Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1937. november 12

11 tenlink. Főkép a német egyetemeken minket megillető ösztöndíjakra s általunk élvezett ked- 4. vezményekre gondolok itt, amelyeknek kérdése közgyűlésünket már többször foglalkoztatta. A vál­tozó viszonyok között a kérdést mindig újabb vizsgálódás tárgyává kell tennünk és nem szabad egyszerűen belenyugodnunk abba, hogy a régi alapítványok elértéktelenedtek és a régi kedvezmények megszűntek. Azért tartom igen jelentősnek Dr. Karner Károly prodékán a nyár folyamán ezzel a kérdéssel kapcsolatban tett hallei útját és ezért kértem fel Dr. Wiczián Dezső egyetemi tanárt a vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátása mellett a kérdés tanulmányozására és javaslattételre. A hittudományi kar igényt tarthat egyházunk legmesszebbmenő bizalmára, mert áldással tölti be hivatását és minden igyekezetével azon van, hogy az egyháznak nemcsak tudományosan jól képzett, de helyüket a gyakorlati életben is megálló lelkészeket adjon. Ennek a törekvésének egyik beszédes bizonysága az ifjúsági kör faluszemináriuma által a mult tanév végén rendezett jobaházai munkatábor. Viszont a gyakorló lelkészeket is igyekszik a hittudományi kar a tudományos tovább­képzés irányában befolyásolni. Erről tanúskodik fiatal lelkésznemzedékünk egyik jeles tagjának, Keken András lelkésznek az idén megszerzett theológiai doktorátusa. A kegyeletes megemlékezéssel, amellyel a hittudományi kar elhúnyt díszdoktorai, D. Bancsó Antal, D. Geduly Henrik, D. Kiss István, I). Morehead J. Alfréd és D. Dr. Rendtorff Ferenc emlé­kének áldozott, az egyházat is hálára kötelezte, mert mindezek a férfiak egyházunk buzgó munkásai, illetve jóakaró barátai voltak. A német és tót tanfolyamok, amelyek a Theológusok Otthonának keretében működtek és áldásukban a soproni tanítóképző-intézet növendékeit is részesítették, beváltották a hozzájuk fűzött várakozásokat. Mindkét tanfolyam vezetője, Budaker Oszkár lelkész és Palkovics István segédlelkész is elismerést érdemlő, eredményes munkát végzett. Nagyon kívánatos, hogy ezek a tanfolyamok rend­szeresíttessenek, amire megvan a legjobb reményem, mert e fontos kérdés iránt az állam illetékes tényezői is megértő érdeklődést tanúsítanak. Bizonyosra veszem, hogy ezek a tanfolyamok is méltó tényezőivé lesznek egyházunk tanüg'yi életének, amelynek egyik legértékesebb szerve a jogakadémia. Ennek a jeles intézetünknek nemcsak a tanárai fejtenek ki a szigorú értelemben vett tanári tevékenységen felül rendkívül élénk és értékes irodalmi működést is, de hallgatói is dicséretes buzgóságot mutatnak főkép az egyházjog ápolásában. Ez is igazolja a jogakadémia létjogosultságát és nélkülözhetetlenségét. A felvehető hallgatók létszámának felemelése érdekében készséggel tettem azért én is lépéseket a tanügyi kormánynál. Az ahhoz szóló tanügyi felterjesztéseket a mult évi egyetemes közgyűlés határozatai alapján szintén megtettem, azonban azokra válasz mindeddig nem érkezett. Ezek : a 41. jegyző­könyvi pontban foglalt határozat alapján a lelkésztanítói képesítés megszerzésének átmeneti enge­délyezésére, a 49. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozat alapján a Kalász-kiadásban megjelent elemi iskolai történelmi tankönyv a valóságnak ellentmondó állításának kiigazíttatására és az 59. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozat alapján a nem evangélikus elemi iskolák igazgatóinak az evangélikus tanulók névsorának közlésére való kötelezésére irányuló kérelem. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter megkeresvén aziránt, hogy a középiskolai vallástanítási tantervet az állami tanterv kiadásába való beillesztés céljából sürgősen bocsássam ren­delkezésére, azt a vallástanítási albizottság elnöke felkérésemre elkészítette s egy e tárgyban a vallás­tanítási albizottság tagjain kívül más szakférfiakat is magában foglaló értekezlet letárgyalta, majd elnöktársammal egyetértésben a miniszterhez felterjesztettem. A Tanáregyesület kezdeményezésére felterjesztéssel fordultam a m. kir. vallás- és köz­oktatásügyi miniszterhez a fiúgimnáziumokba bejáró leány magántanulók ügyében. A miniszter 33.875/V. 1 ./1937. számú leiratában közölte, hogy a fiúgimnáziumokba a törvényes létszám keretein belül legalább jó előmenetelű, bejáró leánymagántanulók a tényleges fiútanulók számának 30%-áig (eddig 10%-áig) felvehetők. Örömmel emlékezem meg jelentésem ezen részének keretében arról a rendkívüli sikerről, amelyet budapesti gimnáziumunk a középiskolák tanulmányi versenyében aratott. Egy kivételével minden tárgyból annak tanulói vívták ki maguknak az első helyet. Kiemelem a budapesti leány­gimnázium azon hazafias cselekedetét is, hogy az ott raboskodott magyar hősök emlékének meg­örökítésére Kufsteinban a saját erejéből emléktáblát állított. És ma, amikor meglévő intézmények is a fennmaradás gondjaival viaskodnak, nem lehet eléggé dícsérőleg kiemelni azt az örvendetes tényt sem, hogy Orosházán megnyílt a bányai egyházkerület hatodik középiskolája. Ez is azt mutatja, hogy egyházunkban ma is megvan az az alkotó erő, amely eredményesen veszi fel szegénységünkben is a harcot az alkotások létesítésének útjában álló erőkkel, aminthogy tagjaiban is él még az atyák szelleme. Ezt tapasztaljuk főkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom