Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-05-12 / 20. szám

I. év. Budapest, 1905. május 12. 20. szám. EmOELIKl'S ŐEÁ1LÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM : Isten minden javait ingyen adja, azért számba sem veszik azokat. Either M. — A búcsúzó püspök. Dr. Masznyik Endre. — Szemle. — Tárca : „Novella d' Andrea". Fulda Lajos. — Külföldi krónika. A templomok szerepe Angliában. Gineverné Györy Ilona. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Isten minden javait ingyen adja, azért számba sem veszik azokat. „Ha a mi Urunk Istenünk a maga javait eladná, bizony szép kis pénzt szedne be azokból; minthogy azonban ingyen osztogatja, fel se veszszük. Teszem, ha az Isten csak egy esztendeig nem adna esőt, sem áldást a föld különböző terményeire. akkor mindenki jajgatna és könyörögne egy kis jó esőért és ha pénzért lehetne megvásárolni, minden pénzünket odaadnók érte; de hát, mert a mi mennyei Atyánk mindazt, a mi életünk fentartására szükséges, bőséggel megadja, alig akad, a ki ezt felgondolva ezért neki hálát adna". „Ráadásul jó Istenünk és Teremtőnk napját naponként felhozza, éjjel a hold és csillagok fényét árasztja ránk, állandóan kiosztja hasznunkra az elemeket, a tüzet, levegőt, vizet, földet és minden teremtményt, ád testet, életet, kenyeret, bort, mindenféle barmot, gyümölcsöt és földi jókat fentartásunkra (104. Zsolt.); ezen felül maga magát is közli, úgy, hogy immár ő Emanuél, azaz: Isten velünk". „S mivel fizet ez a világ a jó Istennek mindezen ő nagy, sőt kimondhatatlan jótéteményeiért? Azzal, hogy az ő nevét káromolja, hogy fiát, kit üdvözítőül küldött, megfeszíti, egyházát szolgáival együtt üldözi és pusztítja stb. O, a minthogy merő jóságból, teljesen ingyen teremtett minden teremtményt, ugyanúgy táplálja és tartja fenn őket; de csak egy kicsiny sereg, az igaz keresztyénség ád néki ezért hálát". (Ford. Földvári.) Luther M. A búcsúzó püspök. — Sárkány Sámuel bányakerületi püspök lemondása alkalmából. — * Hivatalos • lapban hivatalától búcsúzik püspökünk. Megfáradott a jó munkában; lelke, teste pihenőre vágyik. Inkább megválik a fényes, de terhes állástól, semhogy ő miatta az a jó munka valljon kárt. Szokatlan hang, nagy ritka esemény, imponáló önmegtagadás ! így nem a püspökök, így csak a superintendensek szoktak cselekedni. Ebben a dologban ez a mi áldott jó püspökünk a nagv Székács nyomdokit követte és a mi szemünkben, —- hogy önként leszállott ama magas polcról -— nem kisebb, de bizonynyal csakis nagyobb lett. Távozását mindnyájan őszintén s szívből sajnáljuk. Vele nem egy személy, hanem egy egész kor és kar: a magyar evangelikus superintendensek kora és kara tűnik el. Nem Karsay, meggyőződésem szerint Sárkány volt az utolsó magyar evangelikus superintendens. Igaz, hogy őt már püspöknek és nem superintendensnek választották meg; de neki voltakép még superintendensnek s épen a nagy Székács utódjának kellett volna lenni. Még jól emlékszem azokra a mozgalmas napokra, amaz ádáz küzdelemre, a mely Szeberényi s Sárkány jelöltségének idején szinte feldúlta az evangelikus egyházak, sőt a papi családok nyugodalmát is. Oh, ha akkor állhatott volna ama nagy kerületnek élére! Teljes férfi erejében s nagy munkakedvében! Bizony még fényesebb betűkkel írja vala nevét egyházunk történetébe! Az Úr akarta, hogy hajlott korban s egy más korban emelje őt a szivek osztatlan bizalma a főpásztori székbe. Az Úr akarta, hogy egy későbbi nemzedék, hogy ép mi előttünk járjon! És elől járt. Elől járt apostoli szerénységgel, szelídséggel, törhetetlen hithűséggel, rendíthetlen hazafisággal és örök ifjúsággal. Lelkének alapjellemvonása az apostoli szerénység és szelídség. A feltűnést soha sem kereste, mert nem is szerette. Ö a szívnek rejtett szelíd embere volt. Csendes, hü munkában s nem a nagy lármában találta meg kedvét és örömét, Igaz, „ő az Úr szőlőjében mint szerény munkás töltött el ötvennyolc évet a nélkül, hogy mint kora reggel