Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-04-14 / 16. szám
J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 155 eddigi szokástól eltérően, de az igazi magyar hagyományhoz híven meghívták az unitáriusok collegiumát is. Debreczen e meghívásra tiltakozó körirattal felelt s csatlakozásra szólította fel a testvérintézetek ifjúságát. E ridegség azonban — úgy látszik — inkább megütközést keltett s a budapesti ref., valamint a pozsonyi és eperjesi evang. theol. ifjúság bizalmat szavazott Sárospataknak s elítélte Debreczen békebontását. Debreczen kijelenti, hogy elmarad, a pataki értekezletet csonka értekezleteknek tekinti és határozatait el nem ismeri. Protestáns esték. Fényes sikerű ünnepet rendezett a MPIT. pozsonyi köre ápr. 8-án a lyceum tornatermében. Ez estére a kör védője, Láng Lajos v. b. t. t. pozsonyvárosi esp. felügyelő is Pozsonyba érkezett Budapestről. A pozsonyi körnek kedves vendégei voltak ez estén : Szabolcska Mihály, a magyar líra ünnepelt jeles alakja, a ki dalaival már beírta nevét szívünkbe; a budapesti Dávid Ferenc-egylet (a szabad gondolkodók egyesülete) részéről Ürmössy Miklós min. tanácsos, elnök, Percei Ferencné alelnök, Józan Miklós unit. esperes, titkár és több tag. Az ünnepet a theologusok kara kezdte Cobor Erzsébet énekével. Dr. Dobrovits Mátyás egyházfelügyelő s köri elnök pár meleg szóval üdvözölte a vendégeket, a kiknek nevében Ürmössy válaszolt. Józan Miklós gyönyörű előadásban mutatta be Tudás és szeretet című mély tartalmú valláserkölcsi essayjét, a melynek gerince Browning múlt századbeli angol költő „Paracelsus" című drámai költeményének méltatása volt. Buzogány Anna polgári iskolai tanító Váradinak Az Ur ítél című költeményét szavalta. Szelényi Oszkárné szül. Blázy Éva úrnő három dalt adott elő Rubicsek Albert tanár zongorakisérete mellett nagy hatással. Viharzó taps jelentette, hogy Szabolcska Mihály állt a felolvasó asztal mellé. E taps minden egyes költemény után megújult. Hat gyönyörű verset mutatott be újabb alkotásaiból. Mindegyik hű tükre az ő rokonszenves vonzó lelkének, egyúttal csodálatos játéka költői művészetének, A kék szalagos új ruháról, A nöhivatás, Egy eljegyzési hírre, Dal az imádságról a magyar lira legszebb termékei közül való. Az estét megint a theologusok choráléneke rekesztette be; befejezésül Melanthon énekét adták elő, a melyet latinról magyarra Kovács Sándor theol. akad. tanár fordított le. Az estén mintegy 4—500-an voltak jelen, utánna a társaság közvacsorára gyülekezett a Magyar Királyba. Virágvasárnap szombatján lesz a böjti sorozat befejező estéje. Ez alkalommal Kovács Sándor olvas fel a XVIII. század egyháztörténelméből. Rövid hírek. Smid Mihály, bokodi lelkész, a fehér-komáromi egyházmegyének érd. esperese máj. 1-én ünnepli félszázados lelkészi jubileumát. Tisztelői és hívei nagyban készülnek a szép ünnepre. — A szentgyörgyi evang. egyház legutóbbi közgyűlésén a lelkészi javadalmat 240 koronával javította. Örömmel adunk hírt minden egyes esetről, a midőn a hívek pásztoruk munkájáért és gondjáért hálájukat lerójják. — Sopron városa Berec Ábelt, egyházunk tagját választotta képviselőjévé. Ezzel az evang. vallású képviselők száma 46-ra szaporodott. Adakozás. A kézsmárki vértanuk emlékére Id. Sztehlo János, érd. IV szab. kir. városi esperes Weber Samu útján 3 koronát juttatott hozzánk. Gyűjtésünk összege ezzel 8 koronára emelkedett. Halálozás. Koch József, a kiskéri gyülekezet lelkipásztora, hosszú, kínos szenvedés után ápr. 6-án jobblétre szenderült. 51 éves volt, de esztendeit az Úr sok látogatással próbálta meg. Elvesztette szépreményű egyetlen fiát, azután betegsége minden munkától elzárta s tenger kínnal gyötörte. Özvegye s két leányárvája maradt. Temetése ápr. 8-án történt. Áldás emlékén, béke hamvain! Személyváltozások. Szomora János, a budapesti tót egyház segédlelkészét a chicagói (északamerikai) evangelikus gyülekezet hívta meg lelkészéül; helyét a budapesti egyháznál Bújnák Pál végzett theologus foglalta el. IRODALOM. Az e rovatban ismertetett könyveket a szerkesztőség útján is meg lehet rendelni a pénz előzetes megküldése vagy utánvétel mellett. Az ember a világegyetemben. Haeckel célja „Welträtsehi" című munkájában a földnek és rajta az embernek lehető kicsinyítése. Minden bizonyítás nélkül állítja, (15. old.), hogy a világegyetem örökkévaló, végtelen és határtalan. Szerinte végtelen sok mulandó világtest van, a melyek egyike, az ő szintén mulandó bolygóival, a nap. A világtörténelem csak elenyészően rövid epizódja a földtörténet hosszú lefolyásának, mely ismét csak egy kis része a bolygórendszer történetének. És a mint a mi földünk csak egy mulandó porszeme a világegyetemnek, úgy az ember sem egyéb, mint egy parányi plasma-szemcse a halandó szerves természetben. Haeckel szerint mindez ellentétül kell, hogy szolgáljon „anthropocentrikus nézeteknek", melyek szerint az ember lenne középpontja és végcélja a földi életnek — vagy talán az egész világénak is. Ezt a nézetet Haeckel az ő sértő modorában „Anthropistikus nagyzási hóbortnak" nevezi, mely csak egy különös faja „Caligula nevetséges caesari hóbortjainak." Mint említve volt, bizonyítékokkal itt ép úgy nem szolgál, mint bármely más állításánál, mindent tisztán dogmatikusan ad elő, minden más nézetet nevetségessé tesz és azon látszatot kelti, mintha az ő nézetein kívül mások nem is egyeznének a modern természettudományokkal. Tekintve ezen Haeckel-féle elveket igen érdekes Wallace Alfréd híres angol természetbúvárnak, Darvin barátjának, német fordításban éppen most megjelent müve, melynek címe : „Az ember a világegyetemben." E műben a Haeckel-féle „anthropistikus nagyzási hóbort" systematikusan, mint a legújabb természetbúvárlatok eredménye van kifejtve és pedig nem puszta elvszerü állításokban, hanem beható, meggyőző bizonyítékokban, melyekkel a csillagászoknak is foglalkozniok kell. E könyv a legnagyobb mértékben érdekes és a legszélesebb körű figyelmet érdemli. Legyenek azért itt azon általános eredmények előadva, melyekhez Wallace e munkájában eljutott. Igen sok megfigyelés a csillagok és ködök elrendezésének, felosztásának csodálatos sokféleségét és abban egy nagyszerű szimmetriát eredményezett, feltehetjük tehát, hogy az egész világegyetem egy hatalmas, egységes rendszert alkot. Számos új érv szól a mellett, hogy a «.világegyetem és a csillagok száma nem végtelen, a mint azt régebben hitték (és Haeckel ma is hiszi.) Továbbá a legtöbb csillagász ma azon véleményben van, hogy naprendszerünknek a világegyetemben központi helyzete van. A tejútnak nevezett, számtalan csillagból álló gyűrű majdnem köralakú, s ennek valamely középső területén lévő csillaghalmazhoz tartozik a mi naprendszerünk is, talán éppen a kör középpontjában, vagy ahhoz legalább is igen közel. Bebizonyítottnak tekinthető, hogy az egész világegyetemben az anyagnak, a vegy- és természetani törvényeknek közel tökéletes egyöntetűsége uralkodik, a miből azonban