Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1942. november 20

8 1 .igéddel, szentségeiddel táplálkozzék. Adj lelkedben világosságot neki, bogy gyarlóságait elhullassa, hiányosságait építgesse, orcájának szeplőit eltüntesse. Tisztuljon, nemesedjék, emelkedjék, hogy mindjobban megvalósítsa az élő egyházról hordozott álmaidat s Krisztus orcája ragyogja. be életét. Mostani tanácskozásunkon fordítsd tekintetünket befelé, hogy töredelemmel önmagunkat vizsgáljuk, — előrefelé, hogy feladatainkat megértsük, — felfelé, hogy Téged lássunk, ki minket küldtél, nekünk parancsolsz, minket erősítesz és állandóan megítélsz. Kegyelmes kezedbe helyezzük el hazánkat, nemzetünket, kormányzónkat. Könyörgünk idegen földön harcoló katonáinkért és az itthon munkálkodókért. Hallgasd meg könyörgésünket szent Fiad, az Űr Krisztus- nevében kérünk. Ámen. Az ima elhangzása után D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő az alábbi megnyitó-beszédet mondotta: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Történelmi időkben gyűltünk itt ma ismét egybe. Történelmi időkben nemcsak azért, mert immár negyedik éve dúl a világ méreteiben legnagyobb háborúja, de azért is, mert érezzük, hogy az időknek ebből a vajúdásából új jövendő születik. Milyen lesz az, vájjon ki tudná megmondani? Szebb, jobb, békésebb, emberibb, boldogabb kor, mint az, amelyben élünk? Hisszük, hogy igen. Ennek szolgálatába állítjuk minden erőnket és ezért kell vállalnunk minden áldozatot. Mert ez az idő az áldozatok ideje. 1 A magyar jövő oltárán nagy áldozat égett el. A legnagyobb, amelyet hős hozhat: élete. A legnagyobb, amelyet apa adhat: fia. A legnagyobb, mit nemzet oltárra helyezhet: reménye. A liősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóbelyettes úr volt ez az áldozat. S mint minden áldozatnak, ennek is önkéntes voltában van az igazi értéke s kortársakra és késő nemzedékekre kiható, példaadó ereje. Önként választotta az országkormányzásban való részvétel gondja, de egyben dicsősége helyett is a katonaélet legsúlyosabb kockázatát. Önként bocsátotta az apa és a nemzet hadba — féltve bár — a hősök sorsát vállaló, nagy fiát. Élén az erőslelkű apával és törtszivü családjával, egy nemzet s benne egyházunk állja körül az áldozat hamvait, kérve az egek Urát, hogy dicső Kormányzó Urunk el tudja viselni a legnagyobb csapást,