Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-09 / 24. szám

PÜNKÖSDI HELLÉKLET ő Isten szeretete. Klaveness norvég theologus pünkösdi prédikációja. Tho. Klaveness kristianiai lelkész képviseli bizonyos tekintetben a modern irányt Norvégiában. Ez a modern irány nem akarja, mint Németországban a hit alapjait megrendíteni. Klaveness irányelve a következőkben van kifejezve: „A művészetnek és irodalomnak összhangban kell lennie a keresztyénséggel és morállal; mert mindezeknek tanítaniok kell a legnagyobb művészetre: t. i. arra, hogyan kell élnünk. Tény azonban, hogy úgy a művészet mint a tudomány eltér a céltól, mert nincs meg benne a helyes vegyítés. Azért több culturának kell vegyülnie a keresztyénségbe és több vallásnak a tulturába". 1901-ben megjelentek prédikációi „Evangeliet for kyndt for nutiden" cím alatt. E vaskos kötet két év alatt három kiadást értei; mert a skandináv műveltek nagy rokonszenvvel fogadták KI. egyházi beszédeit. Két egyházi lapot is kiad Klaveness. Az egyik címe „Norsk Kirkeblad" s az hetenként jelenik meg. A másik „For Kirke og Kultur" füzetekben megjelenő havi lap. Jellemző, a mit lapja januári füzetében a következőkben mond: „Őrizkedjünk a német prédikációktól, mert azok ártalmasak legmélyebb gyökerükben. Az orthodox prédikációk heves frázisokban, a modernek az ethikában merülnek el. Azokról már ne is szóljunk, a melyek nyilvánvalólag megtagadják a hitet a Jézusban. Törekedjünk arra komolyan, hogy úgy hirdessük a Krisztust, hogy korunk gyermekei láthassák dicsőségét és a benne vetett hitben békét és üdvöt találjanak". Beszédjeiből egyet itt közlünk, melynek címe : Isten szeretete. (2-ik pünkösdünnep. Alapige: János ev. 3, 10.). „Minél inkább öregszem, annál világosabb előttem, hogy a fődolog reánk nézve az: hinni Isten szeretetében. Ez üdvözít bennünket; ez egyedül. Mindnyájan szívünk mélyén rejtegetjük azokat a káromló gondolatokat: Isten rossz; Isten rosszat akar nékem. * Thv. Klaveness «I Dagens Strid» Seks Baekener. Kris- tiania. Steenske Boglrykkeri og Forlag. 1903. E cikkre külön is felhívjuk olvasóink figyelmét. Munkatársunk nem árulja el nevét. Azonban hitünk szerint — a közóhajtást fejezzük ki, a midőn arra kérjük, hogy a jeles norvég theologus termékenyítő beszédeinek fordííását folvtassa s vele sekélyes egyházi irodalmunkat gazdagítsa. Szerk. Senki sem beszél így. Nem, így nem beszélünk Istenről. De a sorsról beszélünk ekként. A sors úgy áll előttünk, mint egy megdönthetetlen, komor., szeszélyes, rossz hatalom; minden pillanatban el kell készülve lennünk, hogy összemorzsol bennünket ész és szív nélkül; szerencsénk és szerencsétlenségünk felett cél és irány nélkül puszta szeszélyből határoz; könyeinket és imáinkat kigúnyolja, kínjainkat kineveti. Igy gondolkozunk és beszélünk a sorsról. De mi is az a sors? A sors Isten. Nincs más sors mint az élő Isten. Isten az, a kihez nincs bizalmunk. Isten az, a kiről azt gondoljuk, hogy nincs szíve hozzánk. Isten az, a kitől rettegünk mint egy rossz és bennünket fenyegető hatalomtól. Nem tagadhatjuk, hogy különféle oka van elégedetlennek lenni velünk. Nem vagyunk olyanok, a minőknek lennünk kellene. Szánalmasak, rosszak vagyunk. Erezzük ezt. Borzasztó lehet az, nézni a magasból erre a nyomorúságos nemzedékre és naprólnapra látni gondolatainak és telteinek nyomorúságos vergődését. Borzasztó lehet ez reá nézve, a ki mindenható és nem gyűlöl bennünket. De miért vagyunk mi oly szánalmasak? Ki teremtelt bennünket olyanokul? Nem ő-e az, a ki bennünket oly rosszaknak teremtett, a minők vagyunk ? Nem-e vagyunk mi olyanok, mint az agyag a fazekas kezében? Nem tesz-e ő velünk úgy, a mint akar ?

r Nem ő oka-e minden nyomorult voltunknak? 0 gyűlöl bennünket és mi viszont gyűlöljük őt. Mélyen, mélyen szívünk alján ott lappang a gyűlölet tüze azon hatalommal szemben, mely alól ki nem vonhatjuk magunkat, mely életünk sorsát oly rosszul intézi. Ökleinket emeljük ellene. Harcban állunk vele. Szerencsétlen háború. Ez tesz bennünket roszszakká. Ha egy gyermek atyjával háborúskodik, ekként gondolkodik: „Atyám rossz, rosszat akar nekem, gyűlöl engemet" és viszont gyűlöli atyját, zsebében összeszorítja öklét s minden "rosszat kíván neki, akkor tudjuk, hogy borzasztó dolgok merülnek fel a gyermek szívében. Mind a rossz szellem megszállja őt. Ilyen helyzetbe jutunk mi is, ha azt gondoljuk, hogy Isten gyűlöl bennünket. Minden rossz szenvedély forr bennünk ilyenkor; makacsság és gyűlölet, hazugság és hamisság, önzés és élvvágy, dícsvágy és hatalomvágy. Itt azután az a fődolog, hogy meg-