Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29

9 Ebben az évben ünnepelték Genfben a reformáció négyszázados jubileumát, amelyre egy-5, házunk is meghívást kapott. Személyes képviseltetésünk a nehéz viszonyok miatt, sajnos, nem volt keresztülvihető, miért is meleghangú távirati üdvözletet küldtem, hangsúlyozva abban, hogy az örülőkkel való együttörvendezésre különös jogcímet ad nekünk az a bensőséges viszony, amely egyházunk és a hazai református testvéregyház között évszázadok óta fennáll. Amint örömmel érte sültem, üdvözletünk meleg fogadtatásra talált. A hazai református egyház is megünnepelte Calvin Institúciójának 400 éves jubileumát. Emlékünnepén, amely a gályarabok emléktáblájának lelep lezésével volt egybekötve, nagyobb küldöttséggel vettem részt. Rövid néhány héttel ezelőtt koporsó mellett simult közelebb egymáshoz a lelkünk. A testvéregyházat ugyanis D. Dr. Baltazár Dezső püspöknek, az egyetemes konvent lelkészelnökének elhúnytával súlyos veszteség érte, amely egyházunkat mély részvétre hangolta. A jeles egyházi vezetőférfiú, aki nem sokkal előbb ünnepelte egyházunk méltó képviseletének jelenlétében és áldáskívánataitól kísérve püspöki szolgálatának negyedszázados fordulóját, tudvalevőleg nemcsak mint jóbarátunk, de nem is csak mint a közös protestáns bizottság lelkészelnöke állt közel a szivünkhöz, hanem azért is, mert benne a magyar protestantizmus egyik legnagyobb közös értékét láttuk, s mert mint a protestantizmus lelki kincseinek, erkölcsi és jogi értékállományának egyik védelmezője, a mi igazainkért és- a mi jogainkért is síkraszállt. Koporsójára koszorút helyeztem és temetésén D. Kapi BMa püspök és Lichtenstein László egyházkerületi felügyelővel együtt részt vettem, az egyetemes konventtel, a tiszántúli egyházkerülettel és a gyászoló családdal szemben pedig kifejezést adtam egyházunk fájdalmas együttérzésének. Résztvettem abban a gyászban is, amely a református egyházat és annak egyházunkkal melegen érző konventi tanácsosát Benedek Sándor főgondnok elhúnytával érte. A reformátusokkal való testvéri együttműködés hivatalos szerve, a közös protestáns bizottság az elmúlt közigazgatási év folyamán kétszer ülésezett, még pedig 1935. évi november hó 26-án és 1936. évi február hó 29-én. Fáradozott a szombathelyi református és evangélikus egyházközség között felmerült vitás vagyonjogi kérdés békés elintézésén, amely kérdés időközben örömünkre tényleg békés megoldást nyert, foglalkozott az egyházi hatóságok büntetőjogi védelmének, a püspöki javadalmi földek illetékegyenérték alóli mentességének, az egyházak vagyonjogi helyzete statisztikai felvételének kérdésével és a Protestáns Világszövetség, valamint a Nemzetközi Belmissziói és Diakóniai Szövetség Podebradyban tartott gyűlésein való képviseletünk kérdésével, elkészítette szervezeti szabályzatának egyetemes közgyűlésünk asztalán fekvő tervezetét és javasolja protestáns egyházi választott bírósági központ létesítését. A katonai egyházközségek szervezésével kapcsolatos kérdések tárgyalására alakított közös bizottság egyszer, 1935. évi november hó 27-én ülésezett. A tábori püspök joghatóságának helyes értelmezése tárgyában hozott határozata közgyűlésünk asztalán fekszik. Foglalkozott a bizottság a budapesti helyőrségi templom kérdésével is. Örömmel számolok be arról, hogy a Brit- és Külföldi Bibliatársulat megbízása alapján D. D. Raffay Sándor püspök és Dr. Czeglédy Sándor ref. lelkész most készíti elő a Károli bibliafordítás revideált szövegét, amely értesülésem szerint rövid időn belül megjelenik. Ez is egyik vívmánya Lesz az egyházaink közötti testvéri együttműködésnek. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a nagyjelentőségű vállalkozás támogatására segélyt engedélyezett. A közös protestáns sajtószolgálat tíz esztendős működésre tekinthet vissza. Ha összehasonlítjuk a magyar sajtónak egyházi ügyeinkkel szemben tanúsított érdeklődését és a külföld protestáns sajtójának hazai egyházaink életéből vett híranyagát ma és tíz esztendővel ezelőtt, megnyugvás érzetével állapíthatjuk meg, hogy ez a szolgálat bel- és külföldi vonatkozásban egyaránt igen jól bevált és a hozzáfűzött reményeket valóra váltotta. Buzgó vezetőjének, Farkas Sándornak köszönet és elismerés 1 A külföldi összeköttetésekre térve át, elsősorban egy rendkívül fájdalmas kötelességet teljesítek, amikor megemlékezem a világ lutheranizmusának nagy veszteségéről, D. Dr. Morehead Alfréd, a Lutheránus Világgyűlés végrehajtóbizottsága volt elnökének gyászos elhúnytáról. Úgyis, mint az amerikai nemzeti lutheránus egyház vezetőférfia, aki az összeomlás utáni nehéz időkben a gondokkal küzdő európai evangélikus egyházak felé segítőkezet nyújtott, de úgyis, mint a Lutheránus Világgyűlés gondolatának egyik felvetője és megvalósítója, megörökítette nevét az evangélikus egyház történetében. De megörökítette a magyar evangélikus egyház hálás szívében is, mert mindkét minőségben fokozott gondja volt reá. Azt a gazdag anyagi segítséget, amelyet az amerikai testvérektől kaptunk, főkép az ő bajainkat meglátó és azokon segíteni igyekvő jóindulatának köszönhetjük és az az éleslátás, amellyel egyházunknak a világ lutheranizmusa szempontjából való nagy fontosságát felismerte, tette lehetővé, hogy egyházunk a lutheránus világmozgalomban számarányát messze meghaladó szerepet tölthessen be. Kétségtelen, hogy ez az utóbbi a magunk arravalósága nélkül nem következhetett volna be, az is bizonyos azonban, hogy ha Morehead akkori elejtett és elfelejtett állapotunkban nem fedez fel minket a világ lutheranizmusa számára, nincs módja D. D. Raffay Sándor püspöknek arra, ami mindenkor büszkeségünk marad, hogy a Lutheránus Világgyűlés létrejöttében döntő szerephez jusson. Azt sem szabad neki