Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12
18 Isten alkotását ismerjük fel. Őseink igazságért hordozott szenvedésében, vértanúságában és csendes bizonyságtételében felismerjük a történelmi mult drága értékeit. Fontos az egyházjogi szervezet és drága az egyház történeti formációja, mégis mindegyik eszköz csupán az ember kezében, hogy benne és általa az egyház spirituális feladatait minél teljesebben elvégezze. Lelki-munkánk feladata, hogy evangélikus egyházzá legyünk. Nem lehetünk elszíntelenedett, az evangélikus karakter-vonásoktól megfosztott egyház. Tervszerű, öntudatos, theológiai meggyőződéssel és belső evangélikus spirituális munkával arra kell törekednünk, hogy egyházunk evangélikus vonásai és hitelvei kidolgoztassanak, hogy evang. értékeink és híveink értéktudata újból világossá legyen s az igazi evang. vallási élet-tipus kiformálódjék. Ezért Belmissziói Munkaprogramunk középpontjában az örök élő Krisztus áll. Böjt nagyheti előadás-, vagy áhitat-sorozatunk Krisztus váltsághalálának theológiai és vallási jelentőségét állítja híveink elé. Reformációheti előadássorozatunk pedig a reformációnak Krisztus központiságából kialakult örök igazságait és feladatait szemlélteti. Ezért nyitjuk meg híveink szemét az evang. egyház jelenlegi helyzetének megítélésére és Istentől adott kötelességeinek megismerésére. Ezért tárjuk fel egyházunk elfelejtett értékeit. Ezért mutatunk rá arra, hogy nagyobb hűséggel kell az Ige egyházának lennünk és hogy semmiképpen sem nevezhetjük magunkat a szentség egyházának. Lelki munkánk irányításánál figyelnünk kell a külső szellemi áramlatokra és tusakodó világnézetekre. Dübörgő léptekkel, vagy az éjszakai tolvaj lopózkodó csendességével közeledik a kommunizmus és a modern szekularizmus. Letagadhatatlan előjelekkel jön a minden hatalmat önmagának igénylő totális állam. Egyházunk csak akkor állhat meg váltakozó szellemáramlatok és irányzatok ostromában, ha külső szervezettségén kívül, belső lelki erőire támaszkodhatik. Az államhoz való viszonyunk kérdés-komplexuma látszólag az állami törvény és az egyházi alkotmány, az állami szuverénitás és egyházi autonomia kérdése, mi azonban tartozunk tudni azt, hogy zsinati törvényekkel, egyházi alkotmánnyal, emberi szervezetekkel és szövetkezésekkel nem lehet a hitvallásos egyház hivatásbetöltését biztosítani. Élő, hívő evangélikus egyháztagokat kell nevelni, kikből megépül a hívő evangélikus egyház. Élő evangélikusokat kell nevelni, kik nem akarják az egyház minden terhét áthárítani az államra. Érzik az egyház Istentől adott hivatását és szolgálatát s készek ezért áldozni, szolgálni, szenvedni, keresztet hordozni. Élő egyházat kell nevelnünk, melynek tagjaiban egyházi öntudatuk mellett hittudatuk bizonyossága ég s tudnak viharban, egyenes gerinccel, mártiromságra kész hűséggel megállni, jól tudva, hogy az egyházat s annak munkáját senki, semmi nem pótolhatja. Lelki munkánkban világosan meglátjuk a vallási álliberalizmus rettentő veszedelmét. Sok kárt okozott egyházunknak az ellenreformáció. Megfogytunk, elapadtunk, megszegényedtünk. Koldustarísznyás királyokká váltunk. Az önmagunkra utaltság sorvasztó kínjait szenvedtük. De ma is minden megpróbáltatásnál nagyobb veszedelmet jelent a vallási álliberalizmus, mely külső szavakkal, látszattal intézi el a vallás, az egyház, az üdvösség legszentebb kérdéseit. Ma is veszedelmet jelent a kulturprotestantizmus frázisa, mely kulturát kínál, de a lelket elveszti. Egyházunk lelki munkáját ezen alapelvek szerint igyekezem irányítani püspök társaim közreműködésével. Az eddig elmondottakhoz hozzáfűzök még valamit : ez a munka állandó törekvés annak a meggyőződésnek a kialakítására, melynek megerősítése az egyetemes felügyelő úr mai megnyitóbeszédéből is kicsendült, hogy ez a lelki munka az egyház lényeg-munkája. Különálló, de a munkaegésztől elválaszthatatlan munka. A lelki-munka nem választható el az egyházegyetem közigazgatási, iskolapolitikai, egyháztársadalmi törekvéseitől. Minden életmegnyilatkozásnak egyesülnie kell abban a legfontosabb követelésben, hogy evang. egyházunk a lényegében rejlő szolgálatot elvégezze. És még egyet ! Minket magyar földre állított Isten akarata ! Nekünk magyar evangélikus egyháznak kell lennünk. Magyar földön kell elvégeznünk az evang. egyház lelket mentő, embereket Krisztushoz vezető, a nemzetet Krisztushoz felemelő munkáját. Tertullián egyházi atya, a pogányság és keresztyénség mesgyéjén, lángoló lélekkel kiáltott a haldokló pogányság felé : Kik vagytok ? Honnan jöttök ? Mit akartok ? A tegnapéi vagytok ! Vigyázzon evangélikus egyházunk ! Maradjon meg isteni küldetésének tudatában. Szentelje minden erejét önmagát emésztő hűséggel feladatainak betöltésére. Isten parancsolatának engedelmeskedve függessze a jövőbe tekintetét. De pillanatra se bocsássa el Krisztus kezét, nehogy ez az ítélet hangozzék el felette : A tegnapé vagy ! Nekünk magyar földön a holnap egyházának s a holnap népének kell lennünk ! Az egyetemes közgyűlés Isten iránti hálával és D. Kapi Béla püspök egyházi elnökkel szembeni hálás elismeréssel veszi tudomásul a nagyszabású és ígéretes lelki munkáról szóló jelentést és az egyházegyetemnek a jelentésben vázolt programm szerint folyó további lelki munkájára Isten áldását kéri. 9. (Ky) A mult évi egyetemes közgyűlés által kiküldött Luther-szoborbizottság, illetve annak végrehajtóbizottsága jelenti. A bizottság nagy lelkesedéssel vállalta az egyetemes közgyűlés által reáruházott azt a megbízatását, hogy a budapesti Luther-szobor mielőbbi felállítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye.
