Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12

17 ifjúságunk. Egy-egy iskolában számuk alig haladja meg a húsz-harmincat. Idegen szellemű többség 8. nyomasztó súlya alatt élnek. Naponként érzik kisebbségi sorsuk veszedelmeit. Vallásoktatásuk az előírt tananyag elvégzésére is kevés, nemhogy az egyházi öntudatot, az erőteljes vallási meggyőződést és az egyház-közösségben éléshez szükséges lelki vonásokat képes volna életrekelteni. Színtelen gondol­kodású, megalkuvásra kész, gyenge gerincű nemzedék növekedik ilyenképpen, mely nélkülözi az evang. jellem határozott és kemény vonásait. Dunántúl' egyházkerületünk városi gyülekezeteiben körülbelül tizenkét évvel ezelőtt meg­szerveztem a Középiskolai Evang. Diákszövetséget és pedig iskolaközi jelleggel. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter annakidején eltekintett az állami középiskolák Rendtartásának azon rendel­kezésétől, mely megtiltotta a tanulók iskolánkívüli egyesületbe való belépését. Az Evang. Diák­szövetség iskolaközi jelleggel működik. A különböző iskolákba járó evang. tanulók lelki vezetőjük irányítása mellett a lelkület és egyéniség eme műhelyében együtt munkálkodnak evang. öntudatuk és egyházhűségük kidolgozásán. Középiskolai Diákszövetségeink munkáját egyetemessé kell tennünk. Minden városban meg kell szerveznünk az Evangélikus Diákszövetséget s azokat egységes irányítás alá kell vonnunk. Az Egye­temes Belmissziói Munkaprogrammban számukra kidolgozott programmot végre kell hajtanunk. Örömmel jelentem be, hogy előterjesztésemre a vallás- és közoktatásügyi miniszter a közép­iskolai Evangélikus Diákszövetség alapszabályát az egész ország területére érvényesítette s így Diák­szövetségeink iskolaközi jelleggel megszervezhetők és munkába állíthatók. Egyetemeink és főiskoláink evangélikus ifjúságának lelki-gondozását is meg kell szerveznünk. Fájdalmas, száraz csontokkal szétszórt temetőföldnek látszik ez a munkamező. Buda­pesten 700-nál több evangélikus egyetemi és főiskolai hallgató van. És mégis a hónap első vasár­napján tartott egyetemi isteni tiszteleten nem vesznek részt 50—60-nál többen. Hétszáz evangélikus egyetemi hallgató közül csak 50—60 fiatalember érzi Isten Igéjével táplálásának szükségét. Csak ez a néhány lélek bízza önmagát az anyaszentegyház kezére. Csak ez a néhány hajlandó elfogadni azokat a drága lelki ajándékokat, melyeket Isten az egyház által neki juttatni kíván. Krisztus panaszos szavát halljuk felzúgni : Hát a kilence hol vagyon ? Sokat panaszkodunk egyházunkat kívülről érő veszedelmek miatt. Eljött a komoly ideje annak, hogy az egyházban lévő veszedelmeket is meglássuk. Legyen szemünk, belátásunk, akara­tunk és erélyünk arra, hogy a belülről pusztító veszedelmet megállítsuk. Meg kell látnunk hiányain­kat, belső szegénységünket, vérző sebeinket. Ezek közé tartozik az egyetemi ifjúság lelki gondozá­sának a hiánya is. Legyen bátorságunk annak kijelentésére, hogy havonként egyszeri istentisz­telettartás nem jelent komoly lelkigondozást. Minden vasárnapot arra rendelt az Isten, hogy Igéjé­vel tápláljuk lelkünket. Nem egyházi szolgálat az, mely hézagosan jelentkezik. Nekünk ifjúságunkkal állandó lelki kapcsolatokat kell keresnünk. Az igazi, erőteljes, állandó lelki kapcsolatot pedig Isten Igéje biztosítja, mely az ifjúságot az egyházhoz és egymáshoz, de egyszersmind az örökkévaló Isten­hez kapcsolja. Minél inkább belekapcsoljuk az élő Istenbe, annál inkább belekapcsoltuk az anya­szentegyházba és az egymással való testvéri közösségbe. Az egyetemi ifjúság részére tehát minden vasárnap istentiszteletet kell tartanunk éspedig az ő lelki szükségletének megfelelő igehirdetéssel. Lelki világát, életfejlődését, kísértéseit, bűneit és problémáit Isten Igéjének fényébe kell állítanunk, hogy élete legnehezebb és legveszedelmesebb időszakában maga mellett érezze egyházát. A vallás- és közoktatásügyi kormány programmá tette a valláserkölcsi szellemnek az ifjúság nevelésénél való érvényesítését. Fájdalmas valóság azonban, hogy ezt a feladatát a közép­iskola utolsó évfolyamánál lezárja s az egyetemi ifjúsággal egyáltalában nem törődik. A protestáns közös bizottság külön beadványban kérte ezen hiány pótlását. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban személyesen is tárgyaltam ez ügyben, de végleges eredményt elérnem nem sikerült. Már pedig az előttünk álló kötelességet feltétlenül meg kell oldanunk. Ha lehetséges, az állam segítségével, ha ez a segítőeszköz nem bocsáttatnék rendelkezésünkre, akkor saját erőnkből. Bizonyos azonban, hogy az egyetemi ifjúság lelkigondozása kérdésének megoldását nem halogathatjuk. Az Országos Luther Szövetség az elmúlt év lelki-munkájába beilleszkedett s örömmel gondolok arra, hogy a vele való kapcsolatot az új munkaévben elmélyíthetjük. Ez jövő évi munkaprogrammunk. Kérjük a jó Istent, adja áldását elgondolásunkra s tegye azt ajándékká egyházunk életében. 3. Most pedig egészen röviden azokra a szempontokra kívánok utalni, melyek elvégzett és elvégzendő munkánk megkonstruálásánál vezettek. A munkaprogramm összeállításánál nem vezethet véletlen, avagy eshetőség, hanem az evangélikus egyház lényegéből folyó határozott alapelveknek kell érvényesülniük. Egyházi munkáról van szó. Lelki-munkánknak tehát az egyház örökkévaló lényegéből kell folynia. Minden munkarésznek építő-kővé. kell lennie az egyház spirituális szolgálatában. Enélkül nem lenne lelki-munkánk az egyházban, az egyházért folyó egyházi munka. Ebben a megállapításban benne foglaltatik annak hitvallásszerű kijelentése, hogy az egyház jogi szervezetének kiépítésével s ellenállóvá tételével nem elégedhetünk meg. Az sem elég, ha egyházunk történelmi kialakulásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom