Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10

3 1. (Sz.) Az egyetemes közgyűlést bevezető istentisztelet 1939. évi november hó 9-én, estei. 6 órakor a Deák-téri templomban folyt le s annak szent szolgálatát Túróczy Zoltán, a tiszai egyházkerület püspöke végezte. A közgyűlés 1939. évi november hó 10-én ment végbe, amikor is a közgyűlés tagjai a leánygimnázium dísztermében egybegyűlvén, D. Kapi Béla püspök, egyházi elnök a következő imádságban kérte Isten áldását az elvégzendő munkára : Örökkévaló Isten, világok teremtője és örökös ura ! Téged magasztalunk, amikor szolgálatra, számadásra, elvégzett munkánk lezárására, elvégzendő munkánk megkezdésére egybesereglettünk. Szívünk bűnbánó alázatával beismerjük előtted, hogy mindaz, ami anyaszentegyházunkban történt és történhetett, ami építő és mélyítő érték annak munkájában megvalósult, egyedül ingyenvaló kegyelmednek és örökkévaló irgalmasságodnak eltörölhetlen bizonysága. Magasztalunk, örökkévaló Atyánk, hogy magad elé állításra méltatsz minket. Megköszönjük néked, hogy megnyugtatod rajtunk tekintetedet, tenyeredre helyezed elvégzett munkánkat s mondatokba foglalod rólunk való ítéletedet. Óh, vajha meglátnánk, hogy számadásra hivattatásunk felemeltetés, s rólunk való ítélkezésed munkánk megbecsülése. Könnyű lenne számadásunk, Atyánk, ha csupán elvégzett munkánkra, terveinkre, szándékainkra és mulasztásainkra kellene gondolnunk. De már elinduláskor megnövekednék bűnösségünk, ha ez az érzés uralkodnék szívünkön. Számadásunkkor azt kell meglátnunk, hogy Te mit akartál munkáltatni velünk. Mi volt a Te terved, mi volt a Te szándékod, mihez követelted Te anyaszentegyházunk erejét és a mi szolgálatunkat ? Lehajtjuk fejünket s alázattal kérünk számadásunk napján : légy hozzánk kegyelmes I Könyörögve esdeklünk új munkára való elindulásunk napján : tárd elénk anyaszentegyházunk előtted kedves, igazi arcát. Mutasd meg, mit bíztál egyházunkra ezen a földön. Tárd elénk, hogy magyar földön mit bíztál reá. Azután irányítsd gondolatunkat, erősítsd kegyelmeddel emberi gyöngeségünket, add nekünk megvilágosító, megszentelő és megtartó Lelkedet, hogy ne a mi elhatározásunkkal, ne fogyatékos erőnkkel, hanem a Te kegyelmeddel, az irántad való feltétlen engedelmességgel menjünk munkálkodni országod építésén. Körülöttünk háború pusztító zivatara zúg. Viaskodó nemzetek felett halálmadár vijjog. Emberi, nemzeti alkotások rombadőlnek. Örökké való szent egyházad emberkezek által épített kőpillérei meginognak. Jöjj, örökkévaló Isten, ennek a békétlen világnak hozd el a Te békességedet. Tárd eléje újra evangéliumodat. Ajándékozd néki újra a keresztfán megfeszített, az értünk meghalt, feltámadott és örökélő Krisztust. Jöjj, örökkévaló Isten, áraszd ki erre a világra a Te szent Lelkedet, hogy a népek megismerjenek Téged, meglássák a hozzád vezető útat, elnyerjék a Te világosságodat és a Te erődet. Jöjj, örökkévaló Isten, áldd meg hazánkat, kormányzónkat, nemzetünket. Adj egyházunk bizonyságtételéhez erőt, hogy Téged szolgáljon s a Te teremtésed legyen. Add kezünkbe a Te evangéliomodat s adj szent Lelkeddel erőt, hogy azt magasra felemelhessük és diadalra vihessük. Neked adassék dicséret, dicsőség örökkön örökké. Ámen. Az ima elhangzása után D. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő a következő megnyitóbeszédet mondta : Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! A parázs, amely fölé a páriskörnyéki békeparancsok vastag hamuréteget szórtak, de amelynek izzása az évek múlásával ahelyett, hogy megszűnt volna, inkább fokozódott, újból fellobbant, ismét lángokban áll a világ. Nemzetek és országok között felrobbantva az érintkezés hidjai. Milliós hadseregek roppant fegyverzetben néznek egymással farkasszemet. A kultúra fellegvárai kiürítve, kincseik kétes biztonságba helyezve, lakóik sötétségben, vagy a föld alatt keresnek bizonytalan menedéket. Évszázadok viharával dacolt templomok homokzsáktorlaszokkal körülvéve. A szörnyű világkép közepett megnyugvást keltő ez az építő munkára rendelt gyülekezet. Ügy folyhat le egyetemes közgyűlésünk, mintha béke idejét élné a világ. Legyen érte Istené a hála. Az ő áldása szálljon Magyarország Kormányzójára és tanácsosaira, hogy továbbra is megőrizhessék a bölcseséget, amellyel eddig meg tudták akadályozni, hogy a körülöttünk dühöngő háborús tűzvész a magyarság békés hajlékát is lángba borítsa. Mert, Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés, végzetes volna megfeledkeznünk arról, hogy vészek környeznek, amelyek, ha hiányzik vezetőkből és vezetettekből a bölcseség, könnyen végromlásba dönthetnek. Nem azokról a veszedelmekről akarok szólni, melyek a forrongó világba beékelt magyar hazánkat és nemzetünket fenyegetik. Ezeknek felismerése és kivédése mások feladata, azoké, akik mögött mi, evangélikusok is osztatlan bizalommal állunk és akiket mi is készséges engedelmességgel