Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-06-09 / 24. szám
242 EVANGELlli US ŐRÁLLÓ 1905 téveszszük a sorsot, Istent — összekaparjunk annyi élvet és szerencsét, a mennyit csak lehet, mindent magunkhoz ragadjunk — és tegyünk e nyomorult életben, a mennyit csak lehet. Harcolni Isten eilen, ez ördögi mű. És ez ördögökké tesz bennünket. Szerencsétlen háború, mely szerencsétlenekké tesz bennünket. Érezzük, hogy kétségbeesett harc ez. Mit tehetünk a sorssal szemben ? Mit tehetünk az elő Istennel szemben? () mindenható és mi csak porszem vagyunk az ő kezében. Mit ér a mi gyűlöletünk? Mit ér a mi ellenkezésünk? Kétségbeesetten merülünk el tehetetlenségünkben. „Úgy szerette Isten e világot", ezt hirdeti az evangeliom. Oh bárcsak hinné ezt mindenki! Nem csak elgondolni, nemcsak reményleni kell ezt. Nem, hinni kell abban, a lélek teljes örömével nyugodni, gondtalanul bízni benne. Nemde ez felséges ? csodálatos szerencse. A lelkiismeret vádol, szemrehányást tesz — örömest cselekszi ezt és rosszul esik; rosszul esik visszagondolni egyetlenegy szeretetlen szóra is, melylyel a megsebzett embert megbántottuk; visszagondolni egy eljátszott életre, mely többé fel nem emelhető — óh ez borzasztó! De ha az a tudat megerősödik lelkemben: Isten szeret engemet — akkor a gond, szégyen, aggodalom nem lesz kisebb sőt nagyobb, mélyebb, bensőbb lesz — de sebaj, most már tudom, hogy mitévő legyek: Istenhez megyek, hozzá fordulok, tőle kérek bocsánatot! Tudom, hogy szeret engemet, úgy tudom, hogy meg is bocsát nekem. Mindenestűi hozzá kell mennem, mindent be kell vallanom, mindenért bocsánatot kell kérnem. Tudom : mindent megbocsát; az ő hű atyai szíve mindent megbocsát nekem ; nekem csak el kell fogadni e megbocsátást és békém leszen. Az élet fájdalmat és gondot hozhat — és ezt cselekszi kisebb s nagyobb mértékben folytonosan, a szomorúság, melyet okoz, mély és fájdalmas, lelkem sóhajt és szemem sír. De ha arról bizonyos vagyok, hogy Isten szeret, nem vesztem el erőmet, összeszedem inkább magamat. Ha tudom, hogy ő engemet szeret, akkor tudom azt is, hogy ő mindent javamra fordít. Minden jó lesz végre. A fődolog várni és várakozni Isten órájára ; mert eljön az és pedig eljön gyorsan. Igen — az Isten szeretetében való hit boldoggá teszi az embert. És ez teszi jóvá az embert. Az ember örül Istenben. Es mennél inkább örül az ember Istenben, annál készségesebben viseli mind azt, a mit Isten tesz reá és annál készségesebben cselekszi azt, a mit ő rendel. És az ember örülni kezd az embereknek is. Örvendő, szerető szemmel néz reájok. Isten úgy szereti őket mint engemet. Örvendő és szeretetteljes tekintetet vet reájuk. Sajnálja és szomorkodik bűneik és tévedéseik felett. De még ekkor is megőrzi a szeretetet irányukban. Még a legmélyebben sülyedtekre is szeretettel néz. Azok is Isten gyermekei, — bizonyára tévelygő gyermekei, de mégis az ő gyermekei. Ezek az én testvéreim, szeretnem kell őket. Jó indulattal akarok viseltetni irányukban. Isten iránti tekintetből, a ki szereti őket és szeret engemet, jó akarok lenni hozzájuk. Mindaz, a mi jó szívünkben, ez érzés által új életre kél: türelem és alázatosság, tisztaság és igazság, szeretet és irgalom. A szívet követi az élet. Oh bár csak hinnénk abban: Isten szereti a világot; Isten szeret engemet! Istennek minden útja oda irányul, hogy akként helyezze el szeretetét a mi szívünkben, hogy azután mi higyjünk abban. Ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adá. Igen, azt mondod, ez még jó. De keveset jelent. Isten inkább valami mást tett volna. El kellett volna távolítania a mi szenvedéseinket és el kellett volna neki árasztania szerencsével. így hinnénk szeretetében. Megvan-e nékünk ez a hitünk? Vájjon egy gyermek csak akkor hihet-é szüleinek szeretetében, ha azok folyton cirógatják, folyton kedvét keresik és sohasem mondanak ellent ? Nem, ily esetben nem hisz a szülék szeretetében. Nincs bizalma abban; nem tartja értékesnek, sőt kicsinyli azt. Iíicsinyli még a szüléket is, kik ily rossz módon szeretik őt. Érzi ösztönszerűleg, hogy egy rossz szeretet igazságtalan, mert harcban áll Isten örök törvényével, mely alá helyezte az emberi életet; mert az utálatos és a gyermekre nézve káros. Hogy Isten szeretetében hinni tudjunk, azon szeretetnek igazságosnak kell lennie. Nem szabad elnéznie szenvedélyeinket és igazodnia szeszélyeink szerint. Annak fegyelmeznie kell. Ö fegyelmez, szigorúan büntet. Oh Isten, mily szigorúan bünteted a szegény embereket! Igen, azt mondod, de ő önkényesen büntet. Ö igazságtalan. Némelyiket oly borzasztóan sújtja, hogy az ember nem képes megérteni, mily rosszat követhetett ei az illető. Mások iránt irgalmas, — kik nem érdemelnek kíméletet. Barátom, kiskorú gyermek nem illetékes megítélni atyjának bánásmódját. Legkevésbbé képes megítélni atyjának szigorúságát. Istennel szemben mindnyájan kiskorú gyermekek vagyunk. Csak az örök életben érjük el azt a szellemérettséget, csak ott nyerünk áttekintést az egész világkormányzás felett, ott érthetjük meg majd Isten szigorúságát. Itt arra vagyunk utalva, hogy higyjük azt: bármily szigorú ő, mégis ő a szeretet. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adá. A világtörténet, az emberi élet központján ott áll Jézus Krisztus, mint a nagy erős, sugárzó biztosíték, a ki meggyőz bennünket Isten szeretetéről. Jézus Krisztusban Isten szeretete vér és hússá lett és közöttünk jár. Isten szeretete nem a szentek és angyalok irányában, hanem szemben velünk, nyomorúlt, bűnös emberekkel, a milyenek vagyunk mindnyájan. Ilyenek között élt Jézus. Az atyát hirdette nékik. Atyjának szent szigorával büntette őket. Vigasztalta őket atyjának megbocsátó szeretetével. Erős, meleg szavakkal tette annak szeretetét lagyos szíveikbe és sokakat közölük életre, örömre ébresztett. Segített a szerencsétleneken. Atyjának erejével meggyógyította betegségüket, letörülte könyeiket. Ok az atyának szeretete balzsamát az ő sebeiből gyógyszerként nyerték. Végre minden bűnüket magára vette. Megészlelte minden ördögi gonoszságukat; érezte égbekiáltó bűnüket. Kiürítette a pohár utolsó cseppét; mert atyja úgy akarta. Kiürítette, szeretve Istent és az embereket, mely szeretet minden próbát kiállott. Az ő szeretete győzött a bűn és a halál és a sátán birodalma felett. Nézzed Jézus szeretetét! Nézzed, mily csodálatos az! Úgy szerette Isten a világot. Úgy szerette őt. Ugy szeret téged.
