Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12
16 8. Ezek : 1. A római katholikus eueharisztia lényege és történeti kialakulása. 2. Az eucharisztikus kongreszszus és az evangélikus ember. A gyülekezeteinkben megtartott előadások nem negativumokat, hanem pozitivumokat nyújtottak. Nem vitatkoztunk, hanem megerősítettük egyházunk tagjait evangélikus hitükben. Megvilágítottuk az eueharisztia evangélikus formáját s rámutattunk egyházunk sokszor elfelejtett értékeire és boldogító tanítására. A rádió-istentisztelet az egész ország templomi katedrája. Fontos tehát, hogy evangélikus egyházunk igehirdető szolgálatát képviselje, ennek szellemét hordozza s lelki érdekeit szolgálja. Szükségesnek láttam megállapítani a rádió-istentisztelet igehirdetési munkaprogrammját s az igehirdetők megfelelő kiválasztását. Már az elmúlt évben kötött témával tartottuk a rádióistentiszteleteket. A szolgálatra felkért igehirdetők a következő kérdésekről prédikáltak : 1. Mi teszi az egyházat egyházzá ? 2. Az egyház ura. 3. Az evangéliumi hithűség. 4. Az úrvacsora titka, áldása. 5. Unió mystica. 6. Evangélikus rettegő lelkiismeret. 7. Gyónás. 8. Bűnbocsátó kegyelem. 9. A felsőbbség. 10. A nemzeti élet fundamentumai. 11. István király és az evangélikus egyház. A rádió-istentiszteleten tehát szintén figyelemmel voltunk az esztendő két kiemelkedő eseményére: a római katholikus egyház eucharisztikus kongresszusára és István király jubileumi ünnepségére. 2. Most megkezdett munkaévünk programmjúrót a következőkben adok tájékoztatást : Népiskoláink számára Iskolai Naptárt adtunk ki, melynek használatát püspökeink saját egyházkerületükben kötelezővé tették. A gyermek értelmi képességéhez alkalmazkodó bibliai elmélkedéssel, illusztráló történettel és imádsággal kezdik meg gyermekeink iskolai munkájukat. Összeköti őket a közösség azon felemelő gondolata, hogy az ország evang. népiskolás gyermekei ugyanazon órában, ugyanazon Szentigében keresik Isten üzenetét. ' Egyházegyetemünk 376 oldal terjedelemben kiadta az Egyetemes Belmissziói Munkaprogramm I. évfolyamát. Ezt a Belmissziói Munkaprogrammot azon alapelvek szerint állítottam össze, melyeket dunántúli egyházkerületünkben 14 éven át alkalmaztam, úgyhogy Egyetemes Belmissziói Munkaprogrammunk egyenes folytatása dunántúli egyházkerületünk 14 év óta folyó belmissziói munkájának. A Belmissziói Munkaprogramm felöleli egyházunk minden rétegét. Anyagot nyújt az elemi és középiskolai ifjúsággal való foglalkozásra. Bőséges anyagot kapnak ifjúsági egyesületeink. A felnőtt egyháztagokkal való lelki-foglalkozásra böjti, adventi és általános vallásos előadásokat nyujtunk. Külön előadássorozatot adunk reformáció hetére és böjt nagyhetére. Ezenkívül figyelemmel vagyunk a különböző egyházi alkalmakra s közlünk bibliavasárnapi, külmissziói, sajtóvasárnapi alkalmi előadásokat. Megfelelő előadást nyujtunk presbitériumaink részére, hogy egyházi öntudatukat, hittudatukat s az egyházzal való kapcsolatukat tervszerű munkával megerősítsük. A missziói munkára vonatkozó egyházi törvény szerint a belmissziói munka kötelező. Ennek elvégzése nem a lelkész önkéntes vállalkozásától, avagy tetszésétől függ. Hivatásbeli kötelességei közé tartozik, mint az igehirdetés, vagy kormányzati munka. Az Egyetemes Belmissziói Munkaprogramm ezt a munkát egységessé teszi, ebbe tervszerűséget és céltudatosságot visz bele s lehetővé teszi egyházunk spirituális programmjának érvényesítését. A gyakorlati kivitelt illetőleg megjegyzem, hogy az egyházkerületek püspökei gyülekezeteikre vonatkozólag saját maguk állapítják meg a munkaprogrammból kötelezővé tett anyagot. Egyházunk rádió-istentiszteleti szolgálatát ebben a munkaévben is tervszerűen végezzük, hogy egyházunk hittudata érvényesüljön s az evang. hívő ember-típus általa megerősödjék. Három nagy szervezési munkát kell elvégeznünk ebben az évben. Meg kell szerveznünk : a gyülekezeti ifjúság, a középiskolai ifjúság, az egyetemi és főiskolai ifjúság lelki-munkáját. Az evang. ifjúsági egyesületek munkája az utolsó esztendőkben örvendetesen megnövekedett. Sok gyülekezetben szervezett ifjúsági egyesületek működnek, másokban szervezet nélkül folyik ifjúsági munka. Az eddigi eredményeket mégsem tekinthetjük kielégítőnek. Egyházegyetemünk egész területén meg kell szerveznünk ezt a munkát, mert ez egyet jelent evang. egyházunk jövendőjével. Szükséges, hogy mindegyik egyházkerület megmozduljon s teljesítse kötelességét. Dunántúli egyházkerületünkben 131 ifjúsági egylet működik. December elsejétől kezdve külön ifjúsági lelkészt állítunk munkába, hogy annak segítségével az egyházkerület hátralévő gyülekezeteiben, tehát a németnyelvű vallási területen is, megszervezzük az ifjúsági egyesületeket s megindítsuk azok egységes, irányított munkáját. A középiskolai ifjúság egyházi megszervezését szintén elsőrangú egyházi érdeknek tekintem. A nagy evangélikus empóriumokban élő ifjúság lelki fejlődése kedvezőbb körülmények közt történik. A saját iskolánkba járó ifjúság jövendője miatt sem kell aggódnunk, bár a tervszerű, szervezett munkára ezekben az empóriumokban és evang. középiskolákban is szükség van. De igenis komoly feladatának teljes súlyával lép elénk a középiskolai ifjúság megszervezésének gondolata azokban a városokban, melyekben különböző jellegű és szellemű iskolákban szétszórtan növekedik evang.
