Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3

12 Úgy vélem, hogy, amennyiben a közszükséglet megkívánja, az Egyházi Törvénygyűjtemény tót nyelvre való lefordításáról és tót nyelven való kiadásáról is gondoskodnunk kell. Az egyházi élet folyásának sima meneté* nagyban előmozdítja az, ha a törvények az egyházunkban használatos összes nyelveken hiteles szövegben állnak rendelkezésre. Az egyetemes törvényszék s általában az egyházi törvénykezés munkáját nagyban megkönnyíti, pontossá és egyöntetűvé teszi Dr. Bertha Benő egyetemes törvényszéki bírónak Iratminták a VIII. t.-c.-hez című füzete, amelyért a szerzőt minden illetékes tényező elismerése és hálája illeti. Az egyetemes törvényszéknek két ülése volt. 1939. évi november hó 11-ikén tartott ülésében Nagy Lajos gyúrói lelkész közvetlenül nála előterjesztett s felfolyamodásnak címzett beadványát végzéssel megfelelő intézkedés végett a dunáninneni egyházkerületi törvényszék elnökségének küldte meg; — Farkas Zoltán lelkész fegyelmi ügyében, a tolna-baranya-somogyi egyházmegyei és a dunántúli egyházkerületi törvényszék ítéletét megváltoztatva, a panaszlottat az E.A. 324. §-ának li) pontjába ütköző vétségben bűnösnek mondta ki és őt az E.A. 325. §-ának c) pontja alapján volt kölesdi lelkészi állásától való elmozdításra ítélte, tekintettel pedig arra, hogy panaszlott ezen állásáról önként lemondott, kimondotta, hogy Farkas Zoltán Kölesden lelkészi állást többé nem tölthet be. 1940. évi június hó 19-iki ülésében az egyetemes törvényszék a komádii egyházközségnek a magyarországi evangélikus és református egyházak közigazgatási bíróságához benyújtott keresete ügyében végzést hozott. A kormányzat és közigazgatás felelősségterhes munkájában, amely a lefolyt évben több nehéz kérdés elé állított, megnyugtató érzés volt magam mellett tudhatnom igen tisztelt elnöktársam, D. Kapi Béla püspök és az egyházkerületek elnökségeinek bizalmát és támogatását. Több ízben kértem egybe őket többi munkatársaimmal együtt és tanácskozásainkról mindannyiszor a jól végzett egyházszolgálat megnyugtató érzésével távozhattunk. Nagy öröm számomra hogy nincs kérdés, amelyben nem lett volna teljes közöttünk az összhang. Enélkül a mai nehéz időkben szinte lehetetlen volna az egyház ügyeit úgy vezetni, hogy abból azoknak ne kára, hanem java származzék. Mult évi jelentésemből sajnálatos módon kimaradt annak jóváhagyó tudomásulvétel céljából való bejelentése, hogy az elnökségekkel létrejött megállapodás alapján megszűnt a jubiláris alap, amely a reformáció négyszázados emiekének megörökítésére létesült. Sajnos ugyanis az eredeti elgondolás szerinti nagy célok megvalósítására az alap távolról sem volt elegendő, és gyarapodására sem lehetett számítani. így a Luther szobor minősíttetett a reformáció négyszázados évfordulójának emlékére létesítendő alkotásnak, mert gondolata első ízben akkor vetődött fel s erre monumentalitásánál fogva is alkalmas. Az egyházegyetem hozzájárulását az egyetemes pénztár javára bevételeztük, közadakozásból befolyt részét pedig a Luther szobor alaphoz csatoltuk. Az elnökségek helyeslése mellett megállapodást létesítettem a Református Egyetemes Konventtel, a Szent László Társulattal, a Julián Iskola Egyesülettel és a Magyarok Világszövetségével a külföldi magyarság érdekében Vdló együttmunkálkodást illetőleg. A Protestáns Tanítói Internátusok Alapjából felosztásra került 8708-28 P odaítélését az egyházkerületek püspökeivel egyetértésben végeztem az elnökségek utólagos helyeslése mellett. Ezt a jogot az egyetemes közgyűlés bizalma ugyan rám ruházta, mégis a helyesebb és igazságosabb megosztás érdekében szükségesnek látom annak az elnökségek tagjaival, mint az egyesek helyzetének közvetlenebb ismerőivel egyetértesben való gyakorlását. A bibliaoffertórium 700'97 P, a sajtóoffertórium 646-97 P és a fogházmissziói offertórium 431-21 P összegét szétosztottam, kiadtam a Szigethv-Halász-Brósz ösztöndíjat, engedélyt adtam a Tanárok Neveltetési Alapja tőkéjéből 5000 P-nek mátrai telekvásárlás céljaira való felhasználásra. Más pénzügyi intézkedéseket is foganatosítottam, amelyek adott helyzetekben szükségesnek és az egyház érdekében állóknak mutatkoztak. Külön említem fel, hogy Braun Margit irodakisasszony ügyében érdemlegesen intézkedtünk, állása és személye megkapta a nyugdíjintézeti tagság jogát, s a pénzügyi fedezet biztosítása után a nyugdíjintézet kötelékébe való tényleges felvétele is megtörtént, miáltal egyházunk egy odaadó munkásának ügye rendezést nyert. Jelentésemnek ebben a fejezetében tartom megemlítendőnek, hogy a mult évi egyetemes közgyűlésből vett megbízás alapján a Harangszó megjelentette az Egyetemes Névtárt. A gyors és önzetlen munka, amely a Névtár megjelenése mögött áll, elismerést érdemel. Sajnos, hogy a munkálatban egyes vonatkozásokban jóhiszeműségből s kétségkívül mindennemű célzatosság nélkül, olyan szempontok érvényesültek, amelyek az Egyházi Alkotmányunkban és Egyházi Törvényeinkben lefektetett elvekkel nincsenek összhangban. Állandó használat tárgyát képező kézikönyvről lévén szó, amelynek nem helytálló adatai a közfelfogás helytelen irányban való kialakulására vezet-