és főokát, t. i. azt, hogy az a gonosz Luther-Társaság egykor Trsztyénszkynek, mint lapja régibb szerkesztőjének évenként 200 frt segélyt adott, Veresnek pedig nem ád semmit! Hát bíz az egy kis baj neki, de annak idején csakugyan megtörtént, mégpedig kellő indokolással. Ezt a zsebfájdalmát ő már háromszor felpanaszolta nyilvánosan. Egyszer a Luther-Társaság gyűlésén, kétszer pedig saját lapjában. Mindig illetlen gyanúsító hangon és — igazságtalanúl. A LutherTársaság azóta nem bírta visszaszerezni az ő magas kegyét. Következetesen üldözte; kiadványait becsmérelte ; törekvéseit fitymálta, sőt megbuktatását is kilátásba helyezte! Kétségtelenül joga volt hozzá ; de az is igaz, hogy illetlen dolog, ha egy esperes csak ócsárolni tud, a helyett, hogy a rúdhoz állana és megmutatná, hogyan kell azt a szegény egyetlen evang. magyar irodalmi társaságunkat felvirágoztatni. Megbuktatni ilyen célú társaságot nem nagy dicsőség; sőt azt merem állítani, hogy a Luther-Társaság nem is születhetett volna soha, ha minden ev. lelkész olyan sivárlelkű lett volna, mint Veres József esperes úr, a legnagyobb magyar ev. gyülekezetnek papja! A ki tizenhatezernél népesebb gyülekezetében, tudomásom szerint, egyetlen tagot sem szerzett, a kinek hívei az „Evang. Családi-Lapról" tudomást sem szerezhettek mindaddig, míg magasztos papi hivatásának magaslatán álló és híveinek valláserkölcsi életével komolyan törődő Kovács Andor új orosházi lelkész meg nem mutatta nekik! Veres József a Luther-Társaság iránti indulatát most is elárulja, mikor cikkében kaján örömmel odadobja, hogy „kiadványainak egy része senkinek (!) sem kell, családi-lapja pedig csak