Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12

8 5. létesíthetők. Ha ez az elgondolás konkrét formában érkeznék az egyetemes közgyűlés elé, azt a magam részéről komoly megfontolás tárgyává tenném. Természetesen figyelemmel kellene lenni arra, hogy híveink áldozatkészségét túlságosan ki ne merítsük, mert azaz ilyen akciók kudarcát jelenthetné és ügyelni kellene arra is, hogy csak olyan célokat jelöljünk meg, amelyek feltétlenül alkalmasak híveink érdeklődésének és adakozó kedvének felkeltésére. Ezekben foglaltam össze mindazt, amit általánosságban akartam elmondani. Ezután az év munkájának és eseményeinek ismertetésére térek. Az állammal való érintkezéseink anyagából elsősorban arról óhajtok beszámolni, hogy az István király emlékév alkalmából az országgyűlés által megalkotott törvény egyházunk álláspontjának mindenben megfelel. Ez a törvény István király napját nemzeti ünneppé avatja. 1935. évi egyetemes felügyelői évi jelentésemben kívánatosnak jeleztem ennek a napnak hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítását, és nagy öröm számomra, hogy a törvény az István király nap kérdését ilyen értelemben, a legméltóbb formában, közmegelégedésre végleg rendezte. Az egyházegyetem a Deák-téri templomban ünnepi istentiszteletet tartott, amelynek szent szolgálatát D. Kapi Béla püspök végezte, s amelyen a m. kir. kormány, a törvényhozás két háza, a hadsereg, a legfelsőbb állami hivatalok és bíróságok, valamint a székesfőváros és a vármegye is képviseltette magát. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 13.986/1938. III. számú leiratában azt kéri, hogy az István király emlékév eseményeinek az utókor számára való megörökítéséről gondoskodjunk. Felhívom erre a kérésre egyházi közületeink és intézményeink figyelmét. A kormánnyal folyt iratváltások köréből a következőket sorolom fel. A mult évi egyetemes közgyűlés 10. jegyzőkönyvi pontjában a korpótlék ügyében elhatározott felterjesztés megtétele tárgytalanná vált, mert a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 7590/1937. II. számú leirata szerint a korpótléknak az 1933. évben keresztülvitt csökkentését hatálytalanította. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a lelkészek illetménykiegészítő állami segélye ügyében kelt 6654/1937. II. sz. leirata örvendetes intézkedésről adott hírt. Eszerint 1937. évi október hó 31-e után az elhalt lelkészek özvegyei, illetőleg kiskorú árvái részére a férj, illetőleg az apa elhalálozása napját követő három hónapon át kiutaltatja mindazokat az illetménykiegészítő államsegélyeket (kongrua, korpótlék, családi pótlék, vagy családi pótlék-segély), amelyek az elhalt lelkész részére járnának abban az esetben, ha az említett időben az illető még életben volna s tényleg szolgálatban állana. Megállapítja ezzel kapcsolatban a leirat, hogy az említett idő tartama alatt az elhalt lelkész teendőinek ellátására netán alkalmazott lelkész részére illetménykiegészítő államsegélyeket semmiféle néven, vagy címen sem utalhat ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a korpótlék ügyében még egy kedvező intézkedést tett. 4624/1938. II. sz. leirata szerint az 1917. évi IX. t.-c. 4. § 7. pontja alá tartozó azok a segédlelkészek, akik az idézett § III. pontjának utolsó bekezdése alapján családi pótlékban csak két családtag után részesíthetők, 1938. évi július 1-étől harmadik és három felüli igényjogosult családtagjaik után a családi pótlék helyett azzal teljesen azonos összegű családi pótléksegélyben részesülnek. A miniszter 4709/1938. II. sz. leiratával kapcsolatban előterjesztettem azt a kérést, hogy ha a vallásoktató lelkészt rendes lelkésszé választják meg, előbbi minőségében eltöltött szolgálati ideje a korpótlék szempontjából teljes egészében szárníttassék be. A segédlelkészi kongrua felemelése tárgyában a mult évi egyetemes közgyűlés 11. jegyzőkönyvi pontjában foglaltak alapján tett felterjesztésemre külön válasz nem jött, de a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter 6400/1938. II. sz. leiratában a segédlelkészi kongrua bizonyos mérvű felemeléséről szól. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 4696/1938. II. sz. leirata kapcsán közli a m. kir. pénzügyminiszter 95.268/1937. VIII. a. számú rendeletét, amely a kereseti adóról szóló 1927. évi 300/P. M. számú Hivatalos Összeállítás 16. § 2. bekezdéséhez fűzött utasítás 4. bekezdésének következő módosítását tartalmazza : ,,Ha a lelkész — akár a saját elhatározásából, akár egyházhatósági intézkedés alapján — segédlelkészt tart, a segédlelkésznek kiszolgáltatott pénzbeli járandóságot, valamint természetbeli járandóságának pénzbeli értékét — mint hivatali kiadást alkotó terhet — a lelkész-alkalmazottak kereseti adója alá tartozó szolgálati járandóságából le kell vonni. Ha azonban a lelkésznek abban a minőségében föld- vagy házhaszonélvezete, vagyis olyan járandósága van, amely nem tartozik az alkalmazottak kereseti adója alá — a segédlelkésztartás költségeit a kétféle jövedelem között arányosan meg kell osztani és az alkalmazottak kereseti adóalapjából a segédlelkésztartás költségeinek azt a részét kell — mint szolgálati illetményt terhelő kiadást — levonásba hozni, amely az arányszám szerint az alkalmazottak kereseti adója alá tartozó szolgálati járandóságra esik."