Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-24 / 13. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 131 scgnek megtévesztését. Azért száraz hangon, rideg tárgyszerűséggel fogjuk az „Ev. E. és I." tévedéseit fölsorolni s helyébe a tiszta valóságot írni. A támádás okául az „Ev. E. és I." Zsilinszky Mihálynak lapunk 3. számában megjelent cikkét hozza fel, a mely szerinte igazságtalan és goromba volt. A panaszkodó feledi, hogy Zsilinszky Mihály cikkét Veres Józsefé előzte meg, a mely az általa elítélt hangon, becsmérel és gyanúsít. Ezen cikk után panaszra nincs joga, nincs arra sem, hogy más fejére hárítsa a felelősséget. Kedvelt mondása az Evang. Egyház és Iskolának, hogy az Őrálló olyan lap, a mivel az egyházi hatóság „rendelkezik". Lapunk rövid pályafutása a bizonyság rá, hogy független lap minden irányban. Irányáért, tartalmáért egyedül a szerkesztő felelős. Oly független, mint bármelyik evang. egyházi lap s a míg mi szerkesztjük, az is marad. Független minden befolyástól, független a magánérdektől is. Egyedül kitűzött programmjától függ, de ez a függése nem szégyenleni való. Biztosithatom az Ev. E. és I. szerkesztőjét, hogy az Őrálló alapítóiban a függésnek az a lealázó volta és mértéke, a mit ő képzel, föl sem merült soha. A négy egyházkerület elnökségének lelki műveltsége jobban biztosítja a szerkesztő függetlenségét, mint például Veres József hasonló helyzetben. A „Hivatalos Közlöny" szerinte csupa törvénytelenség, de lapja 1904. évi 51. számában a 619. lapon maga beismeri, hogy lehetséges ily lap kiadása és szerkesztőül ö maga ajálkozott is. Elvhtíség-e, vállalkozni oly lapnak kiadására, a mit évek óta meggyőződésből ellenzett ? Elvhűség-e, jó remény fejében leszerelni, — a remény meghiúsulta után pedig sebzett félként engesztelhetetlen harcra kelni ? Zsilinszky Mihályt a papok ellenségének tünteti föl. E vádra feleljenek azok a papfiúk, papleányok, papárvák, a kik Zsilinszky Mihály közbenjárására állami intézetekben ingyenes és kedvezményes helyhez jutottak. Feleljenek a lelkészek, a kik tőle — állítólag — sérelmet szenvedtek! Való igaz, hogy Zsilinszky szigorú megítélője minden hanyag és kötelességmulasztó papnak, — de ez a kerületi felügyelőnek hivatalos kötelessége. Az érdemes, az igazi lelkipásztort azonban barátságára méltatja és munkatársának tekinti. Csak a szabadságot fegyelmetlenségben és ziláltságban kereső ember láthatja ezt a tulajdonságot bűnnek. Igazságos embernek azzal sem szabad törődnie, hogy valaki esperes és képviselő-e vagy csupán közpap. A kik Zsilinszkyt ismerik, tudják, hogy annak a hatalmi gőgnek, a mit V. J. könnyelműen reá fog, még gondolata is távol jár tőle. Kevés nagy állásra jutott embert ismer a világ, a ki annyira megőrizte volna szíve jóságát és nemességét a hatalom élvezése közben! Az ország tanácsán ép oly szerény, de becsületes munkás maradt, mint a szarvasi gymnasiumban volt. Soha reklám nem hirdette nevét, nem emlegettette, magasztaltatta munkásságát. Egyébiránt, ha Veres nem ismémé őt, olvassa el a Vasárnapi Újságnak róla írt jellemrajzát. Veres József megtámadja egyházi társulatainkat, hogy ki merték adni Zsilinszky vaskos köteteteit és Zsilinszkyt, hogy nem maga adta ki munkáit. Ha a mi szavunk kevés súlyú előtte, higyje el a Magyar Tudományos Akadémiának, mely tagul választotta, hogy e kötetek értékes részei történetirodalmunknak s büszke lehet a Magyar Prot. Irodalmi Társaság, hogy e munkákat kiadhatta. Zsilinszky soha egyetlen munkáját egyentlen egy irodalmi társaságnak fel nem ajánlotta, hanem a részökről jött a megkeresés vagy megbízás. Alig van bizottsági ülés, a honnan újra meg újra föl nem kérnék valami tudományos munkára. Irodaim társaságaink nem papok, hanem írók munkáinak kiadására alakultak. Mert a papsággal nem jár okvetlenül az irói tehetség. Sajnos, viszonyaink között ki sem fejlődhetik, mert nincsenek gyülekezeti könyvtáraink s az egyházi sajtóban fel-felbukkanó gyűlölködések nem nevelnek írókat. Feleljen Veres József, mikor útasította vissza akár a Luther-Társaság, akár a Magyar Prot. írod. Társaság valamely papüak a munkáját, csak azért, mert pap írta ? Adja urát vádjának. Zsilinszkyt Veres József olyannak írja le, ki csak „buzdítani szeret, buzdulni nem", hogy nincs benne áldozatkészség. Zsilinszky úgy a Magyar Prot. írod. Társaságnak, mint a Luther-Társaságnak alapító tagja (a tökét befizette), Veres J. rendes tagja, Zsilinszky ezenkívül tagja egy sor nemzeti, tudományos és emberbaráti egyesületnek, vádlója nemi követi mindenüvé. A fentieken kívül alapító tagja volt a Prot. Egyletnek, alapító tagja a Veres József elnöksége alatt álló Lelkészfiak segélyalapjának, tagja a Bethlen Gábor-körnek, évről-évre adakozik az országos árvaházra, Erzsébet szeretetházra, 100 K.-val járult a budapesti gymnasiumlioz és templomhoz, — nem számítva az országszerte épülő iskolákat és templomokat. Összehasonlításnál aligha Veres nem maradna szégyenben. Zsilinszky előűzetője Luther műveinek, hogy egyházunk e régi tartozását leróhassa, előfizetője Veres Józsefnek szegény káplánja is, — de a jómódú esperes és képviselő hiányzik a sorból. Micsoda alapon vádolja ő Zsilinszkyt az áldozatkészség hiányával ? Az meg egyenes valótlanság, hogy Zsilinszky neve nincsen a budapesti egyházi adófizetők közt. A jegyzék utolsó lapján ki-ki megtalálhatja. Az Őrálló sohasem fog alap nélkül ilyet állítani Veres Józsefről. Veres József csupán magánvállalkozásnak engedi meg a lapindítást. E szerint a sajtó a tőke monopoliuma volna. Nem hangzanék más szabad szó, csak a mit a tőke birtokosai megengednek. Ez szabad sajtó. A magánvállalkozás a legtöbb esetben üzletté válik, a melynél a zászló is az üzleti érdek eszköze. Az utolsó tíz esztendő alatt ez a hiedelem meggyökerezett egyházunk köztudatában s ez magyarázza az Őrálló keletkezését. A közvélemény rég óhajtotta oly organumnak megszületését, mely magán céloktól menten tisztán egyházunk egyetemes közérdekét szolgálja. Veres József hajlandó lett volna — megint határozottan formulázott elvei ellenére — elfogadni a segélyt, járt is utána. Mi értéke van akkor kifogásának ? Végül bemutatkozik, mint ellenzéki martir. Ez a hite is csalódás, mint annyi sok más. Senkit nem üldöz Zsilinszky politikai meggyőződéséért; nála alig tiszteli valaki jobban az egyéni meggyőződés szabadságát, de joggal elvárhatni a paptól, hogy gyülekezetét pusztán gyülekezetnek tekintse, az Isten országa egy részének, a hová a politika jelszavait és fegyvereit bevinni halálos bűn. Zsilinszky tudása, jelleme, becsülete és munkája, egyháziassága nyugodtan várhatja a történelem ítéletét; az ő neve tisztelt név lesz emberöltők múlva is és Veresnek minden támadása csak koszorúja leveleit szaporítja. Veres József személyével nem foglalkozunk. Tanukat idézhetek, hogy védelmére keltem, a midőn egyéni becsületét megtámadták. Erre kötelezve érzem magamat a jövőben is. Lesz erkölcsi erőm rá, még ha súlyos bántalmakat szenvedek is tőle. Közéleti szereplése azonban szabad kritika tárgya. S itt bevallom, hogy teljes erőmmel, de becsületes eszközökkel harcolni fogok azon typus ellen, a melyet papságunkban ő is képvisel. A mi ideálunk a műhelyben csüggedetlenül dolgozó s nem az utcán demonstráló pap. Ez eszmény álláspontjáról ellenőrizni fogjuk minden ténykedését. Meghajlunk előtte, ha azért az ideálért dolgozik, akkor nemes versenyre kelhetünk, — de rideg, szenvedélytelen igazságszeretettel megbíráljuk s kiigazítjuk tévedéseit. Az Úrnak lelke maradjon velünk! Szerkesztői üzenetek. Lapunk olvasóit, főkép a lelkész, tanár és tanítói urakat tisztelettel kérjük, hogy az egyházukban előforduló eseményekről, gyűlésekről stb. bennünket értesíteni szíveskedjenek. Költségüket megtérítjük s fáradságukat is díjazzuk. Fontos hírekről idő rövidsége esetén táviratot is szívesen veszünk. A közleményt a szedés könnyítése végett a papírlapnak csak egyik oldalára kell írni. A cikkeket is díjazzuk s éppen ezért szigorú mértékkel mérünk. Selmeczbánya. Nagyon megörültem kedves baráti soraidnak. Alig várom, hogy találkozzunk. Intézkedtem. Greese. Köszönet a levélért s a benne foglalt üdvözletért. Tenger a dolgom. A napilap sokak lelkének álma, talán el is jutunk addig. A közvélemény azonban még nem volt elég érett megteremtésére. Megfigyeléseid helyesek. Puszta-Földvár. Köszönet. — Üdv! Nyíregyháza. Intézkedem.