Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-02 / 23. szám

I év Budapest, 1905. június 2. 23. szám. ÉYAIGÍELKIJS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Istentisztelet az építészetben. Ruskin. — Az országos evangelikus tanáregyesület. Dr. Eöttevényi Nagy Olivér. — Tárca : „Novella d' Andrea". Fulda Lajos. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. A francia róm. katholikus püspökök és a „separatio-törvény." — Egyházi élet. — Irodalom. Istentisztelet az építészetben. A vallásos és emlékművekre kiválóan áll egy elv — t. i. az áldozat elve, mely becses dolgokat áldoz, egyszerűen, mivel becsesek; nem mintha szükség volna reájuk, hanem mint annak felajánlása, a mi szemünkben is becses; tehát az önmegtagadást fejezi ki. Manapság ez az érzés többnyire hiányzik, holott a nélkül e két nemben igazán nagy művet alkotni nem is lehet. Az áldozat elve úgy hozza magával, hogy két márványoszlop közül Isten dicsőségére vagy valaki emlékére nem az olcsóbbat, két díszítmény közül nem a könnyebben kifaraghatót, hanem ellenkezőleg: a drágábbat s azt válaszszuk, melynek kifaragása fáradságosabb. Azaz: templomtól, emlékműtől ne sajnáljuk se a költséget, se a fáradságot. Manapság, persze az a törekvés, hogy minél olcsóbban és minél kevesebb fáradsággal érjünk célt. Holott Istennek nem a kész templom, lianem maga az áldozat kedves: a munka és a költség áldozata. Még inkább az áldozat szeplőtlensége; mert a tiszteletet az fejezi ki; holott a tisztátalan áldozat sértő és megcsúfoló. Mindenből, valamit Istentől vettünk, meg kell neki adni a tizedet: kincsből és erőből, időből és ügyességből. Mondják, hogy igazabb áldozat az Úrnak az, ha az ő szegényeit segítjük, vagy ha nevét hirdetjük, vagy ha az általa parancsolt erényeket gyakoroljuk. Úgyis van; s jaj annak, a ki azt hiszi, hogy ezeket bármily anyagi áldozattal pótolhatja. Az is igaz, hogy a ki imádkozni akar, imádkozhatik bárhol; nem kell ahhoz építész. Ám a kérdés nem az: Isten háza kell-e, vagy szegények háza? Hanem az: Isten háza legyen-e szebb, vagy a miénk? Nem díszítjük-e a magunk házát is (Seven Lamps of Architecture. Ford. Geöcze Sarolta.) képpel, szoborral, aranyozott bútorral, szőnyeggel? Vájjon ennek a tizedét felajánlottuk-e Neki, megemlékezvén Arról, ki mindezt s hozzá az erőt, egészséget adta? Míg ezt nem teszszük, nem is élvezhetjük a magunkét boldogan. A magunk ajtaját kifaragjuk s a templomajtót szúettének hagyjuk? Lakószobánkat mindenféle drága jószággal felékesítsük s a templom belsejét meghagyjuk dísztelennek ? A templomnak ugyan nincs szüksége a márványos pompára, sőt az sokszor árt is tisztaságának; az egyszerű falusi templom igazábban az Isten háza, mint a városi székesegyház; s nagyon is kétséges, vájjon az ily nagyszerű templomok mélyebbé teszik-e az áhítatot? De nem is a templom kell, hanem az áldozat: nem az adomány, hanem a felajánlás. Adj feltűnés nélkül, a mennyi tőled telik; de adj. Egy-két porfiroszlopot, melynek értékét csak kevesen tudják; vagy egy szépen kifaragott oszlopfőt, melynek becsét ezer közül egy tudja megbecsülni; vagy legyen gondod rá, hogy az épületnek minden téglája, még vakolatja is ép és tökéletes legyen. A ki az ily dolgokhoz ért, örömét fogja lelni bennük; a ki nem ügyeli meg őket, arra nézve bántó legalább nem lesz. De azt ne hidd, mintha ez az áldozat esztelen, vagy hiábavaló volna. Mert jobb, hogy felajánlottuk, mintha önzőn magunknak tartottuk volna meg. S Isten nem felejti el a szeretetnek egyetlen tettét sem. Innen az, hogy a művészet sohasem virágzott igazán, hacsak a vallás szolgálatába nem szegődött; mert az áldozat szelleme ösztönzi a donátort s a művészt egyaránt, hogy egyik a legjobbat adja hozzá, másik a lehető legszebbet alkossa belőle. Ruskin.