Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-30 / 27. szám

1905 EVANGEL IKUS ŐRÁLLÓ 271 szabályait, a miért köszönetet fejez ki gr. Tisza István miniszterelnöknek és Zsilinszky Mihály államtitkárnak, kiknek az egylet e tekintetben sokat köszönhet. Immár a magyar protestáns missiói munkának törvényes alapja van. A mult év jelszava a zsoltár igéi voltak: „Legyünk csendességben az Úrnál és várjuk őt", a jövő év jel­szava legyen Aggeus próféta szavai: „Munkálkodjatok, mert én veletek vagyok, ezt mondja a seregek Ura". Azután Szabadi Adolf terjesztette elő pénztári jelentését, melyből kitűnt, hogy a mult évi deficit csökkent ugyan, de nem szűnt meg. Az egylet jövedelmét kizárólag missiói célokra fordítja, de a közönség köréből csak az egész szegények támogatták, míg a társadalom vezető körei erkölcsi buzdítást' inkább, de anyagi támogatást nem nyújtottak. A közgyűlés, miután a felmentvényeket meg­adta; a tisztviselőket újból megválasztván, ének és ima után véget ért. Közgyűlés után dús szeretetvendégség várta a meg­jelenteket. Minthogy egyes fővárosi kereskedők sokfélét ingyen adtak, a belépőjegyekből jövedelem is folyt be az egylet céljaira, A rendezésről hölgybizottság gondos­kodott, élén Kravarilc Emilia kisasszony. Étkezés után az udvarban folytatódott az ünnepély, Szabó Aladár, Kováts Lajos és Webster Jakab lelkészek beszédeket mondottak. Piros Irén, Kövy Árpád és Barsi Margitka szavalatukkal, a ref. theologusok Losonczy Lajos veze­tésével s a kőbányai zenekar Horváth Dezső vezetésével zenéjükkel gyönyörködtették a hallgatókat Már alkonyodott, midőn a harmonium kiséret mellett Csűrös Sándor tárogatón elfújta Luther diadalénekét: „Erős várunk az Úristen". Végh Mihály (Dunavecse) imája után a közönség felállt s megindulva énekelte el az „Isten áldd meg a magyart". Mindenki azzal a be­nyomással távozott, hogy ily szép és lélekemelő ünne­pély csak jó s igaz ügy körül látható s remélhető, hogy a protestáns nem annyira lelkészeknek, mint inkább a világi ifjúságnak, melynek körében ev. reformátusok és evangélikusok körülbelül egyenlő számmal vesznek részt, e kicsiny munkája, mely ma még csak mustármag, hol­nap s holnapután terebélyes fává fog növekedni. Az ausztriai protestáns mozgalom hat évi sta­tisztikája. A „Konzervativen Korrespondenz" egy érte­sülése szerint közli a munkásságot, a mit az evangelikus egyház Ausztriában a „Los von Rom" mozgalom elő­mozdítására 1904-ben tett. Csehországban 1898 óta 33 templomot és 11 imaházat, Sziléziában 5 templomot, Alsó-Ausztriában 5 templomot és 1 imaházat, Steier­országban 5 templomot és 4 imaházat, Galíciában 9 templot és 3 imaházat, Ausztria többi részeiben pedig 8 templomot és 6 imaházat, összesen tehát 68 templomot és 25 imaházat állítottak fel újonnan. A szervezett „Los von Rom" mozgalom megindulása óta Ausztriában 33,476 lélek tért át az evangelikus vallásra, még pedig: 1899 6385 lélek 1900 5058 „ 1901 6299 „ 1902 4249 „ 1903 4056 „ 1904 3982 „ Ebből a volt katkolikusok száma 29,330, míg a hátralevő részt a többi vallások adják ki. Ez által a protestánsok száma a Lajthán túl átlépte a félmilliót. A mozgalomban a jelentés szerint visszaesésről szó sem lehet. Mert ha félévenként tekintjük is az evangélikusok szaporodását a következőket látjuk: 1898 első ^felében a szaporodás 656, 1903. év első felében pedig 2334, a második felében 2173, az 1904. év első felében 2263, a második felében 2099 a szaporodás. Természetesen a katholikus egyház kebelébe is áttértek még pedig: 1899­675, 1900. 705, 1901. 830, 1902. 937, 1903. szintén 937, és 1904: 1008 tehát összesen ezen időszakban 4062. Az áttérési mozgalom főfészke volt Csehország, a hol 1898-tól 1904. év végéig mintegy 15,000 lélek tért át az evangelikus vallásra. A kis Leitmeritzben az 1890-es népszámláláskor a protestánsok 25,391 lelket számláltak, míg a legutóbbi 1900-as számláláskor 31 ezer 850 volt a protestánsok száma, tehát 1898—1904-ig terjedő idő­közben a katholikusok 10,111 lelket vesztettek. 1898­ban volt itt 23 evangelikus templom, 18 lelkészség, 28 esperes és alesperes, 48 helység, a hol rendes isten­tisztelet van és 28 helység, a hol csak vallásoktatást adtak. Ma itt 56 templom, 11 imaház 50-nél több lel­készség van, mintegy 60 lelkészszel, azonkívül van 150 helység, a hol rendes istentisztelet van és még több helység a hol vallásoktatást adnak. Steierországban ugyancsak megkétszereződött a lelkészek és templomok száma. A cseh protestánsok a „konstanzi unióban" az evangelikus szövetségnek egy testvéregyesületét szándé­kozzák megalakitani. Az átlépések legnagyobb száma a nagyvárosokra esik eszerint: 1904-ben Laibachban 42, Karlitzban 53, üuxban 65, Triesztben 67, Klagenfurtban 72, Reichenbergben 81, Aussig 85, Karlsbadban 93, Komotauban 115, Ganbloncban 158, Grazban 241, Tep­litz-Turnban 406 volt az áttértek száma. 1902—1904 az áttértek száma Salzburgban 194, Brünnben 231, Marburgban 221 volt. Komotauban 1899-től kezdve az áttértek száma 1133-ról 2128-ra emelkedett föl, Turnban 1898-ban 50 volt a protestánsok száma, 1904-ben már 2200-ra növekedett fel. Sazban ezen időközben 260-ról 1060-ra növekedett. Wien-ben az utolsó 7 év alatt 7262 személy tért át az evangelikus vallásra. Az ó-katholikus egyház 1898—1904-ig 11,600 hivőt nyert; ma 22,000 hívőinek száma. Miután a testvér-egyházak, a neomani­ták, methodisták GS J, SJ szabad reformátusok" egyháza is növekedett áttértek által, a jelentés az áttértek összes számát a „Rómától mentes" egyházba 45,000-re teszi. OKTATÁSÜGY. Berzeviczy Albert. A magyar közoktatásügy éléről a Tisza-miniszteriummal Berzeviczy Albert kultuszminiszter is távozott. Nagy műveltségű, széles látású ember, a ki lelkében a tudós alaposságát, a philosophus fennszárnyaló gondolkodását s az igazi munkás lelkiismeretes buzgó­ságát egyesítette. Eötvös József óta ő az első minisz­terünk, a ki egyúttal elismert és tisztelt író. Itáliája, valamint beszédeinek és tanulmányainak a tavaszon meg­jelent két kötete irodalmunk legszebb terméséből való s szerzőjüknek tudományos mélységéről, valamint művelt finom ízléséről s formaérzékéről egyformán bizonyságot tesz. Nincs egy sora, mely a művészet s a szép iránti fenséges olthatatlan szerelmét ne lehelné vagy pusztán szépen csengő voltáért lett volna írva. A minisztérium az ő keze alatt öntudatos célokat követő közművelődési minisztériummá kezdett átalakulni. A jövendőnek mély barázdát hasított. Bár népiskolai eszményével nem értet­tünk mindenben egyet, csak sajnálhatjuk távozását. Őszinte fájdalom fog el mindig, ha egy isten kegyel­méből való munkást a neki teremtett eke mellől távozni látunk. Berzeviczynek programmjában volt az egyetemi prot. theologiai facultás felállítása is, a mely most megint a bizonytalan, elérhetetlen jövőbe hanyatlott vissza. Nyoma azonban miniszterség nélkül is megmarad törté­nelmünkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom