Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-06-30 / 27. szám
272 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 Új evang. főgymnasium. Oktatásügyünk örvendetes fejlődését bizonyítja, hogy főgymnasiumaink száma egygyel ismét emelkedik. A dunántúli egyházkerület iskolai nagybizottsága Sopronban a mult héten Gyurátz Ferenc püspök és Ihász Lajos felügyelő elnöklésével tartott ülésén jóváhagyta a bonyhádi evangelikus algymnasiumnak főgymnasiummá való átalakítását. E célra Bonyhád község 4000 korona, a bonyhádi takarékpénztár 1000 korona és a bonyhádi segélyegylet 1000 korona évi hozzájárulást ajánlottak fel, a különböző körökben végzett gyűjtés pedig 51,718 koronát eredményezett. Bonyhád nagyközség lakóinak áldozatkészségeért a bizottság köszönetet mondott. Az új főgymnasium a tolna-baranyasomogyi népes egyházmegyére támaszkodik (35 anya-, 33 leányegyház, 55,000 lélek), ha azonban a baja-báttaszéki dunahíd és vasúti vonal elkészül, a nagy Bácskának is Bonyhád lesz a legközelebb eső evang. középiskolája s így neki szép jövőt jósolunk. Az iskola székhelye eredetileg Sárszentlőrinc volt, kebelén tanult Petőfi is egy évig s innen kelt szárnyra Lehr Albert s Lőrinczi (Lehr) Zsigmond, evang. egyházunk e két büszkesége. Talán nem lesz érdektelen, ha ez alkalommal közöljük, hogy gymnasiuinaink a következőképen oszlanak el: A bányaterületben van 3 fő- (Budapest, Szarvas, Békés-Csaba) és 2 algymnasium (Aszód, Besztercebánya); a dunáninneniben 2 főgymnasium (Pozsony és Selmecbánya) ; a dunántúliban 2 fő- (Sopron, Felsőlövő), 1 algynin.^(Bonyhád); a tiszaiban 6 főgymnasium (Eperjes, Igló, Késmárk, Rozsnyó, Nyíregyháza, Rimaszombat). Ezenkívül az erdélyi szászok intézetei. Legtöbb iskolája van a tiszai kerületnek, ámbár földrajzilag véve meglehetősen szeszélyes és aránytalan elhelyezkedéssel. Tanárválasztások. Eperjesen a gyakorlati theologia most szervezett tanszékére a ker. pártfogóság pályázat kizárásával Draskóczy Lajos lelkészt választotta meg rendkívüli tanárul. — Sopronban pedig a főgymnasiumhoz Rosta Ferencet választották meg rendes tanárrá. Rostával együtt a soproni gymnasiumnak négy oly tanára van, a ki theologiát is végzett, felszentelt lelkész. Az ötödik a vallástanár. A megválasztottakban egyházunk jó erőkre tett szert s székfoglalásukat testvéri szívünk örömével üdvözöljük. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A valdensekről. Közli: Dunántúli. (Befejezés.) A Genfbe vándorolt valdensek egy darabig meg is maradtak e városban, de nemsokára legyőzhetetlen honvágy fogta el szivüket, a minek befolyása alatt elhatározták, hogy minden eshetőségre készen, visszatérnek szülőföldjükre. Sok buzgó imádsággal és tanácskozással felkészülten útnak is indult egy 800 főből álló csapat a hősies Arnaud Henrik vezetése alatt, a ki lelkész és hadvezér volt egy személyben, s emberfeletti küzdelem árán, átvezette őket a hegyeken a valdensek völgyeibe, a hova 1689 augusztus 25 én vasárnap érkeztek meg. Az ősi honba jutott kis csapat Sibaudnál esküt tett arra, hogy a valdensis zászlót hűtelenül el nem hagyja. Ezt az esküt azonban sok vérrel kellett megpecsételni, mert a régi ellen régi tűzzel tört ellenük. Egy alkalommal a balsillei sziklavárba szorultak, s itt tartották fenn magukat egy egész télen keresztül. Az isteni gondviselés e tőrből is kiszabadította őket. Jóllehet az ellenség még éjjel is őrtüzekkel világította be a közelben levő ösvényeket, nehogy a sziklavárba szorultak elmenekülhessenek : eljött a menekvés órája. A mikor tán nem is várták, sűrű köd szállott alá a völgybe s ennek homályában, mintegy az Úr pajzsa alatt, az egész kis valdensis csapat alákúszott a szakadékokon, s mire az ellenség régi rejtekökre ktört, már csak elhagyott kunyhóikat találta meg. A valdensek ezután sok bujdoklás után Pra del Toroba értek, a hol nagy csodálkozásukra a savoyai herceg küldötteire találtak, a kik ez egyszer békés szándékkal közeledtek hozzájuk. Savoyától nem kellett tehát félniök, de a pápai edictumok ezután is támadták őket. Némileg javult a valdensek anyagi helyzete az által, hogy Angolországból és Hollandiából pénzsegélyt kaptak, a minek felhasználásával iskoláikat fentartották. Nagy lelki hasznukra volt továbbá az apostoli kegyesség«, genfi származású Neffnek közöttük 1808 történt megjelenése, a kinek buzdító szavai új lelket öntöttek a már-már hanyatlásnak indult valdensekbe. Később egy angol lelkész, névszerint Gilly Vilmos nézett el hozzájuk és igen sokat tett a végből, hogy a valdensek theologiát és középiskolát, továbbá kórházat állíthassanak. A gondviselés támasztotta pártfogók közül legérdekesebb Beckwith angol tábornok. Ennek a férfiúnak a Waterlooi csatában egyik lábát ellőtték. Igy került a kórházba. Itt unalmából a Szentírást olvasgatta, s olvasmányának befolyása alatt Istenhez tért. Egy alkalommal Beckwith Wellingtonnal akart beszélni, s ennek előszobájában került kezébe a fentemlített Gilly könyve, a mely a valdensekről szólt. Beckwith tábornokot ez a könyv annyira meghatotta, hogy ez időtől kezdve életét egészen a valdenseknek szentelte. Elment a piemonti hegyek közé s ott élt a valdensek közt késő haláláig s még megérhette azt az örömöt is, hogy 1848-ban a valdensek ellen kiadott mindenféle intézkedést eltöröltek. A szabadság beköszöntével a valdensek mindjárt megkezdték missiói munkájukat, Turinban állították fel az első missiói állomást. A Brit Biblia-Társaság segítségükre sietett, s az ötvenes években Észak-Olaszországban 85,000 bibliát adott el. A Turinban megkezdett missiói munka idők folytán terebélyes szervezetté lőn. Ma már Olaszországban 47 valdensis anyaegyházközség és 67 missióí egyházközség van, ezenkívül az evangélisták igen sok más helyet is bejárnak, ama tiszta mag vetőiképen. A felszentelt lelkészek száma 51, az evangélisták, tanítók, kolportőrök és Bibliafelolvasóké 90. A templomba rendesen Járók száma 9020, az alkalomadtán járóké 88.169. Úrvacsorával a mult évben éltek 6555-en; a valdensekhez tértek száma a mult évben 832 volt. Van 56 elemi iskolájuk, s ezekben 2181 tanuló, 54 vasárnapi iskolájukba 3647 gyermek jár. Firenze városában van egy virágzó valdensis theologiai akadémia, a melynek helyisége valaha Galviati bíboros palotája volt. Főbb tanárok itt Luzzi és Bosio. Van három gymnasiunmk 15 tanárral, 38 ifjúsági egyletük, 3 kórházuk, 5 árvaházuk. A valdensek missiói munkássága évenként 168,000 forintba kerül. Ez összegnek kisebb része maguktól a valdensektől kerül ki (átlag évi 72,000 frt), nagyobbrésze pedig az angol és skót hitrokonok adakozásából. A magyar református theologusok előtt is kedves emlékű Blaikie edinburghi theol. tanár egy alkalommal egymaga 72,000 forintot gyűjtött s adott át a valdensek támogatására. Nem lesz érdektelen, ha felemlítem, hogy a drót nélkül való táviratozás feltalálója, Marconi is valdensis család szülötte és ma is hithű gyermeke, továbbá, hogy
