Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26
48 10G-108. egészített, befejezte. Kéri az anyag elbírálására bizottság kiküldését és az esetleges kinyomatás elrendelését, illetve ezzel kapcsolatban a maga számára az egyetemes közgyűlés további utasításait. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, az összegyűjtött anyag elbírálására Dr. Szelényi Aladár egyetemes főjegyző elnöklete alatt Dr. Scholtz Oszkár és Dr. Bánkúti Dezső tagokból álló bizottságot alakít és felkéri az egyetemes felügyelőt, hogy a kinyomatást a zsinati költségek terhére eszközölje. 107. (Ky.) A nyugdíj intézeti bizottság bemutatja a tiszai egyházkerületnek 1934. évi rendes közgyűléséből kelt felterjesztését, melyben az egyházkerület a mathematikai mérleg évi felállításának követelményére mutat rá és a dunántúli egyházkerület 1934. évi rendes közgyűlésének felterjesztését, amelyben egyrészt a segédlelkészek felvételét, illetve a segédlelkészi éveknek a nyugdíjjogosultságba való beszámítását kéri, másrészt azt javasolja, hogy a fenntartói járulékok ne egyenlő összegben, hanem az egyes egyházközségek teherbírása arányában állapíttassanak meg. Az egyetemes közgyűlés a tiszai egyházkerület javaslatát a mathematikai mérlegre is kiterjeszkedő ügyvivői jelentésnek tudomásulvételével elfogadottnak tekinti, a dunántúli egyházkerület javaslatát pedig a MELE 1934. évi közgyűlése részéről beterjesztett hasonló értelmű javaslattal együttesen eszközlendő elbírálás végett a nyugdíjintézeti bizottságnak visszaadja. 108. (Ky.) Dr. Scholtz Oszkár, a nyugdíjintézet ügyvivője előterjeszti a nyugdíjintézet 1933/34. évi működéséről szóló következő jelentését : I. Midőn a nyugdíjintézet 1933/34. évi működéséről szóló jelentésemet beterjesztem, nem mulaszthatom el, hogy kifejezést adjak elsősorban annak a bizakodó reménységnek, melynek érzetével az utóbbi évek ügyvivői jelentéseit bevezető komoly aggodalmak felhőit némileg már eloszlathatom. Az egyetemes közgyűlésnek az 1932. évi határozatok szigorító rendelkezéseiben, majd az 1933. évi gyakorlati értékű határozatokban megnyilatkozott bölcsessége ugyanis már is éreztette kedvező hatását, mert ha a gazdasági válságnak még alig-alig enyhült nyomasztó hatása alól a nyugdíjintézet sem tudott felszabadulni, viszont tagadhatatlan, hogy a tagokat a nyugdíjintézettel egybefűző szolidaritásnak érzete, a díjfizetési kötelezettségteljesítés tudata növekvőben van s a nyugdíjintézet jövőjébe vetett bizalom megszilárdult. Az említett s még a mult évi közgyűlésen, majd az Evangélikus Élet hasábjain is megvitatott szigorító rendelkezések tekintetében megnyugvással jelenthetem, hogy a nyugdíjasok között ezidőszerint csak ketten vannak abban a helyzetben, hogy a fenntartói járulékok teljes kiegyenlítésének némi elhúzódása folytán nyugdíjaik összegében átmenetileg rövidséget szenvednek, az özvegyek és árvák illetményei pedig kivétel nélkül az illető fenntartói díjhátralékok kiegyenlítése folytán teljes mértékben utalványoztatnak. A díjfizetések tekintetében a javulás inkább csak a tagdíjaknál észlelhető ; számos oly tagja van a nyugdíjintézetnek, ki kezdettől fogva, vagy az utóbbi években elhanyagolt anyagi kötelezettségeit nagyobb befizetésekkel, vagy kisebb mérvű, de rendszeres havi törlesztésekkel igyekszik teljesíteni. A fenntartók azonban nagyobbmérvű törlesztéseket többnyire csak oly esetekben eszközöltek, melyekben lelkészük nyugdíjazása aktuálissá vált. Mindazonáltal elismeréssel kell rámutatnom a példát mutató vasi közép, mosoni, alsósoproni és felsősoproni egyházmegyékre, melyekben a fenntartóknak alig van már hátralékuk. A javulás lassú üteme folytán s a hátralékoknak az 1933. évben még jelentékeny mérvben észlelt s előző jelentésemben is említett emelkedése következtében természetes, hogy a nyugdíjintézetnek ezúttal bemutatott 1933. évi számadása még nem nyújt teljesen megnyugtató képet. De viszont figyelembe kell vennünk azt, hogy a folyó év január 1-től szeptember 30-ig már mintegy 100.000 pengő folyt be s a befizetési készségnek az év utolsó hónapjaiban eddig is észlelt és a kamatmentesség kihasználásával is serkentett élénkülése révén feltehető, hogy a folyó évi befizetések összege december 31-ig oly összegre fog növekedni, mely a nyugdíjintézet számlakövetelésének 1934. évi emelkedését megközelíti. Ha pedig ez a feltevés megvalósul, akkor már a hátralékoknak aggasztóan állandósult növekedését megállítottnak tekinthetnők. A nyugdíjintézet érdekeit azonban anyagi helyzetének ezen remélhető viszonylagos javulása még korántsem elégítheti ki, mert a nyugdíjintézet szilárdságának és zavartalan fizetési képességének követelménye — tekintettel a terhek fokozatos növekedésére — elengedhetetlenül szükségessé teszi azt, hogy a hátralékok minél előbb s teljes összegükben be is hajtassanak. A behajtás tekintetében meg kell jegyeznem, hogy a nyugdíjintézet az egyetemes közgyűlés mult évi határozata, illetve a szabályrendelet 38. szakaszának megfelelő kiegészítése alapján ezidőszerint csupán a kongruát, korpótlékot stb. élvező lelkészek közpénztári illetményeit tilthatja le, mely intézkedés a letiltásoknak folyó évi július hó 1-től eszközölt foganatosítása óta a hátralékoknak havonként mintegy 2000 pengővel való apasztását eredményezte. Az igazságosságnak és egyenlő elbánásnak követelménye folytán azonban a nyugdíj intézeti bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra is, hogy a letiltás eszköze a csupán egyházi forrásokból javadalmazott tagokkal szemben is megfelelően alkalmazható legyen.
