Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1937. november 12

6 !•<#:. Az üdvözlésre D. Bruhns Oszkár lelkész a következőképen válaszol : Aus dem Heimatlande der Reformation, aus dem Lande Martin Luthers bringe ich den teuren Glaubensgenossen Ungarns Grüsse und Segenswünsche. Zugleich danke ich, dass die freundliche Einladung mir die Möglichkeit gegeben hat das schöne Ungarland kennen zu lernen, das in der deutschen Literatur eine grosse Rolle spielt und das die Heimat einer Ahnfrau ist, die einst aus Ungarn nach Reval, meiner Heimatstadt wanderte. Aber vor allem bewegte es mich, die ungarländische evangelische Kirche kennen lernen zu dürfen und dadurch persönlich der Lösung der Frage näher zu kommen, die heute die evangelische Kirche bewegt : gibt es eine grosse evangelisch-lutherische Kirche über alle Volks- und Staatsgrenzen hinweg, oder haben die recht, die behaupten, jedes Volk schafft sich seinen Glauben selbst aus seiner Eigenart. Für das, was ich als Antwort auf diese Frage sehen durfte, bin ich von Herzen dankbar. Ich sah eine Kirche, die ein lebendiger Zweig ist am Stamm der lutherischen Gesamtkirche, und doch eng verbunden mit Staat und Volk. Ich sah die köstlichen Früchte, die der ungarische Zweig der evangelischen Kirche in den schwersten Jahren politischer und materieller Schwierigkeiten getragen hat, jene schönen würdigen Gotteshäuser, die wie ein Wehrkranz die Hauptstadt Ihres Landes umgeben und ein Zeichen sind von dem Lebenswillen und der Lebenskraft Ihres Volkes und Ihrer Kirche. Ich erlebte es, dass die gleichen Fragen, die uns in Deutschland wie die anderen evangelischen Kirchen der Welt bewegen, auch in der ungarländischen Kirche vorhanden sind, vielleicht mit dem Unterschied, dass in einem Lande die eine, im anderen eine andre Frage im Augenblick brennend ist. Und ich merkte es, dass noch heute das Wort des Apostels gilt von der verbindenden Gemeinschaft „ein Herr, ein Glaube, eine Taufe, ein Gott und Vater, der da ist über uns allen". Und da wusste ich, dass die Kämpfe, die wir in der deutschen Kirche auszufechten haben, zu einer Lösung für alle evangelischen Kirchen führen können, dass sie also nicht unnütze Kraftvergeudung bedeuten, sondern stellvertretend — wenn ich das Wort in aller Bescheidenheit brauchen darf — für die ganze Kirche Jesu Christi durchkämpft werden müssen. Und ich weiss es mit neuem Glauben, dass Gott der Vater, der gemeinsame Grund unsres Glaubens unsre Kämpfe segnen kann, dass aus ihnen ein neuer Frühling wird und dass der gemeinsame Glaube die Brücke ist, der über Grenzen und Eigenarten hinweg die Menschen verbindet zu einer grossen Gemeinde, deren Haupt Jesus Christus ist. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő megnyitó beszédét a jegyzőkönyvbe egész terjedelmében felvéteti és D. Bruhns Oszkár lelkészt a maga részéről is melegen üdvözli. 2. (Sz.) Az egyetemes felügyelő — a jegyzői kar azon bejelentése után, hogy az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság lévén kiküldendő, a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon és az egyetemes ügyészen kívül kiküldi D. D. Raffay Sándor, Dr. Pesthv Pál, Dr. Fabinyi Tihamér és Kemény Lajos közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Az egyetemes világi főjegyző bejelenti, hogy az egyetemes közgyűlésről való távolmaradásuk kimentését kérték : Dr. Báró Radvánszky Antal egyetemes aljegyző, Becht Albert egyetemes számvevőszéki elnök, Zsigmondy Dezső egyetemes főellenőr, Alexander Imre, Dr. Berzsenyi Jenő és Ribárszky Pál közgyűlési tagok, betegséggel, illetve közbejött más elfoglaltsággal. Tudomásul szolgál. 4. (Ky.) Az egyetemes felügyelő bemutatja következő évi jelentését : Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! Isten kegyelméből ismét elérkeztünk egy közigazgatási év befejezéséhez, amelynek munkájáról számot kell adnom. Ha végighordozom tekintetemet a lefolyt esztendőn, meg kell állapítanom, hogy a zsinat, mint az év főeseménye, rányomta bélyegét annak minden életmegnyilvánulására. Érdekes megfigyelnünk, hogy aránylag milyen kevés ügy került mind az egyházkerületek, mind az egyetemes egyház közgyűlése elé s főkép milyen kevés lényegbe vágó ügy. Ezeknek rendezését az egyház közvéleménye a zsinattól várta, vagy függőben hagyja a zsinati törvények életbeléptetésével kapcsolatos intézkedések idejére. Nem lehet itt feladatom a végzett munka és az elért eredmény ismertetése. Csupán néhány megállapítást szeretnék a zsinat munkájához fűzni. Régebbi zsinataink történetének tanulmányozása közben fájdalommal láttam, hogy azok egynémelyikén erős összecsapások voltak különböző pártok és felfogások között. Ma is olyan időket élünk, amikor nagy feszültségek vannak a levegőben. Ennek ellenére is zsinatunk lefolyása példaadóan méltóságteljes volt. Ezt a történelem is feljegyzi. Az ellentétes felfogások úgy mérték össze