Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29

27 2. Hozzájárul a minisztérium ahhoz, hogy a végzett theológusok a test- és élettanból, a nevelés-, anítás- és módszertanból, a gazdaságtanból, rajzból, énekből és zenéből, a kézimunkából az iskolaév elején sikerrel letett különbözeti vizsgálat alapján az intézet V. osztályába rendes tanulókul fölvétessenek s az osztály sikeres elvégzése u án tanítóképesítő vizsgálatra állhassanak, amely alkalommal írásbeli vizsgálatot csak a neveléstudományi-tárgyak köréből kell tenniök, szóbeli vizsgálatuk pedig a következő tárgyakat foglalja magában : neveléstudományi tárgyak, magyar nyelvtan, alkotmánytan, Magyarország földrajza és gyakorlati tanítás. A sikeres képesítőt tett jelöltek tanítói oklevelében az osztályzatok az eddig kialakult gyakorlat szerint állapítandók meg, illetőleg vezetendők be. Kívánatosnak tartja a minisztérium, hogy a lelkésztanítójelöltek a hit- és erkölcstan, a magyar irodalom, a német nyelv és a mennyiségtan heti két-két órája helyett heti két-két órában rajzot, ének-zenét, magyar földrajzot tanuljanak és heti két órában azokból a népiskolai tárgyakból gyakorolják a tanítást, amely tárgyak az V. osztály gyakorlati kiképzési óráin már nem fordulnak elő. Ennek a tervnek a megvalósítása a tanári testület elfoglaltságát heti nyolc órával terhelné. Amennyiben azonban akár anyagi okok, akár a tanári testület jelenlegi hiányos összetétele ezt a megvalósítást akadályozná, a terv olyan módon is megvalósítható, hogy Magyarország földrajzát a lelkésztanítójelöltek a III. osztály tanulóival, a rajzot és az ének-zenét a IV. osztály tanulóival együtt tanulnák és heti két órában résztvennének a IV. osztály tanulóinak gyakorlati képzésében. Ennek a megoldásnak órarendi nehézségei nem leküzdhetetlenek. Az intézeti órarend összeállításakor a III. osztály földrajzi, a IV. osztály rajzi, ének-zenei és gyakorlati kiképzési óráit olyan napokra kell helyezni, amikor az V. osztálynak hit- és erkölcstanból, magyar irodalomból, német nyelvből és mennyiségtanból vannak órái. 3. Az ilyen módon megszerzett lelkésztanítói oklevélnek értékét nem kívánja a minisztérium semminemű záradékolással korlátozni, de csak olyan föltétel mellett nem, hogy a lelkésztanítóképzés nem lesz tömeges s megmarad a tényleges szükséglet korlátai között. Az egyetemes közgyűlés megnyugvással és örömmel veszi tudomásul, hogy a lelkész anítóképzés kérdésének megoldására a minisztérium jóindulatú és a kérdés helyes megoldását a legtakarékorabb keretek közé egyszerűsítő állásfoglalása következtében sikerült olyan módot találni, amely az adott viszonyok között a lehetőségig minden szempontot és érdeket kielégít és amely majdnem teljesen azonos a soproni tanítóképzőintézet ezen kérdésben előterjesztett és a hittudományi kar által is a leghelyesebbnek talált javaslatával. Áthatva attól a gondolattól, hogy az olyan egyházközségekben, amelyeknek lélekszáma kevés és ennélfogva anyagi ereje is annyira csekély, hogy lelkészt is, meg tanítót is eltartani képtelenek, a lelkészi és tanítói munkakör ellátása csak úgy biztosítható, ha mind a két munkakört mindkettőnek ellátására egyaránt képesített, egyazon személy tölti be és megismételve az 1934. évi közgyűlés 52. sz. határozatában elfoglalt azon álláspontját, amely szerint a lelkésztanítói állásoknak a törpeiskolákkal bíró egyházközségekben fontos rendeltetésére való tekintettel kívánatosnak tartja, hogy a végzett theológusok közül többen tanítói oklevéllel is bírjanak, kimondja, hogy a lelkésztanítók kiképzését a soproni és miskolci tanítóképzőintézetekben már az 1937—38. iskolai évtől kezdve a minisztérium álláspontjának megfelelő keretek és lehe'őségek szerint meg kell kezdeni. Fölhívja az egyetemes közgyűlés a végzett theológusokat, hogy a tanítói, sőt a kántori képesítést a lehetőség szerint igyekezzenek megszerezni, de egyúttal kijelenti, hogy a lelkésztanítóképzés útján minősített lelkésztarrítók rendszerint csak lelkésztanítói állásra fognak alkalmaztatni s ezért a tanítóképzés csak a valódi szükséglet számáig terjedhet. Amennyiben netalán nagyobbarányú lenne a jelentkezés, a lelkésztanítójelöltek csak gondos kiválasztással nyerhetnek fölvételt a tanítóképzőintézetbe. Kimondja az egyetemes közgyűlés, hogy a lelkésztanítójelöltek a különbözeti vizsgálatért a mindenkori díj felét fizetik, a tanítóképesítő vizsgálatért pedig azon díjakat tartoznak fizetni, amiket a mindenkori rendeletek a tanítóképzőintézetek rendes tanulói számára is megállapítanak. Elhatározza az egyetemes közgyűlés a Lelkészképesítő Szabályzat 13. §. b) pontjának olyan módosítását, hogy a lelkésztanítójelöltek egyévi tanítóképzőintézeti tanulmányi ideje beszámítandó a kötelező lelkészképesítő vizsgálat első részének idejébe. Fölterjesztést intéz az egyetemes közgyűlés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a tanítóképesítésnek a jelzett módon való megszerzését átmenetileg, de legfeljebb 1942. évi szeptember hó l-ig a már tényleg működő lelkészek és segédlelkészek részére is engedélyezze, amennyiben azok tényleges népiskolai tanítói működést igazolnak. Végül fölkéri az egyetemes felügyelőt, hogy a kettős állást betöltő lelkésztanítók helyi javadalmának, illetve államsegélyének és családi pótlékának mikénti megállapítása tárgyában indítson tárgyalást a tanügyi kormánnyal.