Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1936. október 29
784 -1-2-44. 42. (Z.) Tárgyaltatik 1). Dr. Pröhle Károly egyetemi theol. tanár emlékirata, amelyben utalással arra, hogy egyházunknak a mai kor szellemi válságában szükséges magáraeszmélése megköveteli, hogy ev. iskoláink ismét mindinkább anyaszentegyházunk eleven életszerveivé váljanak, ebből az érdekből szükségesnek tartja középiskolai tanárainknak az egyházunk szellemében való nevelését, hogy azok valóban egyházunk szellemében tölthessék be nagy felelősséggel járó hivatásukat. Az új középiskolai törvény a hazafias és valláserkölcsi nevelés nyomatékos hangsúlyozásával, de különösen a tanügyi kormány azon rendelkezéseivel, amelyek az iskolafönntartó autonómiáknak az eddiginél több lehetőséget biztosítanak a törvény keretein belül jellegzetes sajátosságaik érvényesítésére, egyenesen fölhívja egyházunkat, hogy gondoskodjék középiskolai tanárainknak egyházunk szellemében való neveléséről. Mivel az evangélikus tanárképzés nem oldható meg sem egyetemeink valamelyikével kapcsolatban állandó jellegű ev. tanárképző intézet létesítésével, mert nincsen mód a tanári pályára készülő összes ev. ifjaknak egy egyetem székhelyén való összegyűjtésére, sem azzal, hogy mind a négy egyetemünkkel kapcsolatban létesíttessék ev. tanárképzőintézet, azért az ev. tanárképzés kérdésének az egyetlen lehetséges, de sürgősen követelt megoldása csak az lehet, hogy egyházunk rendezzen az ev. tanárjelöltekés tanárok számára szünidei tanfolyamokat, amelyeknek munkatervében — bár sűrített alakban — helyet talál mindaz, ami az ev. tanárképzés szempontjából elengedhetetlenül szükséges. Ide tartozik megfelelő szellemi színvonalon, arra hivatott előadók beállításával, egyházunk tanításának alapvonalaiban való ismertetése, bevezetés a szentírásba, a keresztyénség történetének áttekintése, evangélikus neveléstan, evangélikus hitvallásethika, a hitvédelem fő kérdéseinek megvilágítása, a jelenkor szellemi harcában való tájékoztatás az evangéliom nézőpontjából, a történeti „átértékelések" megvilágítása, a különböző középiskolai szaktárgykörök evangéliomi szellemben való földolgozására irányítás stb. A tanfolyamokon való részvétel bizonyos •— talán közepes — korhatárig kötelezővé volna teendő mindazok számára, akik ev. közép- és középfokú iskolákban — beleértve a tanító-, ill. tanítónőképzőintézeteket is -— és az ezen iskolákkal kapcsolatos nevelőintézetekben mint egyházunk alkalmazottai tényleges szolgálatban állnak. Amennyiben ezek a tanfolyamoknak életbeléptetése idején még véglegesítve nincsenek, véglegesítésük függővé volna, teendő ezen tanfolyamok elvégzésétől. Pályázatok alkalmával előnyben volnának részesítendők az ezen tanfolyamokat önként elvégző tanárjelöltek. Ezek a tanfolyamok egyházunknak igen fontos intézményévé fejlődhetnek azáltal, hogy intelligenciánk más tagjai is látogatnák azokat. Javasolja az emlékirat, hogy az egyetemes közgyűlés ezen tanfolyamok megvalósítására küldjön ki bizottságot. Az egyetemes közgyűlés az emlékirat célját és okadatolását helyesli s az emlékiratban foglalt javaslat megvalósítását fontos közegyházi érdeknek ismeri el. D. Dr. Pröhle Károly, Turóczy Zoltán, Németh Sámuel és Dr. Bánkuti Dezső tagokból álló bizottságot küld ki azzal a rendeltetéssel, hogy az evangélikus tanárképző-tanfolyamoknak az emlékiratban előterjesztett ügyét — beleértve az ügy anyagi vonatkozásait is — tanulmányozza és annak megvalósítása céljából terjesszen részletes tervezetet a jövő évi egyetemes közgyűlés elé. 43. (Z.) Az egyetemes lelkészképesítő bizottság jelenti, hogy Kovács Mihály elmozdított kapolcsi lelkész a dunántúli püspökhöz 1936 szeptember hó 5-én intézett levelében bejelentette, hogy az egyházunkban nyert lelkészi képesítéséről s lelkészi oklevele után járó mindennemű igényéről lemond. A bizottság együttes ülése Kovács Mihály lelkészi képesítésének megszűntét megállapította. Jóváhagyó tudomásul szolgál. 44. (Z.) Tárgyaltatik D. D. Raffay Sándor bányakerületí püspök előterjesztése, amelyben utalással arra, hogy az új népiskolai törvénnyel kapcsolatban egyes állami tanügyi közegek ismételten tettek már egyházunk iskolafönntartó jogát és autonómiáját érzékenyen érintő lépéseket, sőt intézkedéseket, javasolja, miszerint egyházunk éljen törvényben biztosított jogával és miként azt a rom. kath. és református egyház megtette, készítsen elemi népiskolái részére egyházkerületenként vagy egyetemesen kötelező evangélikus lantervet. Az egyetemes közgyűlés teljesen új evangélikus tanterv kiadását nem látja indokoltnak, ellenben megbízza az egyetemes tanügyi bizottságot, hogy az Országos Evangélikus Tanítóegyesület bevonásával és tevőleges közreműködésével készíttessen munkálatot, amely egyrészt magában foglalja az új népiskolai vallástanítási tantervet és megállapítja az 1933. évi egyetemes közgyűlés 61. sz. határozata szerint az elemi iskoláinkban minimálisan tanítandó 60 egyházi ének jegyzékét, másrészt pedig ál alános utasításokat tartalmaz az állami tantervnek és a vele kapcsolatos utasításoknak az evangélikus elemi iskolákban való végrehajtására, magában foglalja az osztott, részben osztott és osztatlan iskolák általános óratervét, végül pedig az evangélikus népiskolák szükségletéhez mért tantervi pótlásokat is. Ez a munkálat a mai nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel, de mégis a szükséges részletességgel készítendő el. A munkálat alapjául a református egyetemes konvent