Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10
17 Az Evangélikus Papnék Országos Szövetsége ebben az esztendőben munkaprogram- 5'"©. iába vette az evangelizációs konferenciát. Dunántúl 5 körzetben tartott ilyen konferenciát, mindegyiket az egyházkerület püspöke végezte. A Szövetség budapesti közgyűlését követően az egész Szövetségre kiterjedő országos evangelizációs konferenciája volt a tagok és érdeklődők nagy részvételével. Ezen a konferencián is D. Kapi Béla püspök szolgált. Egyházegyetemünk feladatát láttam abban, hogy a balatoni nyári igehirdető szolgálatot biztosítsuk a nagyszámú evangélikus nyaralók számára. A már régebben megindított munkát ez évben rendszeressé tettem. Minden számbavehető fürdőhelyen vasárnaponkint igehirdetési munkát végeztünk. Plakátokon közhírré tettük istentiszteletünk helyét és időpontját s hirdetményünket a vasútállomásokon, fürdőigazgatóságokon és más helyeken elhelyeztük. Július hó 1-től augusztus 30-ig 30 fürdőhelyen 145 istentisztelet volt. Boldog hálaadással gondolok azokra a munkatársakra, kik pihenésük idejéből és lelki kincseikbőlkészséggel megajándékozták híveinket s őket az evangélium tanításával Krisztushoz vezették. Mult évi munkánkról szóló beszámolónk után jövő évi munkaprogramunkról kell szólnom. Elvégzendő munkánk hitvallásos egyházi alapon áll. Ezen az alapon folytatjuk ifjúsági munkánkat úgy a népiskolai, mint a középiskolai és egyetemi tagozatban. Feltétlenül meg kell oldanunk az egyetemi ifjúság lelki gondozásának és egyházi megszervezésének problémáit. Biztosítanunk kell ezen célra a szükséges anyagi fedezetet, hogy megbízott lelkészünk kizárólag ennek a feladatnak szentelhesse erejét és idejét. A gyülekezeti belmissziói munkát az eddigi keretben fogjuk végezni. Tisztelettel bemutatom az 1939/40. évre szóló Egyetemes Belmissziói Munkaprogramot, mely 332 oldalon nyújt anyagot a népiskolai, ifjúsági egyesületi, középiskolai, diákszövetségi, gyülekezeti és presbiteri belmissziói munkára. Bejelentem a püspöki kar határozataképen, hogy az letárgyalta az úgynevezett Testvéri Szolgálat szabályrendelettervezetét, melyben annak vezetői részletes tájékoztatást nyújtanak a Testvéri Szolgálat célkitűzéséről, elvégzendő munkájáról, az egyházba való bekapcsolódásának és az egyház által gyakorlandó irányításának és ellenőrzésének módjáról. A püspöki kar teljes reménységgel tekint a Testvéri Szolgálat munkája elé. Működéséhez az engedélyt a szabályrendelettervezetben megállapított irányító és ellenőrző jogának fenntartásával megadta. A szervezeti szabályzatot — bár bemutatja — nem terjeszti megerősítésre az egyetemes közgyűlés elé, mert kívánatosnak tartja, hogy az emberek szemén, lelkén és szívén kívül a gyakorlati élet és tapasztalás is bírálatot mondhasson arról az elinduló, belső egyházépítő tevékenységről, mely feladatául evangélikus egyházunk lelkiépítését tűzte ki. Végül rámutatok arra, hogy a zsidótörvénnyel kapcsolatosan evangélikus egyházunkra új feladat hárul. A zsidótörvény következtében sokan tértek át egyházunkba. Ez az áttérési mozgalom különösen a nagyobb városokat s elsősorban a fővárost érinti. Saját kerületem adataiból tudom, hogy ez a mozgalom a vidéket nem érinti közelebbről. Egyházkerületemben három év alatt összesen csak 59-en tértek át. Egészen más helyzet alakul ki a nagyvárosokban, különösen a székesfővárosban. Egyházunknak meg kell látnia ebből a helyzetből támadó kötelességeit. Az új evangélikus csoport bizonyos lelki, vallási és hitmeggyőződési asszimilációra szorul. Lelkiismereti, lelki és erkölcsi kötelessége egyházegyetemünknek arról gondoskodni, hogy az új evangélikusok necsak számbeli, hanem lélekbeli erősödést jelentsenek egyházunk számára. Sokan közülök az önérdek, az egzisztenciabiztosítás útján jutottak el egyházunkhoz. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy egyházunkhoz fűző vallásmeggyőződési, lelki- és életkapcsolataik megerősíttessenek. Az erről való gondoskodás az érdekelt püspökök kötelességkörébe tartozik. Egyházegyetemünk multévi lelkimunkájáról és jövő évi munkaprogramjáról szóló előterjesztésemet megtettem. Kérem egyházegyetemünk közgyűlését, fogadja beszámolómat és programomat bizalommal. Imádságukat egyesítsék imádságommal s kérjék az örökkévaló Istent, hogy elvégzett és elvégzendő munkánkat részesítse kegyelmes áldásában. Emberi gyarlóságunk és gyöngeségünk ellenére segítsen meg egyházépítő munkánkban, hogy ne azt végezzük el, amit mi jónak tartunk, hanem amit Ő velünk elvégeztetni akar. Az egyetemes közgyűlés Isten iránti hálával és D. Kapi Béla püspök egyházi elnökkel szembeni hálás elismeréssel veszi tudomásul a nagyszabású és Ígéretes lelki munkáról szóló jelentést és az egyházegyetemnek a jelentésben vázolt program szerint folyó további lelki munkájára Isten áldását kéri. r». (Sz.) Az 1937. évi egyetemes közgyűlés által kiküldött Luther-szobor-bizottság — utalással az 1938. évi egyetemes közgyűlés 9. jegyzőkönyvi pontjában foglalt jelentésére — a Luther-szobor ügyében az azóta történtekről a következő jelentést terjeszti elő. A Luther-szobor-bizottság a nyilvános tervpályázat meg nem felelő eredményére való tekintettel rendezett szűkebbkörű pályázat keretében beérkezett pályaművek elbírálását a végrehajtóbizottság javaslata alapján lie. Thulin Oszkár a wittenbergi Luther-Múzeum igazgatójának közreműködésével 1939. évi február hó 2-án tartott ülésében ejtette meg s a beérkezettek közül egyik pályamű szerzőjének sem adta meg a megbízást, hanem a pályázó művészek közül négyet
