Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-24 / 13. szám

1905 a következők : Áchim András, dr. Berzsenyi Jenő, Bruckner Vilmos, Copony Traugott, Csillaghy György, Draskóczy László, Dörr Soma, Fábry Károly, Gränzenstein Béla, Greszkovits Vilmos, Heincz Hugó, Haviár Dániel, Hammersberg László, Hegedűs Károly, Hincz Ernő, Hodzsa Mihály, Huszágh István, Ivánka Oszkár, Kaas Ivor br. (?) Kossuth Ferencz, Kualesz Godofréd, Laehne Hugó, Láng Lajos, Lányi Bertalan, Lindner Gusztáv, Lurtz Károly, Melczer Vilmos, Meskó László, Mikszáth Kálmán, Oberth Károly, Osztroluczky Miklós, Pattyánszky Elek, Pildner Ferenc, Podmaniczky Frigyes br., Schmidt Károly, Szász József, Schuller Rudolf, Szász Zsombor, Szentiványi Árpád, Szentiványi Gyula, Szőts Pál, Szontagh Andor, Trauschenfels Emil, Veres József. — Összesen 44, A főrendiház tagjai: hivatalból: Baltik Frigyes dr., Sárkány Sámuel, Müller Frigyes dr., Prónay Dezső br., Laszkáry Gyula, Ihász Lajos, Census alapján: Radvánszky Béla br., Zay Miklós gróf, Edelsheim Gyula Lipót báró, Podmaniczky Géza br., Prónay Gábor br., Radvánszky Géza br., Solymosy László br., Solymosy Ödön br., Solymosy Lajos br. Választott és kinevezett tagok : Burchardt Bélaváry Konrád, Kochmeister Frigyes br., Ludvigh Gyula, Üchtritz Zsigmond br. összesen 19. A névsor még alkalmasint most sem teljes. Házasság. Nagyváradi lelkésztestvérünk, Matemy Imre most vasárnap esküszik Beller Bertával, Beller Károly, a kassai evang. egyház főgondnokának leányával. IRODALOM. Az e rovatban ismertetett könyveket a szerkesztőség útján is meg lehet rendelni a pénz előzetes megküldése vagy utánvétel mellett. A reformáció egy sokáig fel nem ismert áldásáról. (Vége.) De Jelűnek megcáfolhatlanul bebizonyította, hogy ez téves nézet, mert Rousseau elmélete a contrat socialról az egyénnek, az individuumnak fentartott jogairól, sérthetetlen jogairól nem akar tudni semmit, mert a contrat socialban az egyén minden joga a társadalomra száll át, — úgy hogy az egyénnek semmi külön joga nem marad. És Rousseau „a jogilag korlátlan közakarat mindenhatóságát" hirdeti. Jellinek kimutatja azt is, hogy a francia „az ember és a polgárjogai" az egyes amerikai államok alkotmányából vannak véve olyannyira, hogy az ezekben a „bilis of rigths'-ekben előforduló, idevágó törvényekben meglevő, egyes tételek majdnem szórói-szóra vannak lefordítva. Tehát ezen északamerikai törvényhozások érdeme az, hogy az egyesnek, az egyénnek jogait az állammal szemben a törvénybe is felvették. Hogy jöttek ezek ezen gondolatra ? Ezen kérdés megvizsgálása, végtelen érdekes és a vizsgálat eredménye az, -— hogy ezt is a reformációnak kell köszönnünk. Tehát az egyes egyén, az ember elévülhetetlen, az egyén elidegenűhetetlenül örök jogainak elismertetése az állam által a reformáció áldása! Jellinek alaposan mutatja ki, jelöli meg azt az utat, melyen ezen kérdés kifejlődött. A vallásos hit, a hit szabadságának hatalma, ereje, mely a reformációban emelkedett érvényre, volt azon erő, a mely szétrombolta a régi előítéleteket, mely kényszerítette a mindenható államot az emberi, egyéni jogok elismerésére. Hiszen a lelkiismereti szabadság, a szabad vallásgyakorlat joga is egy (és éppen a legfőbb) jog az emberi jogok közül. Os jog ez, a mely, midőn érvényét kivívta, midőn a vallás szabad gyakorlata törvényileg kimondatott, akkor és vele voltaképen nemcsak az mondatott ki, hogy joga van az egyénnek azt gondolni és hinni, a mit lelkiismerete kíván és megenged és annak folytán istentiszteletét ahhoz képest berendezni ; de kimondatott azzal együtt a gondolkozási, szólási, tanulási és gyülekezési stb. jog is. E jogok első követelése Angolországban hangzott fel, de első érvényesülése az egyes észak-amerikai államok alkotmányában keresendő. S a ki tiszta meggyőződésből, szigorú következetességgel követelte s végül ki is vívla azokat, az Williams Roger volt, a ki 1631-ben kötött ki Amerikában. Ez a legbuzgóbb protestáns, forró vallásszeretetből az általa alapított városokban (Providence 1636, Acquedneck 1638) kimondotta egy alaptörvényben, hogy a vallás nem tárgya az állami törvényhozásnak, mert a vallás feltétlenül és korlátlanul szabad. És azután minden észak-amerikai államban elterjedt azon meggyőződés, hogy a vallás mint Isten által az ember szivébe oltott jog, — feltétlen szabad vallásgyakorlatot igényel, mivel felette áll az emberi szabályozásnak ! Szent, velünk született jog a vallás szabad gyakorlata. S midőn ezt az államok elismerni kezdették, meg volt adva az alap, a melyből a többi jog kifejlődhetett. A lelkiismereti szabadság nem függ az államtól, tehát nem a gondolkozási, szólási, tanulási, gyülekezési és egyesület alkotási jog sem ! S így fejlődtek ki azután a többi jogok is mindmind s íme az egyénnek rabszolgasága az állammal szemben, mely annyi ezer éveken keresztül tartott, — megszűnt! Azon megbecsülhetlen, nekünk a légzés és élet szabadságát, lehetőségét biztosító jogok, azon áldások, melyek a szabad és nemes emberi életet lehetővé teszik, azon örök javak, a melyek ránk nézve már nélkülözhetetlenek, az egyén, az ember az állam akaratától független, veleszületett, isteni eredetű jogai, mind akkor vívattak ki, midőn a reformáció a szabad-vallásgyakorlatot, a lelkiismeret jogát kivívta, mert hiszen azzal visszatarthatatlanul életbe léptek ezek is. Hála értük a gondviselésnek ! Chr. W. után: Hörk József. A győri evang. gyülekezet monográfiája. Dr. Nagy Olivér eperjesi ev. jogakadémiai tanár, kinek édes atyja, Nagy Endre, egykor győri előkelő ügyvéd, a győri ev. gyülekezetnek volt jeles tollú jegyzője, -— néhai édes apja iratai között a nevezett gyülekezetre vonatkozó több értékes jegyzetet talált, melyeknek olvasásán felbuzdulva elhatározta, hogy ama jegyzetek felhasználásával a nagy múltú győri ev. egyházközség monográfiáját megírja. Kutatott több irányban is adatok után, az elmúlt nyáron átböngészte a helyszínén a gyülekezet jégyzőkönyveit is, s az anyag együtllévén hozzá látott azoknak feldolgozásához. A monografia már el is készült. A szerző munkája kéziratát beterjesztette az egyházközség elnökségéhez, azon kérdést intézvén ahhoz : nem volna-e szives közrejárni, hogy az egyházközség a munkát kiadja ? Ez ügyben a győri ev. egyházközség elnöksége a mult hét folyamán értekezletet hívott össze, melyen egyhangúlag határozatba ment, hogy dr. Nagy Olivér munkája, melyet Payr Sándor jeles monografia-írónk is kiadásra érdemesnek ítélt, kinyomattassék. A munka a következő címet fogja viselni : „A győri sz. kir. városi ág. hitv. evang. egyházközség története keletkezésétől 1904 dee. 31-ig." Az elnöki tanács legott intézkedett a mű sajtó alá rendezése dolgában. Szerkesztői nyilatkozat. Az Evang. Egyház és Iskola 11. száma oly hangon támad Zsilinszky Mihályra, közegyházunk egyik legérdemesebb alakjára, a mit az evang. papnak egyénisége s egyházi lapnak természete merőben kizár. Programmunkhoz híven — erre a térre nem követjük. Ténybeli valótlanságait azonban helyre kell igazitanunk. Lelkiismeretünk nem engedi, hogy tétlenül nézzük az evang. közön-