Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29

8 5. Az elhúnyt miniszterelnök utódját, Dr. Darányi Kálmán miniszterelnököt üdvözöltem, kifejezésre juttatva vele szemben egyházunk áldáskívánatait és bizalmát, amelynek alapja a részéről velünk szemben már miniszterelnökségi államtitkársága idején tapasztalt megértés és jóindulat. Minden más alkalmat is felhasználtam arra, hogy a magyar állami élet kiválóságaival és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egyházunk ügyeiben illetékes funkcionáriusaival szemben jeles alkalmakkor egyházunk nevében megnyilatkozzam. Kiemelem József királyi herceg Őfenségét, akit a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé való megválasztása alkalmából üdvözöltem. Dr. Tasnádi-Nagy András protestáns államtitkárt és Dr. Jalsoviczky Károly miniszteri osztályfőnököt, az elnöki ügyosztály vezetőjét a Magyar Érdemrend Középkeresztjének részükre történt adományozásával kapcsolatban üdvözlettel kerestem fel. Dr. Sárkány Alfréd miniszteri tanácsost a protestáns ügyosztály éléről nyugalombavonulásával kapcsolatban való távozásakor köszöntöttem. Mindezt és általában a figyelemnyilvánítást annál is inkább kötelességemnek ismertem, mert a kormánytényezők részéről egyházunk ügyeivel szemben változatlan figyelmet, jóindulatot és segítnikészséget tapasztalok. Tapasztalaton alapuló, legjobb meggyőződésem szerint, ha vannak is, aminthogy tényleg vannak jogos igényeink kielégítése terén kívánnivalók, az nem az állam és az illetékes állami funkcionáriusok jóindulatának hiányában leli magyarázatát. Bizonyosra veszem, hogy előbb-utóbb sor kerül azok kielégítésére jogi és pénzügyi vonatkozásban egyaránt. Nemcsak az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtására gondolok itt, de a felekezetközi kérdés egész komplexumának gyökeres rendezésére is, amelyet egyházunk közvéleménye türelmetlenül vár. Nem térünk le egy tapodtat sem az önfeláldozásig menő önmérséklésnek arról az útjáról, amelyen egyházunk és lelkészi karunk jogos anyagi követeléseinek terén az államháztartás legsúlyosabb éveiben járt, de reméljük és várjuk, hogy az állam belássa, hogy lelkészi karunk súlyos helyzete és tanítói karunk anyagi hátratétele nem egyházi sérelem csupán, hanem állami kérdés is, amelynek rendezése az állam érdekeinek súlyos sérelme nélkül soká nem halogatható. Annak a megértésnek és segítésre irányuló készségnek konzekvens alkalmazása és kiépítése, amely, hogy csak két példát említsek, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 4778/1936. II. számú, a nem congruás lelkészek családi pótlékának ügyét méltányosan rendező leiratában, vagy egyes új lelkészi állások congruájának folyamatban lévő folyósításában megnyilvánul, meghozhatná a függő kérdések megnyugtató megoldását. A mult évi egyetemes közgyűlés által a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztéseinkre vonatkozólag az alábbiakban teszek jelentést. A 20. jegyzőkönyvi pont alapján tett felterjesztés és foganatosított személyes eljárás még nem hozta meg a kívánt eredményt. A 30. jegyzőkönyvi pontban elhatározott felterjesztés formai válasz helyett annyit eredményezett, hogy egyes újonnan szervezett lelkészi állások congruájának folyósítása folyamatban van. A 33. jegyzőkönyvi ponton alapuló felterjesztésünket, amely a lelkészek adójára vonatkozólag tartalmazott méltányos kérést, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter válasza szerint a m. kir. pénzügyminiszterhez tette át, akinek válasza azonban mindeddig késik. A 40. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozat értelmében a portóállamsegély ügyének méltányos rendezését szorgalmazó felterjesztésre ugyancsak nem történt intézkedés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter részéről érkezett leiratok sorából megemlítem a 4455/1936. II. számút, amelyben annak megállapítását kérte, hogy egyházunk házasságjoga szerint evangélikus házasulóknak az amerikai presbiteriánus egyház Abessziniában működő lelkésze előtt kötött házassága a házasságkötés alaki kellékei tekintetében érvényes házasság-e. Igenlő választ adtam. Említést kíván a m. kir. földmívelésügyi miniszter 22.463/1936. IX. számú leiratában foglalt, a falusi lelkészek gazdasági kiképzése érdekében tartott tanfolyamra vonatkozó kezdeményezése is. Erre a szarvasi gazdasági tanintézetben lefolyt tanfolyamra, a felhívás késői időpontban érkezvén, lelkészeink közül, sajnos, már egy sem jelentkezett, remélem azonban, hogy a jövő évi tanfolyam iránt lelkészeink részéről nagyobb érdeklődés fog megnyilvánulni. A Felekezetközi helyzet változatlan. Nem állt be abban rosszabbodás, de javulás sem. Kirívóbb eset a lefolyt évben nem fordult elő. De a reverzáliskérdés változatlanul nyugtalanítja a lelkeket és rendezés után kiált. Ebben a kérdésben azonban nekünk tulajdonképpen nem is más felekezettel, hanem magával az állammal van dolgunk. Ami pedig egyes időszaki lapoknak az egymás iránti köteles megbecsülés elvébe ütköző közleményeit illeti, várjuk a józanabb belátás felülkerekedését, vagy ha ez késlekednék, az állam részéről olyan intézkedések foganatosítását, aminőket a felekezeti béke és a nemzet harmonikus egységének érdeke megkíván. A református testvéregyházhoz való viszonyunkat a szeretet és egyetértés lelke hatotta át. Együttérzésünk megnyilatkozására az elmúlt év eseményei két különös alkalmat szolgáltattak. Az egyik az öröm, a másik a gyász alkalma volt.