Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-17 / 12. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 117 Kray Jakab Bártfán született 1661-ik évi április hó 27-én. Jogi tanulmányai sikeres bevégzése után Szentpétery, Sárosmegye főjegyzője oldala mellett mint joggyakornok működött és 1686-ban késmárki főjegyzőnek választatott meg. Mint ilyent Késmárk városa képviselőjeképen küldte a Pozsonyban tartott országgyűlésre oly célból, hogy a város szabadságát és a vár uradalmától való függetlenségét sürgesse, mi fáradhatatlan, nemes buzgalmának sikerült is 1700-ban oly föltétellel, hogy a Tökölyi vár az összes birtokaival 80,000 forintért a város birtokába menjen át. Kray Jakab önzetlen és hazafias működésében á birói széken sem lankadott el és halála napjáig Késmárk városának dísze és mentője maradt. Lányi Márton és Topperczer Sebestyén polgárok Kray bíró szellemében működtek közre a közjóért és szintén a város közbizodalmát bírták minden hitfelekezeti különbség nélkül. IL Rákóczy Ferenc ügye 1709-ben általában rosszra fordult és a szepesi városok egymásután a császáriak kezére kerültek. így Löffelholtz német tábornok Késmárkot is megrohanta dec. 12-én. Midőn a város több helyütt égni kezdett és Bajcsy György parancsnok éjjel gyáván elhagyta a várost, a polgárság is felhagyott a védelemmel és a város bástyáira kitűzte a fehér zászlót. 6 és 7 óra között Löífelholtz csapatjával bevonult a városba, későbben 9 órakor Heiszter gróf táborszernagy érkezett meg fényes suite élén. A városi tanács elébe ment a város hódolatát kifejezendő. O pedig ordított: „Ihr Bestien, wie darfft ihr euch Ihre Key serlichen Majestät widersetzen". A pápás feljelentő áruló céduláról következő neveket olvasott le : Kray Jakab, Lány Márton, Topperczer Sebestyén, Szakmári Dávid, Szakmári András, Mudvar Dániel és Lány János. Midezek börtönbe jutottak, mint a Rákóczy hazafias ügygyei rokonszenvezők és mint az ev. egyház oszlopférfiai és díszei. Az ártatlanokért sokan közbenjártak. Még a kath. herceg, Lubomirszky is, tanúskodott mellettök. A királynál amnestiátk értek. Semmi sem használt. Minden formális eljárás, kihallgatás és ítélet nélkül, a királyi feleletet be nem várván, dec. 16-án Kray Jakabot, Topperczer Sebestyént és Lány Mártont az akasztófához vezették és lefejezték. Tetemöket Unterbauer szántóföldjén és minden egyházi szertartás nélkül a külvárosi temetőben elásták. Vagyonukat elkobozták. így járt volna Hűlik József is, ha idejekorán Lengyelországba nem menekül az üldözők elől. A többi nevezett foglyok pénzzel váltották meg szabadságukat és életüket. A kivégzések Mois tanár szerint, különösen Meitzer Lukács, Dévay Márton és Götz György árulók feladása következtében történtek, kik az ártatlanokat gyanúsították, hogy borzasztó katholikus-falók — Katholiken-Fresser —. Dévayt bírói rangra is emelte Heiszter. Heiszter táborszernagy rémuralma után a vértanúknak márványsírkövet emelt a kegyelet — a hogy a chronostikonból kitűnik, mindjárt a következő évben 1710-ben. Kray Jakab városi bíró epitaphiuma következő: „Sta viator, lege, et luge. Candidiore aeternitatis monumento dignum, ubi vero urbe exularet candor, Fatali sanguinis innocui purpura opertum, Olim in tribunali ac rostris stantem, nunc sub cippo jacentem Reipublicae Caesareo forensis codrum perillustrem D. Jakobum Kray, qui dum bono publico intentus

; publicos adspiceretur honores Supra modum, seel infra meritum, Non armorum strepitu, sed consiliorum proborum alto silentio, Fluctusuperiori Hungaria celeberrimo descriptio concionata auctore Georgio Bohusch N. H. Scholae Kesmarkiensis rectore. Mind a 2 kézirat 1709. évére vonatkozó részei. A késmárki ev. kerületi Lyceum értesítvénye az 1882/3. évre. Kiadja Grósz Ernő, igazgató. antem Reipublicae navem prudens nauclerus dirigeret, ne tota ut debuit irruente procella inevitabili fundum peteret, Ipse publicum vitae passus est naufragium, postquam Malevolorum quibus optime voluit, consiliis, publiciensis publica fuerit victima, Documentum posteris relinquens, Felicitati nunquam deesse infelicem adulationem. Hunc luge et lege Superstitem etiam post marmoro futurum Dulci-amaro Maria Kray viduae corculo Moriente vivo vivente Mortuo Sepeliendum, qui coelum mercedem habet, cupis meritis compensandis Terra sufficere requirit. — A körülírás pedig így hangzik : Certamen illucl praeclarum decertavi, cursum peregi, fidem servavi. Quod reliquum est, reposita est mihi justitiae corona, quam reddet mihi Dominus in illo die justus ille judex, 2 ad Tim. IV., 7—8. Epitaphium Martini Lány : Siste gradum mortalis ! Ferale saxum infelicis viatoris, fati bene providus contemplare viator

! Saxeo sis corcle marpesium saxum oportet, Tristi mente Saxea hac urna condito parentaveris cineri. Laneos, qui fortunae imputavit pedes haud erravit flexibilior namque molli lana est, dum elieu

! me quoque Martinum Lány Candida lana candidi orem candorem Victimali sanguine rubefecit et Vinctum prius, post purpureo sanquine finitum, Sub hunc feralem ire jussit eippum Constantem suum inconstans fortuna alumnum, Sed constantiorem christianum, ast esto

! Fata manent quemvis mortalium, Dubiaeque mortis vices Optime vigilantes saepe inopinate perturbant mortales, Peritissimos Reipublicae naucleros naufragis involvunt tluctibus, His ego immersus succubui; imo victus ferro, ferream feriensis iram vici, Ipsoque ferali

: pegmate victor evasi, Quia caducem perdens vitam, stabilem reperi, docens singulos, Non turpiter mori, qui turpiter mori, qui turpiter licet perempti supplicai bene vixerunt. Cujus haud immemor unica grata posteritas Hanc plangens plaudendi mihi marito et patri posuit. Marmoream memóriám Letto opressVm qua DVro Laeta Carpere — 1710 chronostikon — Trophaea optat, Documentum viatori relinquens, Nervum esse sapientiae Periculum facere ex aliis sibi, quod ex usu fiet. A körülírás a következő: Existimo enim, quod non sint condignae passiones hujus temporis ad futuram glóriám, quae revelabitur in nobis. Ad Rom. VIII., 18. Topperczer Sebestyén sírköve nincsen többé, de az éltes emberek állítása szerint, szintén megvolt, de elporladt. A vértanuk sírkövének fordítása magyar nyelven következő : Állj meg vándor! Olvass! és sirasd e férfit, Ki örökké tartó, fényes síremlékre méltó Ki, midőn e városból eltűnt a becsületesség, Végzetszerűen ártatlan vérének árjától boríttatott, Ki egykor fényes állást foglalt el, most itt e sírkő alatt [fekszik: Tek. Kray Jakab urat ki míg A közjóért hevülve, nagy mértékben, de érdemeinek Még mindig meg nem felőleg, a közmegtiszteltetésnek tárgya [volt és Míg e város hullámhányta hajóját, nem a fegyvereknek Csörtetése, de titkon adott bölcs tanácsa által Mint ügyes révész biztosan kormányozá, Nehogy, mint kikerülhetetlen vala, Ha kitörend a válság vihara, elsülyedjen: i Maga hajótörést szenvedett életének tengerén, miután Irigyeinek pokoli tervei szerint, Kiknek érdekét hűséggel védelmezte, A hóhér pallosának áldozata lett, Tanúságot hagyván az utódoknak, Hogy aljas hízelgés kiséri a szerencsét, Ezt olvasd és sirasd őt, Ki élni fog e márvány elporladása után is, Kit Kray Mária, a gyászba borult özvegy