Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1943. december 3

•9 így van ez nemcsak az egész emberiség, de minden emberi közöseég életében is. Ahol nincs békés összhang, ott nincs virágzó élet és eredményes építő munka, mert ott elvadult emberi szenvedélyek tombolnak ós boldogtalanná teszik az életet. Hazánkban az elmúlt egyházi közigazgatási év folyamán olyan hangszólalt meg, amely egy időre szinte elvonta figyelmünket a háború zajától ós tovább rezgett minden jóérzésű ember lelkében. Kelemen Ivrizosztom, a fenkölt lelkű pannonhalmi főapát, a felekezeteket lelki egységre hívta fel. Rokon nyilatkozatok hosszú sora volt a visszhangja ennek a felhívásnak egyházi és világi részről egyaránt, Az egész nemzeti közvélemény felfigyelt rá és osztatlan együttérzéssel várta és kisérte annak fejleményeit. Az az országos megmozdulás, amely a felhívás nyomán támadt, élénk bizonysága annak, mint él a mai szétszakadozó ttság közepett az egység utáni vágy a lelkekben. Különösen örvendetes, liogy felekezeti vonatkozásban és egyházi férfiú ajkáról hangzott el ez a szó. Mert első sorban éppen itt, a lelkek közösségében ütközik ki leginkább a lelki egység hiánya. Ha az egyházak között kiéleződnek az ellentétek ós a helyzet szúi

fe ellenségeskedéssé fajul, mit várhatunk azoktól a közösségektől, amelyeknek az egyház ebben ü vonatkozásban is tanítómestere kell, hogy legyen? Látva, hogy a lelki egység gondolata római katholikus részről nemcsak nálunk, de más országokban is elhangzott, ebben annak, még a hazai szempontokat is túlszárnyaló, egyetemes jelentőségét kell felismernünk. . ' ' j I ! :j ' ] I '' í Csalódtak ós csalódniok is kellett azonban azoknak, akik a mozgalomtól többet vártak, mint amit hozott. Nem lehet itt ugyanis szó egyik egyháznak a másikba való beolvadásáról, nem liitelvi kompromisszumok útján létrejövő egyházak-egyesüléséről sem. Hanem csak arról, — és kell-e több annál? —, liogy egyesek és felekezetek, akik és amelyek magukat Krisztus nevéről nevezik, testvérként megbecsüljék egymást és egyesült erővel szolgálják istenországa földön való terjesztésének ügyét, a krisztusi élet diadalát ebben a világban, ahol sátáni hatalmak törnek azok ellen. Nem a hittételek azonosságában, hanem a szívek összedobbanásában áll az igazi lelki egység. Örömmel állapíthatom meg, hogy a protestáns v világban a háború ellenére is komoly erőfeszítések folynak a szívek összehangolására, A Svájcban székelő Ökumenikus Tanács kebelében tömörült egyházak, amelyeknek sorában mi is helyet foglalunk, ezen felül a korszerű kérdésekben elfoglalt álláspontok egyeztetésén is fáradoznak, és előkészítik a •háború utáni együttműködést az emberi élet egész területén. Hogy az egyházak közötti lelki egység, sőt már az arra irányuló felhívás maga is nemcsak az egyházakon belül, de az egyházon kívüli közösségekre is milyen- hatást gyakorol, azt megmutatta a mozgalom megindulásának a nemzeti társadalomban elért nagy hullám verése... Vi-