Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-04-07 / 15. szám
J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 145 felekezetekhez tartozó személyekre vonatkozó törvények revisió alá vonatnak; ettől eltekintve már eddig is administrativ úton megfelelő intézkedések történtek arra nézve, hogy a vallásgyakorlat minden oly megszorítása, a melyről a törvény előzetesen nem intézkedik, megszüntettessék." E császári rendeletnek már a szövegezése világosan mutatja, hogy Oroszországban, legalább egyelőre, lelkiismereti és vallásszabadságról nem lehet szó. Elegendő ennek igazolására maga a cári rendelet azon kifejezése, a mely a hit dolgában való türelem továbbra való fenntartását hangoztatja. Hogy pedig világosan lássuk, hogy mit értenek ott a „hit dolgában való türelem" kifejezése alatt, nem szükséges az 1845. évi büntetőtörvénykönyv idevágó kemény rendelkezéseire mutatni; elegendő ez ügyben röviden ráutalni az 1903. március 22-én (tehát úgyszólván nyomban a cár fenthivatkozott manifestuma után) kihirdetett új * büntetőtörvénykönyv 89. 90. 93. és 94. §-aira, a melyek következőleg hangzanak : 89. §. Ázon apa, anya, vagy gyám, a ki azon törvényes kötelessége ellenére, hogy gyermekét vagy gyámoltját 14 éves koráig az orthodox hitben nevelje, ezt más ker. vallásfelekezet szertartása szerint keresztelteti meg vagy más ker. vallásfelekezet szentségeiben részelteti : egy évig terjedő várfogsággal büntettetik. 90. §. A ki nyilvánosan oly beszédet avagy prédikációt tart avagy olvas fel, avagy akár nyomtatásban, akár képekben oly iratokat terjeszt avagy állít ki, a melyek alkalmasok arra, hogy az orthodox hívőket más hitvallásra avagy tévtanhoz, avagy szektába való áttérésre csábítsák: egy évig terjedő börtönnel büntettetik. 93. §. Bármely idegen keresztyén vallásfelekezet papja, a ki 1. tudva egy orthodox hivőt a saját felekezetének ritmusa szerint megconfirmált, felkent avagy rajta bármely más oly szent cselekedetet végzett, a mely e felekezetbe való felvételt jelent, avagy tudva a saját felekezete szertartása szerint megkeresztel oly gyermeket, a ki az orthodox egyház ritusa szerint volna megkeresztelendő, — 2. a ki tudva meggyóntat, úrvacsorához bocsát s utolsó kenetben részesít a saját felekezete ritusa szerint orhodox hitűeket, — 3. a ki tudva kiskorú orthodox hívőt a saját felekezete kátéjából oktatásban részesít, — 4. a ki tudva egy idegen felekezetű és egy orthodox hívő vegyes házasságát a pópa által történt összeköttetésök előtt megáldja : 300 rubel pénzbírsággal sujtatik. Ezenkívül az e § első pontjában felhozott esetben egyházi hivatalától 3 hótól egy évig terjedhető időre felfíiggesztetik, visszaesés esetén pedig 3 évre vagy véglegesen, is megfosztatik hivatalától. A második és harmadik esetben büntetése, ismétlődés esetén még 3 hótól egy évig, a negyedik esetben pedig 3—6 hóig terjedhető hivatalvesztés. 94. §. Idegen ker. felekezet papja, a ki 1. tudva összeesket egy idegen hitű és egy orthodox személyt a nélkül, hogy ezek utóbb orthodox ritus szerint is összeeskettettek volna, — 2. a ki tudva összeesket két orthodox egyént: 500 rubel pénzbírságot fizet. Ezenfelül hivatalát veszti 3 hótól egy évig terjedhető időre, visszaesés esetén pedig 3 évre, esetleg véglegesen. Hát e példák valóban elég világosan beszélnek. Es a józan olvasó joggal kérdezheti, vájjon mit érthet már most a nagy békecár a „hit dolgában az állam törvényei által megszentelt türelem 0 alatt; s joggal tanakodhatik azon, vájjon milyen csoda-világ lehet e türelem, a melyben ott az egyedül szent és csalatkozhatlan szent orthodox államvallás mellett az „idegen ker. felekezetek" részesülnek ? Hát erre is az e törvények által szabályozott gyakorlati élet megadja a csattanós feleletet. A cár kijelentette, hogy „a raszkolnikok (szekták) és az idegen ker. felekezetekhez tartozó személyekre vonatkozó törvények revisió alá vétessenek" s hogy „ettől eltekintve már eddig is administrativ úton megfelelő intézkedések történtek arra, hogy a szabad vallásgyakorlat minden megszorítása megsziintettessék" : azt vélnők tehát, hogy a cári hatalom administrativ közegei a cári manifestum szellemében járnak is el. Hát ennek illustrálására szolgáljon pl. a liviandi orosz kormányzónak, Paschkow generálisnak a f. év elején kiadott rendelete, a melyben minden lutheránus és katholikus missióra szolgáló gyűjtést az 1905. évre egyszerűen betilt. így folynak a dolgok Nagy-Oroszországban, a ker. orthodoxia e hatalmas fellegvárában A keresztyénség geniusa pedig sírva bujdokol e rengeteg birodalom egyik határától a másikig, „keresvén fiait kik — nem volnának". Arra pedig, hogy miképen bánnak Oroszországban a hivatalnokok e szektákkal, érdekes világot vet egy eset, a mely rövid idővel ezelőtt Woltschansk járásában történt. Nyolc raszkolnik együtt volt és imádkozott. Ám a rendőrség szétűzte őket s fejenkint elmarasztalta 15 rubel pénzbírságban. Erre egyik raszkolnik és a járási kapitány között a következő párbeszéd folyt le : „Mondja meg uram, hol az a törvény avagy rendelet, a mely büntetést mér az emberekre azért, mert összegyülekeztek, hogy Istent imádják?" — „Mit, törvény?" —kiált fel méltatlankodva a kapitány. „A törvény tiltja az összejövetelt, ha tehát a rendőrség is megtiltja azt, hát ti engedelmeskedni tartoztok". Ám a raszkolnikok csak nem tudták megérteni ez okoskodást, a melynek révén bárhol, bármikor szét lehet kergetni az embereket; mire a járáskapitány odavágta nekik: „Ti lelkibetegek vagytok s nem értitek a dolgot!" — Most a raszkolnikok a belügyminiszterhez a következő táviratot menesztették: „A reménység felkelő sugarai (a cári rendeletre céloznak) bátorítanak arra, hogy igazságért: kegyelemért esedezzünk. Kérjük excellentiádat, könnyítsen helyzetünkön a legmagasabb császári manifestum értelmében, mert mi a rendőrségtől vett magyarázat dacára is megmaradunk azon véleményünkben, hogy a császár ő felségének manifestuma által az összes alattvalóknak s így nekünk is szabad vallásgyakorlat engedtetett". Ám választ nem kaptak. Nem is valószínű, hogy egyáltalán kapni fognak. Mert beszélhet, óhajthat, akarhat a cár a legjobbat; ám nálánál hatalmasabb úr a szent zsinat s az állam egész tisztviselőkara ennek, mint az államegyház legfőbb kormányzó testületének intései után indul egyedül. Érdekes példáját adja végül annak, hogy miként viselkedik az orosz államegyház papsága az ú. n. óhitűekkel szemben, egy Mukdenben elhalt kozák esete. Három sebtől halálosan találva, ott fekszik a kórházban. Az orvos vigasztalni próbálja. „Hagyd el uram, tudom, meg kell halnom. Hanem hát legyen meg Istennek akarata .Csak egyet óhajtanék : egy felekezetembelilelkészt.." Az orvos e kérelmet nem teljesítheti, mert a kórházban csak orthodox pópa van. „Tán óhajtanád az orthodox pópát?" A kozák rövid ideig hallgatott, aztán elhaló hangon szólt: ; ;Isten irgalmas, megbocsát ő nekem így is". — És meghalt — Nem volt, ki utolsó percében a hit balzsamával enyhítse, mert az orthodox papság minden óhitű papot eltávolíttatott a táborokból, jóllehet ezek saját költségükön jöttek s nem volt más óhajok, csakhogy hitsorsosaikat vígasztalhassák. Hát így néz ki Oroszországban a „keresztyén hitbeli türelem 1 4.
