Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-07 / 15. szám

1905 ség a püspökért és diszelnökért járt,^ megválasztották korelnökökké : Mühl János, Sass István, Plevnitzky Pál és Bárdi János tanítókat, jegyzőkké pedig: Pfendesack Lajos, Koczor Márton, Hammer Gyula, Pataki Béla és Héricz Sándor tanítókat, kik helyöket azonnal elfoglalták. Mühl János úgy a maga mint megválasztott kartársai nevében megköszönte a bizalmat, a melyben őt és tisztviselő társait részesítették s Ígérte, hogy igyekeznek e bizalomra magukat érdemessé tenni. Ekkor érkezett meg a küldöttség kíséretében Gyurátz Ferenc püspök, valamint Szalay Ferenc esperes, nagy éljenzés közben. Előbb Gyurátz püspök üdvözölte kerületének nagy számmal összesereglett tanítóit, azután pedig Szalay esperes eszmékben gazdag beszéddel elfoglalta a díszelnöki széket. Azt a társadalmat mondja szerencsésnek, a melynek jeles tanítói kara.van. Felemlíti az angol, a Schweiz és német népet, mely a közművelődés legnagyobb fokán áll, s ezt a tanítóknak köszöni. Az evang. egyház is mindig nagy gondot fordított a nevelésre, az iskolára. A milyen a kertész, olyan a kert. Az egyházat, hazát virágzóvá a tanítás és nevelés teszi. Nagy Sándor jobban szerette tanítóját,; mint édes anyját, mert ennek csak testi, de amannak lelki életét köszönheti. A tanítók törekvéseire, jelen munkájokra Isten áldását kéri. Plevnitzky Pál korelnök a megjelent megyei tanfelügyelőt: Papp Sándort, valamint az állami tanítóképző igazgatóját: Láng Mihályt üdvözölte. Ezután Sass István és Heiser Henrik terjesztették elő javaslataikat, a melyben mindketten azt kívánták, hogy a Berzeviczy új törvényjavaslata ne tegyen különbséget állami és felekezeti tanítók között. Az országban harmincezer tanító van. Egy hadsereg ez, amelyből huszonötezer felszereletlen és csak ötezer minden tekintetben harcra képes. Oly sereggel, mely felszerelve teljesen nincs, csatát nyerni nem lehet. Az állami tanítókkal egyenlő elbánást kíván Dunántúl tanítósága. A felekezeti tanító, kántor és vallástanító is, sokkal több munkát végez, mint az állami tanító, és mégis kevesebb a fizetése. Hol van itt az igazság? Az állani a fizetést ne a földbérjövedelem, hanem a kataszteri becslés szerint egészítse ki. Kántori fizetésül egy heted részét számítsa a tanítói fizetésnek; 35 év után adja meg a tanítóknak a teljes nyugdíjat. A beterjesztett javaslatot a gyűlés egyhangúlag elfogadta és bizottságot választott, hogy a felterjesztést a kerülethez, egyetemes gyűléshez s a kormányhoz eljuttassa. Elhatározták azt is. hogy jövőre minden éven tartanak kerületi tanítói gyűlést, a melyen a kerületi körök küldöttei fognak az önként jelentkezőkkel együtt — évenkint a kerületi gyűlést megelőző napon összejönni és ügyeiket megbeszélni. Elfogadta továbbá a közgyűlés az „Évang. Népiskoláit hivatalos lapul s ki mondotta, hogy arra minden felekezeti iskola előfizessen. Felkérte a jelenlevő szerkesztőt, Papp József tanítóképzőintézeti tanárt, hogy lapját ezentúl ne hónaponként, hanem minden két hétben adja ki. Papp József szerkesztő szívesen megígérte a tanítók kívánságának teljesítését, csak közlésre méltó anyagról és sok előfizetőről gondoskodjanak a tanítók. A „Maradj meg kegyelmeddel" kezdetű szép ének elzengésével befejeződött a gyűlés és a tanítók serege közebédre vonult a Griff szálló nagy étkezőjébe, a hol számos felköszöntő hangzott el a püspökre, a nap hőseire, az elnökökre, jegyzőkre stb. Az ebéd után pedig a szélrózsa minden irányában szép emlékekkel távoztak haza Dunántúl tanítói. (K. L.) KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Oroszországból. Mióta Port-Arthur bástyafalain a kék András-keresztes orosz hadizászlók helyét a felkelő nap zászlaja foglalta el, lángvörös 16 sugárküllőjével büszkén hirdetve, hogy a kelet politikájában és kultúrájában immár új korszak kezdődik : a legyőzhetetlennek hitt orosz nagyhatalmi erő lidércnyomása alól felszabadult s lassan magához térő emberiség mind sűrűbben foglalkozik az orosz kultura és missió kérdésével s e kutatás közben mind pőrébbre vetköződnek az orosz erkölcsök, mind nieztelenebbűl lepleződik le az a „keresztyén művelődés", a melynek Oroszország a távol keleten „zászlóvivője" volt s a mely egyedüli oka annak, hogy a nyugat keresztyén népei még itt-ott Oroszország iránt némi rokonszenvet táplálnak. Bár e rokonszenv kétségkívül vajmi csekély s mindinkább szertefoszló. Kisült íme, mint az „Ev. luth. Kirchenzeitung" írja, hogy Port-Arthur Kelet ázsia valóságos Sodomája volt, A megelőző khinai háború óta rengeteg vagyon és gazdaság gyülemlett össze e városban, úgy, hogy közönséges katonák 15,000 rubelnyi betétekkel szerepelnek az ottani banknál. A színházakban valóságos orgiákat ültek, s a keletázsiai kikötők demimondjai mint Mekkába seregeltek ide — a férfi világ mulattatására és pénzszerzésre. A nyilvános romlottság oly nagy volt, hogy egy orosz püspök kényszerítve érezte magát a mult éven, hogy az ellen a lapokban nyilvánosan síkra szálljon. A gyarmati gazdálkodás, a mely itt kifejlett, szinte példanélkül való :Jaz ember mintha csak az élvezet számára lett volna teremtve. Maga Alexejew helytartó (egyébként a cári család egyik tagjának törvénytelen sarja) teljesen megfeledkezett kötelességeiről. Port-Arthurnak a japánok által való körülzárását megelőző napon pl. az egész vasúti vonalon beszüntette a forgalmat, csakhogy a különvonat, a mely az ő tyúkszem-operateurjét hozta, zavartalanéi megérkezhessék. E miatt öt élelem és munició-szállító vonat volt kénytelen künn rekedni — a melyeknek beérkezte bizonynyal a vár feladását késleltethette volna. Ha most mindezekhez eszünkbe veszszük a híreket, a melyek Cyrill nagyherceg kalandjairól s a Makaroff tengernagy hajójának, a Petropavloszknak termeiben, közvetlen ennek elsülyedése előtt történtekről a lapokban megjelentek: elgondolhatjuk, hogy mennyire imponálhatott a keleti pogány sálnak ez a keresztyén — kultura.. . Hát a vallásos kultura dolgában hogy állnak a keresztyénség e keleti úttörői ? Úgy, hogy míg a sárga faj az evangelium terjedése elé akadályokat egyáltalán nem gördített: addig az oroszoknak, mihelyt Mandzsúriába lábukat betették, első gondjuk volt, hogy a protestánsok kápolnáit becsukják s majd rövid időre rá az egész prot. missiói tevékenységet egyszerűen betiltsák. Ezóta ott a keresztyénséget egyedül az orosz pópa képviseli, képzelhető, hogy nem valami nagy sikerrel. Vájjon keresztyén szempontból örülhetünk-e ez állapotnak, oly kérdés, a melyre nem nehéz a felelet. De a felelettel már a vallásos sympathia kérdése is véglegesen eldőlt. Egyébként, hogy a hitbeli türelem dolgában milyen a világ Oroszországban, arra nézve ugyancsak az „Ev. luth. Kirchenzeitung" igen érdekes és tanulságos adatokkal szolgál. A cár által ez ügyben mult év dec. 12/25 napján kiadott ukáz szó szerint így hangzik: „ 1903 február 26-án kiadott manifestumunkban kifejezett erős és őszinte óhajtásunk megerősítésére, hogy a hit dolgában az állam törvényei által megszentelt türelem továbbra is fentartassék, elrendeljük, hogy a Raskolnikokra és az idegen