Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-10 / 11. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 112 ajánlanunk. Erre vonatkozólag volna egy kis megjegyzésem és javaslatom. Legtermészetesebb határévül a hatodik esztendő kínálkozik. Egyházi alkotmányunk és a szabályrendeletek szerint többnyire hatévenként választják az egyetemes egyház, a kerületek, az egyházmegyék tisztviselőit, újabban hat esztendőre választják a középiskolák igaz gatóit. Kevés kivétellel hat esztendőre szól a gyülekezeti felügyelők megbízása. A papok, tanítók változása, a lélekszám hullámzása már állandó arányszázalék szerint történik s ebből a szempontból közömbös, melyik esztendőben jelenik meg az új névtár. A dolog bibéje azonban ott van, hogy az egyetemes egyház, a kerületek, espeiességek nem ugyanazon esztendőben tartanak tisztújítást. A hány ház, annyi szokás. A dolgon könnyű volna segíteni, hogy ha a fent említett egyházi testületek tisztviselőiket előzetes megállapodás szerint egy évben választanák, az esetleg időközben előforduló választások érvénye pedig csak a folyó hal éves időszakasz végéig szólna. Ez esetben az időközi személyes változások, a mik haláleset vagy lemondás miatt következnek be, elenyésző csekély számra olvadnának le. Az elavult és meg nem felelő adatokat a Hivatalos Közlemények nyomán, a hol időnként az előforduló változások hivatalos hiteles szövegben közöltetnek, mindenki kiigazíthatja a maga Névtár példányában. Az ilyen intézkedés nem ütköznék semmi különös nehézségbe. A legtöbb helyütt a tisztviselők megbízásának idejét szabályrendelet állapítja meg. Példa is van rá eleges-elég. A vármegyék ugyanabban az esztendőben tartják általános tisztújításukat. A mi a törvényhatóságok életében jónak, hasznosnak bizonyult, egyházi életünkre sem lehet kártékony hatású. Van valami abban, hogy az önkormányzat szervei egyszerre nyilatkozzanak, mert választásuk egyúttal ítélet az egyház igazgatásáról is. Csak helyeselni lehet, ha mód és út nyílik a szükséges gyökeres reformra, a mi szórványosan eső választások esetén nehezebben valósítható meg. Falusi pap. SZEMLE. A tud. egyetem és a szeplőtelen fogantatás. Hogyan kerül össze e kettő? Az, hogy a Hivatalos Lap minapi számának közlése szerint a budapesti tud. egyetem a szeplőtelen fogantatás kihirdetésének ötven éves fordulója alkalmából Dessewffi Sándor csanádi, Firczák Gyula munkácsi, Radnai Farkas besztercebányai püspököt és Bundala Mihály nagyváradi kanonokot tiszteletbeli hittudományi doktorokká avatta. Hát hogy a r. kath. hittudományi kar facultási jogánál fogva doktorokká promoveálhasson arra érdemes egyéneket, az az ő joga: de hogy mi köze van a tud. egyetemnek, mint ilyennek, a szeplőtelen fogantatás kihirdetésének ötven éves jubileumához, az valóban a XX. század egyik legméltóbb rébusza. Socialisták a képviselőházban. Az idei választásnak egyik legjellemzőbb tünete, hogy az izgatás két socialistának is szerzett mandatumot. Ok a „jövő uralkodó pártjának

0, a jelenlegi „jognélkülieknek" hírmondó fecskéi. Az egyik Mezőfi Vilmos, a ki zsidó létére a legkatolikusabb kerületben, Szegvárott (Csongrádm.) jutott megbízólevélhez, a másik Áchim András, a ki BékésCsabán, egy erős evangelikus fészekben, Zsilinszky Mihálvlyal szemben győzött. Ha igazi socialisták volnának, eltelve a közjó nemes, önzetlen szeretetével, fölfegyverkezve az elme és szív műveltségével, a minőre a nyugati államokban akárhány példa van, örömmel üdvözölnénk őket a nemzeti közakarat csarnokában. Illő, hogy minden iránynak, minden elégületlenségnek legyen ott képviselője. Ámde e két esetben erről szó sincsen. A két apostol a parlamentnek nem színvonalát emeli, csak tarkabarkaságát, mert színeit szaporítja. Esetleg az „elv" csak „ellátást" jelent nékik s nem igen valószínű, hogy az idő erre a sejtelemre rácáfoljon. Bennünket azonban inkább az ok érdekel: mi idézte elő, hogy éppen ezt a két kerületet hódította meg a socialismus? Nem nézhetjük tétlenül a jövőt, hanem gondoskodni kell gátemelésről a megmámorosodott párttal szemben. A róm. kath. lapok őszintén beismerik s e beismerésben az orvosszer is megvan, hogy Szegvár színmagyar népének lelki nevelése el van hanyagolva; vallásos lapokat alig olvasnak, a socialisták pedig elárasztották izgató irataikkal. Volt benne tulajdon ellen való izgatás s többek közt a jelölt Krisztus „igazi tanítványának" mutatkozott be. Csaba mély érzésű, vallásos tót népét mi vihette ebbe a táborba? Itt, is a lelki nevelés elégtelenségét kell hibáztatnunk. Óriás gyülekezetnek négy pap kevés, hiszen a hivatalos munka összes idejöket felemészti s a pusztán hivatalos munka a nép gondolkodásának irányítására nem elég. Utána néztünk gondosan, a Luther-Társaságnak Csabán mindenestül 20 tagja van, csekély kivétellel a művelt osztályból. A nép derék része nem ismeri. Ez még kedvezőbb állapot, mint Szegváron a katholikusoké, de mégis óriási parlagon hagyott földet jelent. A „Magyar Államnak" egyik cikkezője e jelenség főokát abban keresi, hogy a parlament életének utolsó évei megingatták a hitet a törvények uralmában s önkéntelenül is apasztották a „rend" tiszteletét. Nem a socialista eszme győzött, hanem a rend felforgatására irányuló törekvés, a mely a műveletlenebbek lelkében állandóan megvan s boldogulását e törekvés diadalától várja. Akármelyik felfogás a helyes, a mi kötelességünk ugyanaz marad. Felvilágosítani a népet bálványa hamis voltáról, visszavezetni a krisztusi tiszta patakokhoz. Attól a socialismustól, a melynek alapelve : „a mi a tied, az az enyém", ahhoz az igazi socialismushoz, a mit a keresztyénség prédikál: „A mi az enyém, az a tied." A Regisi Szent-Ferenc egyesület február 19-én tartotta közgyűlését Majláth püspök elnöklete alatt. Az egyesület nem pusztán ájtatoskodó társaság, hanem a r. kath. egyház térítő munkájának finom elmeéllel kieszelt s hatalmasan működő gyakorlati eszköze. Weiser Ferenc jezsuita gondolta ki s a r. kath. egyház, mely anyagi eszközeire hatalmasabb és jóval mozgékonyabb nálunk, nyomban megvalósította az életre való eszmét. Az egyesület célja az, hogy a szegény házasulókat rábeszélje az egyházi házasság kötésére, a mennyiben költségeiket fedezi, okirataikat összekeresgéli s velők van, kézen fogva vezeti őket az oltárig. Á gondoskodás természetesen nem csak a tiszta róm. kath. felekre terjed ki, hanem a vegyes párokra, sőt tiszta nem kath. párokra is, ha alkalom nyílik. Csak dicserendő különben, hogy a vadházasságok törvényésítésére különös gondot fordít és sok ártatlan gyermek homlokáról letörli a bélyeget. Működésének nagy arányú fejlődését mutatja az, hogy 1903-ban 65 pár, 1904-ben már 600 pár lépett oltár elé segélyével. Évi kiadása 6425 kor. Csodálattal hajlunk meg a r. kath. hívek összetartása és buzgósága előtt. A kimutatás szerint a budapesti plébánosok mintegy ötezer koronányi stóláról mondtak le az egyesület javára. Minden áldozatkészség tiszteletre méltó