Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1937. november 12
12 4. a misszió terén, amelynek munkásai sokszor az őskeresztyének áldozatos buzgóságára emlékeztető tényekről szólnak. Egy ilyen cselekedet, amelynek példája eleven erővel hat reánk, jelentésemnek ezen a helyén kíván említést. Saxlehner Ödön, közelmúltban elhunyt hittestvérünk, a családi hagyományok szellemétől és a saját lelke buzgóságától és hűségétől vezettetve, lelkészképzési, illetve diáksegélyezési célokat szolgáló alapítványképpen végrendeletileg 10.000 pengőt hagyományozott egyetemes egyházunknak, reá hagyva egyben csaknem 3000 kötetes, értékes könyvtárát is. A nagylelkű alapítvány és a könyvtár még foglalkoztatja mai közgyűlésünket. Itt csak e kettős tény hálás megemlítésére szorítkozom, áldva az örökhagyó emlékét. Jóleső érzéssel jelenthetem, hogy a monori misszió, amelynek fejlődését az egyetemes egyház indította cl, önálló anyaegyházközséggé alakult, és az ugyancsak az egyetemes egyház gondozása alatt állott szolnoki missziói körhöz tartozó jászberényi hívek imaházat építettek. Mindkét ünneplő gyülekezetet testvéri együttérzéssel üdvözöltem. A dunántúli belmissziói munkaprogramul megjelenése ebben az évben is egész egyházi életünk legfontosabb eseményeinek egyike. Örömmel remélem, hogy az egyetemes egyház missziói életének az új zsinati törvényen alapuló egységes irányítása ezt a programmot egyetemes jellegűvé teszi és annak áldását egész hazai egyházunkra kiterjeszti. A szórványhívek gondozását nagyban megkönnyíti és a házi istentiszteletek újraéledését hathatósan mozdítja elő Kiss Samu lelkész röviddel ezelőtt megjelent posztillája. A nógrádi egyházmegye egész egyházunknak nagy szolgálatot tett azáltal, hogy ennek a hézagpótló, értékes munkának a megjelenését lehetővé tette. Ugyancsak elismerés illeti a Harangszó szerkesztőségét is egyfelől azért, hogy a megszűnt Luther Naptár helyett olcsó áron kitűnően szerkesztett új naptárt adott híveink kezébe, másfelől pedig, hogy a rabok számára imakönyvet adott ki. A Harangszó Naptárba előszót írtam, a rabok imakönyvének kiadását pedig a fogházmissziói offertórium terhére nyújtott támogatással előmozdítottam. Elismeréssel kell szólnom a Luther Társaság azon vállalkozásáról is, hogy a schmalkaldi cikkeket magyar fordításban megjelentette. A budapesti egyetemi és főiskolai ifjúság lelkigondozását, mint az egyetemes egyház, a bányai egyházkerület és a budapesti egyházmegye által közös erővel munkába állított egyetemi misszionárius, a mult tanévben is Dr. Szuchovszky Lajos budapesti vallástanár látta el. Az egyetemi és főiskolai ifjúság újabb szervezkedésével kapcsolatban reményem szerint mód és lehetőség nyílik behatóbb lelkigondozásának biztosítására is. A hollandiai világcserkésztábor evang. ifjai Kirner Gusztáv vallástanár lelki vezetése alatt állottak, akinek a táborban való részvételét részben az egyetemes egyház anyagi hozzájárulása tette lehetővé. Fontos azonban, hogy necsak a felnőtt és a serdülő ifjúság, hanem már a gyermekek is megfelelő lelki irányításban részesüljenek. Ennek a munkának fontos eszközével gazdagodtunk. Wolf Lajos, Dedinszky Gyula és Kiss György gyermekpredikációs kötetére gondolok, amely az északi hittestvérek rendkívül fejlett e tárgyú irodalmának legjobb termékeit számunkra hozzáférhetővé teszi. Ennek a vállalkozásnak a sikeréhez olyan módon tudtam hozzájárulni, amelynek révén a szerkesztők előzékenysége következtében az egyetemes egyház könyvtárának homiletikai része több északi testvéreink nyelvén megjelent gyermekpredikációs kötettel gyarapszik. A gyermeklélek ápolása a jövő legbiztosabb fundamentumvetése, mert a gyermek a jövő. Üdvözlések. A felsoroltak csak részletmegnyilvánulásai annak az egyházunkban lüktető, pezsgő életnek, amelynek munkásairól az év folyamán életükben előfordult örvendetes események alkalmából csak úgy megemlékeztem, mint az ünneplő gyülekezetekről, intézményekről és egyesületekről. Őszinte örömömet fejeztem ki D. Kapi Béla püspök, kedves elnöktársammal szemben, amikor az egyetemes közgyűlési egyházi elnöki széket elfoglalta. Üdvözlésére megragadtam az alkalmat akkor is, amikor őt Magyarország Kormányzója a m. kir. titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Szeretettel köszöntöttem D. D. Raffay Sándor püspököt, aki, I). Geduly Henrik püspök elhúnyta következtében a felsőházban egy helyünk megüresedvén, a felsőház tagjává lett, valamint D. Kovács Sándor püspököt is, akinek Magyarország Kormányzója buzgó tanári szolgálatainak elismeréséül az egyetemi tanári címet adományozta, s akit az őt ért baleset után erejének teljében visszaadott nekünk az Isten. Dr. Dómján Elek püspök beiktatásán az egyetemes egyház küldöttségével résztvettem, üdvözöltem őt, a nyiregyházi lelkészi állásba való beiktatásakor pedig üdvözlőtávirattal kerestem fel. Dr. Makláry Károly ref. püspökkel szemben táviratban juttattam áldó jókívánatainkat kifejezésre. Dr. Tomcsányi Vilmos Pált, az egyet, törvényszék bíráját, a budapesti egyházmegye felügyelőjévé, Dr. Vladár Gábor kúriai tanácselnököt pedig másodfelügyelőjévé választotta. Beiktatásukon megjelentem, üdvözlőbeszédet tartottam és Dr. Vladár Gábort a m. kir. titkos tanácsosi
