Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3

13 hetnek, gondoskodtam legalább a még keresztülvihető kiigazítások eszközléséről. Az Egyetemes *». Névtár legközelebbi kiadásánál kell majd teljesen helytálló adatszolgáltatásról gondoskodnunk. A Keletmagyarország és Erdély egy részének visszacsatolásával kapcsolatban hazatért egyházközségek és hívek hazatérése feletti örömünket a közvetlenül érdekelt tiszai egyházkerület püspökéhez intézett iratban juttattam kifejezésre, megfelelő példányszámban az egyházegyetem ajándékaképen rendelkezésre bocsátva az Egyházi Törvénygyűjteményt. Itt említem meg végül, hogy az egyetemes presbitérium jegyzőkönyvének ezévi közgyűlési jegyzőkönyvünk függelékében még egész terjedelemben való kinyomatását tartanám helyesnek, a jövő évtől kezdve azonban jegyzőkönyvünkben már csak az egyetemes presbitérium jelentése lenne nézetem szerint szerepeltetendő. A lelkészképzés kérdésével alkalma lesz közgyűlésünknek a theológiai és lelkészképesítő bizottság jelentése alapján bővebben foglalkoznia. Ehelyütt csak néhány tény bejelentésére szorítkozom. A háborús viszonyok theológusaink tanulmányainak külföldön való folytatása útjában leküzdhetetlennek látszó akadályt képeztek. Mindamellett volt néhány vállalkozó, aki nekivágott a nehézségeknek. Elismerést érdemel ez a bátor elszánás, amely a múlt századokban is jellemezte külföldön tanulni vágyó ifjainkat, akik sokszor hihetetlen akadályokkal küzdöttek meg, hogy tudásszomjukat kielégíthessék. Különösen kiemelem, hogy az Europäische Zentralstelle für Kirchliche Hilfsaktionen svájci központja több évi szünet után a mult tanévben egy segédlelkésznek ösztöndíjat adott, ezáltal lehetővé téve számára tanulmányainak Baselban való folytatását. Ugyancsak említést érdemel, hogy a hallei egyházismereti kutatóállomás vezetője Pálfi Miklós személyében ezúttal evangélikus segédlelkész. A finnországi theológuscsere a nehéz viszonyok közepett sem szünetel. A finn-orosz háború kitöréséig három-segédlelkészünk Finnországban időzött, kettő állami, egy finn ösztöndíjjal, e napokban pedig finn segédlelkész erkezett Sopronba. Megemlítendő végül, hogy a Theológusok Otthona keretében a német és tót nyelvtanfolyamok ebben a tanévben is tovább folynak. A német lektori tisztet most is Kaiser József segédlelkész tölti be, a tót lektori teendőket pedig Zátonyi Pál segédlelkész látja el. Ezeknek a tanfolyamoknak fejlesztését minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell mozdítanunk. Ebben az irányban bizalommal kérem és várom a hittudományi kar hathatós közreműködését, valamint a theológus és tanítóképző intézeti ifjúság lelkes részvételét. A tanügyről szóló beszámolóm keretében elsősorban általánosságban mutatok rá arra, hogy az állammal fennálló jogviszonyunk a törvénynek megfelel, a törvény gyakorlati alkalmazása azonban sokszor közelről érinti autonómiánkat s számos esetben nyugtalanságot ébreszt. Ezután az általános megállapítás után egy rendkívül fájdalmas kérdésre térek át. Nagy veszteség érte egyházunkat annak következtében, hogy a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárra való visszahelyezéséről szóló törvényjavaslatban nem sikerült azt a pontot megváltoztattatnunk, amely a jogakadémiák működését két évfolyamra szállítja le s így azokat előkészítő akadémiákká teszi. Figyelemmel ennek a kérdésnek rendkívüli jelentőségére, azt szakférfiak bevonásával az elnökségek értekezletével részletesen áttárgyaltam. Tanácskozásunk eredményeképen egyházunk erre a kérdésre vonatkozó kérelmét és kívánalmát a Kormányzó Űr Őfőméltóságához intézett feliratba foglaltuk és eljuttattuk azt a m. kir. miniszterelnökhöz, valamint a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez is. Gondoskodás történt arról, hogy ebben az ügyben a Képviselőház bizottságában megfelelő felszólalás hangozzék el. Betegségem miatti távollétemben a Felsőház közoktatási bizottságában D. Kapi Béla püspök szólalt fel jogakadémiánk érdekében, a Felsőház ülésén pedig D. D. Raffay Sándor püspök. Sajnálattal kell bejelentenem, hogy egyházunk kívánalmának teljesítése elől a kormány elzárkózott, és a törvényjavaslat változtatás nélkül törvényerőre emelkedett. Nem kell részleteznem, hogy ez a tény, mint az egyházjog művelése legfontosabb intézményének elsorvadása, birtokállományunk csökkenése és evangélikus egyetemi jogtanárok intézményes kitermelésének úgyszólván teljes megszűnése milyen veszteséget jelent egyházunkra nézve. Különösen fájdalmasan érint, hogy a törvényjavaslat egyházunkkal való előzetes tárgyalás nélkül került az országgyűlés elé. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy e befejezett ténnyel kapcsolatban mentsük, ami menthető, s a kormány egyházunkat ezért a veszteségért iskolai téren megfelelő ellenszolgáltatással kárpótolja. Jogakadémiánk még akkor is, amikor elsorvasztása, úgylátszik, már befejezett tény volt, értékes tanulmányokkal gyarapította egyházjogi irodalmunkat. Dr. Bruckner Győző dékán egyházi törvényeinkről német nyelven tett közzé tanulmányt, az egyházjogi szemináriumból pedig a nagygeresdi egyezségről szóló tanulmány került ki. A mult évi egyetemes közgyűlésből tett tanügyi felterjesztésekkel kapcsolatban a következőkben szolgálok tájékoztatással.