Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-04-14 / 16. szám
156 1905 teljes bizonyossággal következik, hogy mindenütt, a hol szerves élet fejlődött, nagyon hasonló, ha nem is egészen azonos körülményeknek kellett uralkodni. Ez az élet az elengedhetetlen feltételek egész sorát kivánja, melyek reá nélkülözhetetlenül szükségesek, ilyenek p. o. meleg, napfény, a földfelületen és a légkörben egyenletesen eloszlott víz, a kellő sűrűségű, meghatározott gázokból álló légkör, a fény és sötétség közti kölcsönös viszony stb. A földi élet feltételeit közelebbről vizsgálva, kitűnik annak rendkívül nagy száma és bonyolódott volta, de a mely mindamellett is mathematikai pontossággal és határozottsággal egybevág. Ha az ember mindezt elgondolja, a legnagyobb mértékben valószínűtlennek fogja találni, hogy mind e feltételek a világegyetemben még valahol másutt is éppen így összetalálkozzanak. Először is nem találni ezt egy bolygón sem, a mint azt Wallace egyenként megvizsgálta. De csak nagyon kevés azon állócsillagok száma is, melyeknek körülményei olyanok, hogy életet hordó bolygóik lehetnek és ezen kevésnél is — még ha számuk a tizekbe vagy százakba megy is — rendkívül csekély a lehetőség, hogy olyan bolygóval bírjanak, a melyen a sokféle feltétel olyan komplikált egyesítése uralkodnék, a milyent a föld nyújt. A mi pedig a földnek a tejút-gyürű közepében való helyzetét illeti, erre nézve Wallace azon nézetének ad kifejezést, hogy az egész világegyetem oly módon van alkotva és elrendezve, hogy a föld éppen az ő helyén a legnagyobb állandóságot mutatja fel, mi által ismét a napnak igen hosszan tartó fény- és hő folyamata tétetik lehetővé. Mind ez azonban kikerülhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy földünkön szerves élet fejlődjék, a mi tudjuk felette lassan történt és ez alatt a rendkívül hosszú idő alatt mind ama komplikált feltételeknek uralkodni kellett És mi következik mind ebből ? A szerves élet koronája az ember és ez ebben a roppant nagy világegyetemben csakis a földön fejlődött ki, csakis ott fejlődhetett. Ha az ember az egész mindenségnek egyetlen és legfőbb terméke, úgy ez utóbbi csakis ő érette jött létre. A világegyetem értelme és célja volt tehát: színteret nyújtani, a melyen élőlények és mint ezek tetőpontja, szellemi lények, erkölcsi egyéniségek keletkezhessenek. Látjuk tehát, hogy itt egyike a legmodernebb természetbúvároknak, egyike a darvinismus teremtőinek, hosszú kutatásokban eltöltött életpálya végén búvárlatai alapján azon eredményekhez ér, a miket a biblia az ő egyszerű módján mond, vagy a miket, mint magától értetődő dolgokat, tekint, hogy t. i. a föld és az egész világegyetem az ember kedvéért az ö bölcsője gyanánt teremtetett. Haeckelnek fájdalommal kell látnia, hogy 6 évvel az ő „ Welträtseln"-jei megjelenése után egy oly ember, mint Wallace természettudományi alapon nyugvó olyan világnézetet hirdet, mely az övével merőben ellenkezik és a melyet Haeckel „anthropistikusnak", „nagyzási hóbortnak a gúnyolt. Haeckel természetesen a jól ismert módon fog tudni magán segíteni. Wallace 82 éves öreg ember, valószínű tehát, hogy nála is mint Haeckel egy másik nagy ellenfelénél, aggsági elmegyengeség fog beállani. Csodálatos! Haeckel maga is 71 éves s nála nem lép még fel az agy velőnek ezen elváltozása. Milyen állást foglalnak a csillagászok Wallace gondolataival szemben, azt majd még meglátjuk; az az egy azonban már most is világos : Haeckel egyáltalában nem veheti igénybe a legújabb természetbúvárlatokat kizárólag a maga természetbölcseleti nézetei számára; mert íme egy másik természetbúvár a legújabb kutatások alapján egy egészen más világnézet felépítésén dolgozik. A kit tehát a világprobléma állítólagos megoldásánál a Haeckel-féle monismus nyugtalanít, annak ez a tény megnyugtatásul szolgálhat; nincs is itt szó tudásról, hanem hitről, a monistikus elvek nagyon is távol vannak attól, hogy megíngathatlan természettudományi alapjuk legyen. Dr. E. Dennert-Godesberg. A „Reformation" IV. évfolyamának 1. számából, a szerkesztőség engedélyével magyarra fordította : Sz. E. Paulik János, Passió. A szenvedés történetét a magyar evang. hívek istentiszteleti használatára alkalmas és épületes formában dolgozta fel Paulik János nyíregyházi lelkésztestvérünk. Régebben a passióéneklés a magyar istentiszteleteknek is kedves formájuk volt, de időjártával lassanként kiveszett a használatból. Majdnem egészen a tót hívekre maradt, a kik ma is ragaszkodnak hozzá s épülnek rajta. Csak helyeselni tudjuk Paulik vállalkozását. Munkája két részre, virágvasárnapi és nagypénteki passióra oszlik. A lelkipásztori tapintattal beosztott szöveget szép énekversek élénkítik. A csinos kiállítású könyvecskét, a melyet Kókai Lajos adott ki s a melynek mindössze 50 fillér az ára, magános áhítat óráira is melegen ajánljuk. Pályázati hirdetmény. Koszorú című kiadványsorozatának 1905. évi füzetére pályázatot hirdet a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. Kívántatnak vallásos elbeszélések, életrajzok, történeti képek és rajzok, versben vagy prózában. A főfeltétel az, hogy az evangéliom lelke buzogjon bennök, keresztyén valláserkölcsi erővel hassanak és tősgyökeres magyar nyelven szóljanak. A pályázat nyilt, bárki részt vehet benne, jeligés levélke nem szükséges. A közlésre elfogadott müvek kis nyomtatott ívenként 45—50 koronával díjaztatnak. A füzetek terjedelme egy nyomtatott ívnél kisebb, másfélnél nagyobb nem lehet. A kéziratok f. évi június hó l-ig alulírott titkárhoz küldendők. Budapest, 1905. évi márc. 23-án. Szőts Farkas, a Magyar Prot. írod. Társ. Titkára. Szerkesztői üzenetek. Lapunk olvasóit, főkép a lelkész, tanár és tanítói urakat tisztelettel kérjük, hogy az egyházukban előforduló eseményekről, gyűlésekről stb. bennünket értesíteni szíveskedjenek. Költségüket megtérítjük s fáradságukat is díjazzuk. Fontos hírekről idő rövidsége esetén táviratot is szívesen veszünk. A közleményt a szedés könnyítése végett a papírlapnak csak egyik oldalára kell írni. A cikkeket is díjazzuk s éppen ezért szigorú mértékkel mérünk. A kik valamely elmaradt lappéldányt sürgetnek, vagy egyéb a kiadóhivatal hatáskörébe tartozó ügyet akarnak elintézni, kérjük, ne forduljanak a szerkesztőséghez, hanem egyenesen a kiadóhivatalhoz, mert az esetleges panaszok így nyerhetnek leggyorsabb és legegyszerűbb elintézést. Ó-Kér, Megindítjuk. Megkaptuk, de a jelen számból már kiszorult. Hosszúfalu. Megkaptuk. Húsvét előtt levélben válaszolunk. Mezöberény. Az Énektárt eddig bizonyosan elküldték. Nyomban írtunk. Persze, közbeesnek az ünnepek. Miklósfalva. A polgári házasság kötésénél az anyakönyvest a beszéd tartásától sem törvény, sem miniszteri rendelet el nem tiltja, de nem is utasítja rá. Kötelessége a házasulókat figyelmeztetni, hogy vallási kötelességeiknek a polgári kötéssel nem tettek eleget; az 1895. jún. 29-én kelt 27,243. sz. igazságügyminiszteri utasítás 67. §. második bekezdése értelmében „nem szabad oly magatartást tanúsítania, mely a házasságkötést az egyházi szertartás utánzatának tűntetné fel s a házasulókat az egyházi összeadásnak igénybevételétől visszatarthatná 1 1. Különben az ízlésnek és tapintatnak nagy szerep jut. Hosszabb, áldást s intéseket stb. tartalmazó beszéd semmikép sem illik bele a polgári kötés szertartásába. (Lásd : Imling K. A házassági jogról. Bpest 1894. Ráth Mór). (Jyoma. Tudósításait bármikor is szívesen látjuk. Olvasó. Húsvéti számunk nagyobb terjedelmű s a rendesnél is gazdagabb tartálmú lesz. Előre nem áruljuk el, mit adunk. Kókusz. Levélíráshoz nem jutok. Köszönet és üdv! Boldog ünnepeket! HORNYÁNSZKY V. CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA RUDAPESTEN.
