Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-21 / 17. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 171 találom meg . . . Nemesült diákéletet élünk itt; mely míg egészen lecsiszolta annak külső érdességeit és nyerse­ségét, mégis híven megőrizte az ember és emberiség magasabb érdekei iránt érdeklődő, mindeneket átható érzéknek és nyílt, tekintetnélküli bizalmasságnak szép magvát. E mellett a különböző theol. véleményekkel szemben a legszigorúbb türelmességet gyakoroljuk, fel­téve, hogy ezek a vallásosság közös alapjában egyesül­nek". 1 Különösen szobatársáról nyilatkozik elragadtatás­sal : „Mint a paradicsomban, úgy élek Wiesmannal s nincs az egész intézetben egyetlenegy sem, kivel ne élnék úgy, mintha együtt nőttem volna fel vele . . . Nagy vára­kozásaimat a tapasztalat sok tekintetben még felül is múlja. 2 Nem is változik meg később sem e nézete. Tényleg jó a mi seminariumunk levegője; újra észlelem azt most, midőn egyideig azon kívül szívtam más levegőt. 3 Az együttélés, társalgás s így a sokoldalú érdek­lődés és jellemszerű kialakulás életét méltányolja Rothe még akkor is, midőn lelke az egy studiumban való elmélyedés után vágyódik 4 s nehéz szívvel búcsúzik a seminariumi meghitt baráti élettől. 5 Párton felül álló, tág látkörű egyén tapasztalatai­nak közlése alapján kívántam a wittenbergi seminarium szellemét bemutatni; s már most örömmel állíthatom, hogy a seminarium jelenlegi vezetőjének, dr. Reinecke­nek szavai teljesen egyeznek Rothe nézeteivel. „A semi­narium intenciója, hogy egyrészt a lelkészek tudományos színvonalát emelje, másrészt pedig a theoretikai és gya­korlati képzés közti űrt áthidalja. Kell, hogy a gyakor­lati ténykedés tudományos háttérről emelkedjék le. E tudományos háttér természetesen nem lehet egy. Épp a Protestantismus kívánja az egyéni meggyőződés elisme­rését." E szavaknak annál nagyobb a jelentősége, mivel tényleg a director, illetőleg directorium teljes önállóság­gal yezeti a seminariumot. A seminarium kezdetben ugyanis a kultusministe­rium közvetlen felügyelete alatt állott; 1850 óta a fő­egyházi tanács (Oberkirchenrath) főfelügyelete alá került. Amaz, valamint ez is a tényleges vezetést a Wittenberg­ben maradt három egyetemi tanár és ezek utódaiból álló directoriumnak adta át. Ezen tanárok egyike, mint ephorus, a seminariumban lakik s gyakorolja is a fel­ügyeletet. A főegyházi tanács jogköre tényleg csak az ösztöndíjak megszavazására s a tagoknak felvevésére szorítkozik, s e tekintetben figyelnek a kis eonsistoriu­mok ajánlataira. Sohasem tapasztalta a jelenlegi ephorus a Németországban nem jó hírnévnek örvendő főegyházi tanácsnak túlkapásait. Ez Oberkirchenrath nein intole­ráns, hanem a hitben gyöngékre való tekintetből óvatos (nicht intolerant, sondern ängstlich). Ezzel függhet össze, hogy a wittenbergi seminarium nemcsak kimondhatja, de követelheti is ez elvet: „lehetőleg szabad theoretikai alakulás s ezen alapuló szabad discussio". S valamint theoretikai irányban a szabadság elve uralkodik: úgy a fegyelem dolgában sem találkozunk a törvényszerűség rideg elvével. A „törvények" is csak a jövendő hivatás eszményét, mint elérendő célt állítják 1 L. u. o. 195. 1. Eme követelményt a „törvények" 1. §-a a következőkép fejezi ki: „Szívvel, szájjal vallja a belépő az evang. egyház és kegyes őseink értelmében Jézus Krisztust egye­düli urának és megváltójának; vezettesse magát a szentlélek által, mint az erő, a szeretet, fegyelem szelleme által, s célként tartsa szem előtt, hogy keltse fel s képezze ki tehetségeit az ige szol­gálatára és a keresztyén lelkipásztorkodásra". * U. o. I. 196. 1. 3 U. o. I. 243. 1. 4 U. o. I. 167. 1. 5 U. o. I. 177, 1. a belépő elé, 1 s ez eszmény megzavartatása esetében a törvények az evangélium szellemében való fokozatos el­járást kívánják. 2 Természetes, hogy mint minden háznak, úgy az Augusteumnak is megvan a maga házirendje s így, mint minden életpálya: úgy ez is az ezzel járó kötelességek teljesítését megköveteli. 3 Ilyen szellem fogadja a belépőt. A belépő egy bebútorozott nappali, dolgozó- és egy hálószobát kap. Négy szobának két-két lakója van. A többi szoba csak eyy lakós. Az ephorus a lakótárs megválasztását az érdekeltekre bizza. Mindenki évi 900 márka (520—530 frt) ösztöndíjban részesül, a mely összegért tartozik élelmezéséről is gondoskodni. Az élel­mezést illetőleg kiki egészen szabadon intézkedik. Majd kivétel nélkül otthon szobájukban reggeliznek. Ebédre mindnyájan a városban egy jó és olcsó restaurációban találkoznak. A vacsorát többnyire otthon és pedig ketten­négyen együtt egy szobában költik el. A napirend a következő. Nyáron reggel 6 órakor, télen 7 órakor kelnek fel. Félórára rá közös ima, mely­ben való részvételre az egyest nem a külső törvény, hanem saját lelkiismerete kötelezi (1. a törv. 7. §-át). Régebben a házirend szigorúan megszabta az esti órát, a mikor is mindenki köteles volt otthon lenni. A jelen­legi igazgató (ephorus), e szabályzatot elejtette. Minden­kinek van kapukulcsa. S e szabadsággal a candidatusok nem élnek vissza. Maguk is természetesnek tartják, hogy kiki esti 10 órakor otthon legyen, s hogyha az éjjelt nem otthon töltené, ezt az ephorusnak megokolva be­jelentse. Dr. Reinecke ambíciója, hogy a lelkészjelöltek ő benne ne a felügyelőt, hanem az ifjúság barátját lássák. 14 év óta vezeti ő a seminariumot s mindeddig nem volt egyetlenegy fegyelmi ügye sem. A lelkész­jelöltek a nap bármely órájában felkereshetik ephoru­sokat. Az internátus ily alakja még az internátus ellen­ségét is kibékíti. A mi már most a végzendő munkát illeti: az hár­mas. A candidatusok ugyanis előadásokat hallgatnak, gyakorlatokat végeznek és vegyes megbeszélésekben vesznek részt. (Unterhaltungen). Az igazgatón kívül közreműködnek, mint rendes tanárok, még egy seminariumi theol. tanár és egy hely­ben működő superintendes. I. Az előadások heti 6 órát foglalnak le. Az egyházi élet történetére esik heti 2 óra ; a gya­korlati exegesisre 3 óra és a prédikáció történetére heti 1 óra. Igen természetes, hogy a tantárgyak előadása egé­szen a gyakorlati érdeket szolgálja, a mennyiben még az egyházi élet történeténél is a súly az istentisztelet (liturgia, katechesis), az iskolaügy ismertetésén fekszik. II. Ezen teljesen gyakorlati előadások az egyete­mieknek kiegészítő s acroamatikus alakban folynak: 1 L. a törvények 2. §. „A seminarium tagja önként mond­jon le mindenről, a mi ama céllal (1. 1. §.) össze nem fér s a mi a keresztyén ós evangéliumi szokás szerint hivatásához, mint a nyáj hivatott őréhez és mintaképéhez nem méltó. 2 L. törvények 11. § „Elváratik, hogy a közösségnek jó szelleme meg nem engedi, hogy az általános testvérszeretet botrányai és zavarai lábra kapjanak, hanem Mt. 18, 15—17 kimondott elvek alapján azokat képes lesz legyőzni. Ha ez nem sikerülne : úgy a seminarium lelkipásztora, a ki rendszerint az ephorus, azon lesz, hogy az ügyet elintézze, feltéve, hogy az ügy elibe került. Ha ez néki nem sikerülne, úgy további intézkedés végett átadja az ügyet a directoriumnak. 12. §. „Elvárjuk továbbá, hogy közösségünkben a Krisztusi szeretet uralkodik mindenek fölött, s megadja minden­kinek az őt megillető tiszteletet, még az alacsonyabb állásúaknak is, a szegényeknek és szolgálóknak". a L. törvények 8. §. „Pontosságot és megbízhatóságot mu­tassanak mindenben, a mi a ház és az élet rendjéhez tartozik s ne kövessenek el önkényes mulasztásokat a köteles teendőkben".

Next

/
Oldalképek
Tartalom