Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.19 tudatában halad a maga útján, nem tanácskozik testtel és vérrel, uta- 7. * sitást csak az egyház Urától fogad el és tetteiért senkitől sem vár köszönetet, még kevésbbé hálát. A zsidóság helyzete a német ikatonai megszállással vált válságossá. Nemzetünk vádlói szemelől tévesztik, hogy a zsidóság tragédiája akkor következett be, mikor nemzeti szuverenitásunk megszűnt s idegen katonai parancsnokság utasításai alapján igazgatták az országot. Egyházunk a kormányfőtől többször kapott megnyugtató ígéretet, sajnos azonban a hatalom akkor már nem volt a kormány kezében s ígéretét vagy nem tudta, vagy talán nem is akarta megtartani. Elnöktársammal 1944 április 4.-én a református egyházzal azonos szövegű beadvánnyal fordultunk Sztójay Döme miniszterelnökhöz, Jaross Andor belügyminiszterhez s Antal István vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a kormány zsidórendelete tárgyában. Erélyesen védelmünkbe vettük zsidófajú egyháztagjainkat s részükre számos kedvezményt sikerült is elérnünk. De ugyanakkor a nem keresztyén zsidók részére is az u. n. emberi jogok elismerését követeltük. Május 5.-én újabb beadványt intéztünk Sztójay Döme miniszterelnökhöz, amelyben határozottan állástfoglaltunk a gettók létesítése ellen s öva intettük a kormányt attól, hogy a magyarországi zsidókat külföldre szállítsák a teljes bizonytalanságba. Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy az ilyen terv végrehajtása nemzetünk becsületét s jóhírét rontaná meg a művelt nemzetek előtt. Amikor ennek a beadványnak sem volt meg a ikellő eredménye, június 21.-én a két protestáns testvéregyház egyetemes elnöksége küldöttséggel kereste fel Sztójay Döme miniszterelnököt s közös memorandumban kérte a zsidók külföldre szállításának s a gettókba szállítással kapcsolatos embertelen bánásmódnak azonnali beszüntetését. A miniszterelnök a küldöttségnek megnyugtató kijelentéseket tett, a memorandumra szóló válaszként pedig megküldötte Endre László államítitlkár tájékoztató jelentésének másolatát, amelyben az államtitkár azt merte fejtegetni, hogy »a zsidókkal való bánásmód ihumánus s a keresztyén szellemnek megfelelő*. A Jkét protestáns egyház elnöksége 1944 július 20.-án Budapesten közös tárgyaláson beható megbeszélés tárgyává tette a zsidókérdésben kialakult helyzetet s az egyházakra váró kötelességet. Tudomásul vette, hogy a református egyház s egyházunk püspökei közös pásztorlevelet intéznek a gyülekezetekhez s azt a kijelölendő vasárnapon a templomokban felolvastatják. Ebben áz egyházi közvélemény elé terjesztik a Sztójaykormány hatalmi túlkapásait, melyek immár ólomsúllyal nehezednek a nemzet lelkiismeretére. A két egyház elnöksége megbeszélte a pásztorlevél szövegét, amely ismerteti a keresztyénség s a nemzet érdekében tett egyházi lépéséket. A pásztorlevél szétküldésére azonban, sajnos nem kerülhetett sor, ugyanis Serédi Jusztinián hercegprímás pásztorlevelének terjesztését a kormány megakadályozta s értesítette a protestáns püspöki kart, hogy hasonló intézkedéseket foganatosított a hasonló tárgyú protestáns pásztorlevéllel kapcsolatban. Ilyen körülmények között a pásztorlevél helyett a gyülekezetek csak rövid értesítést kaphattak, hogy a zsidóság érdekében az illetékes kormánytényezőknél minden lehetőt elkövetünk s fáradozásainkat továbbfolytatjuk. A minisztertanács ennek a rövid értesítésnek terjesztését végre nem akadályozta meg. A Sztójay-kormánnyal folytatott tárgyalások meddősége? most már nyilvánvalóvá vált. Kétségtelen volt, hogy a kormányban