Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1947. április 25

.20 ellentétes törekvések küzdenek. A zsidókérdésben idegen hatalmi erők érvényesülnek s idegen politikai elgondolások győzedelmeskednek. A miniszterelnöknek nem volt akarata s ereje a keresztyén szellemű álláspont keresztülvitelére. A megrendítő események hatása alatt s a kormány felelős tényezőivel folytatott kemény harcok árán végül mégis sikerült rést vágni a zsidótörvény végrehajtásának acélfalán. A kormány felsőbb rendelkezésre a külügyminisztériumban bizottságot szervezett s az ország kormányzója kivételezési joggal ruháztatott fel. Megnyílt tehát annak lehetősége, hogy érdemes munkálkodás, közéleti s egyházi szolgálatok alapján egyesek oltalomban részesüljenek. Enyhítő intézkedés volt az is, hogy a kormány a keresztyén egyházak sürgetésére felállította »A Magyarországi Keresztyén Zsidók Szövetségét«, miáltal a keresztyén vallású zsidók kedvezőbb körülmények közé kerültek. Egyházunk intézkedései a zsidókérdéssel kapcsolatosan kettős irányban haladtak* Oltalmat kellett nyújtani a zsidószármazású evangélikusoknak, hogy megváltozott külső körülményeik között az egyházban hitéletet élhessenek s gyermekeik vallásos oktatásban részesüljenek, továbbá biztosítani kellett, hogy az áttérni szándékozók megfelelő hitoktatásáról is gondoskodás történjék. Ugyancsak nagyarányú szervezési munkát helyezett egyházunk azért is folyamatba, hogy a szüleiktől megfosztott Ikisgyermekeklnek megfelelő otthont biztosítson. Egyházunk addigi intézményeiben és külön erre a célra megszervezett otthonaiban többi mint 500 gyermek talált oltalmat. ( Az egyetemes egyház presbitériuma 1944. évi július hó 14.-iki ülésén kimondotta, hogy zsidóvagyonoknak, illetőleg objektumoknak egyházi vagy személyi célokra való igénylését, igénybevételét megtiltja. Bár az egyházak súlyos körülmények között vették fel a harcot a zsidóság megmentéséért, annyit kétségtelenül elértek, hogy Budapest zsidó lakosságának egyrésze nem szállíttatott külföldre. Szálasi uralomra jutásával a kormánnyal ebben a kérdésben való tárgyalások minden lehetősége megszűnt. Szálasi 13.144 „(pol.) 1944. szám alatt értesítette egyetemes egyházunkat, hogy ezzel a rendeletével a zsidókérdést véglegesen elintézettnek tekinti s e tárgyban többé senkivel tárgyalni nem óhajt. Ennek a rendeletnek alapján végrehajtották a gettósítást, a külföldi menleveleseknek u. n. >védett« házakba gyűjtését s a lehetőségekhez képest gyors ütemben való külföldreszállítását. Szálasi terveit a bekövetkezett katonai események miatt teljes mértékben nem hajthatta végre. Rövidesen összegezve az elmondottakat, megállapíthatom, hogy egyházunk egész tekintélyét és befolyását latba vetette az embertelenségek megakadályozására s minden anyagi erejét mozgosította azok enyhítésére. Olyan időben tette ezt, amikor az országban az egyházakon kívül a zsidók védelmére hangját nem emelte fel senki. Sem a pártok, sem a társadalmi egyesületek, sőt még'maguk az üldözöttek £em. Egyházunknak nincsen oka arra, hogy a zsidókérdéssel kapcsolatosan bűnbánatot tartson, mint ahogy annak sincs értelme, hogy mások bűneiért mi vezekeljünk. Mivel a kettőnek egymáshoz való viszonyát az összeomlás előtti időben főképp a zsidókérdés állása határozta meg, ide kívánkozik annak rövid ismertetése, hogy milyen viszonyban élt akkor egymással