Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

5 Elképed az ember, ha olvassa, hogy például Németországban a germán mithologia kultusza l-l. hódít. De nem kevésbbé nyugtalanító volna, ha a lutheri reformáció hazájában az egyház kebelében dúló harc az egyházpolitika teréről, amelybe mint kívülállóknak beleszólásunk nincsen, a hitvallás terére csapván át, a lutheri hitvallás kerülne veszélybe. A hitvallás ugyanis közös kincs, amelyért szót emelni, bárhol is forogjon az veszélyben, nemcsak jog, de kötelesség is. Viszont nem elég ilyen jelenséggel szemben csak a hitvallásért küzdők segítségére kérni az evangélium lelkét, de szükséges annak fokozott mértékben való ápolása is. Alkalmazzuk önmagunkra ennek a kétségbevonhatatlan igazságnak a kötelezéseit. Igehirdetésünkben a fősúlyt a hitigazságokra helyezzük és ügyeljünk arra, hogy az erkölcsi igazságok hirdetése azokat háttérbe ne szorítsa. Ki kell lépnünk a sok helyt, fájdalom, gyéren látogatott templomok szűk falai közül és népmissziót kell folytatnunk. Nem szabad tétlenül néznünk, hogy egyetlen magyar evangélikus lélek is elvesszék. Egyrészt szaporítanunk kell a nagy gyülekezetekben a lelkészi állásokat, másrészt ki kell szállnunk a diaszpórába a szétszórt és gondozás nélkül veszendőbe menő hívek gyűjtögetésére, megmentésére. Erre a célra hovatovább annál inkább szükség lesz a megfelelő anyagi eszközökről való gondoskodásra. Zsinat előtt állunk. Zsinatunk munkáját, az általa hozandó s a kor és az adott helyzet követelményeinek megfelelő új törvényparagrafusok száraz betűit is az evangélium lelkével kell megtöltenünk. Legfőbb törvénykönyvünk a biblia. Egyházi alkotmányunk ennek a legfőbb törvénykönyvnek mintegy végrehajtási utasítása kell, hogy legyen, amelynek minden fejezete fölé egy-egy annak egész tartalmát összefoglaló bibliai mondást lehet lélekben behelyettesítenünk. így lesz a zsinat munkája igazán áldásos. Aminthogy mai közgyűlésünk munkáján is csak akkor lesz áldás, ha annak tanácskozásait és határozatait is az evangélium szelleme hatja át. Az egyetemes közgyűlés igen tisztelt tagjait hittestvéri szeretettel üdvözölve, ilyen szellemtől áthatott munkára nyitom meg az 1934. évi egyetemes közgyűlést. Amikor ezt teszem, hódolattal emlékezem meg Magyarország Kormányzójáról, vitéz nagybányai Horthy Miklós úr Őfőméltóságáról, Budapestre való dicsőséges bevonulásának 15. évfordulója alkalmából. Az ő hősiességének, fenköltlelkű és erőskezű kormányzásának köszönhetjük, hogy ebben az országban a háború s az azt követett forradalmak után a béke és nyugalom helyreállt és olyan légkör alakult ki, amelyben egyházunk Isten rendelte hivatását betöltheti s az általa kegyesen engedélyezett zsinat is eredmények ígéretével láthat áldásos munkájához. Üdv nevére, áldás életére ! Az egyetemes közgyűlés a nagyszabású megnyitóbeszédet élénk érdeklődéssel és többször megújuló, hangos helyesléssel fogadja, a Kormányzó jubileumára vonatkozó részét állva hallgatván végig, a jubiláló államfőt lelkesen ünnepli és a megnyitóbeszédnek a közgyűlés jegyzőkönyvébe egész terjedelmében való felvételét elrendeli. 2. (Z.) Az egyetemes felügyelő — a jegyzői kar azon bejelentése nyomán, hogy az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldendő lévén a bizottság, a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon és az egyetemes ügyészen kívül kiküldi D. D. Raffay Sándor, Dr. Zelenka Lajos, Zsigmondy Dezső és Broschkó Gusztáv Adolf közgyűlési tagokat. 3. (Z.) Az egyetemes egyházi főjegyző bejelenti, hogy az egyetemes közgyűlésről való távolmaradásuk kimentését kérték : Dr. Szelényi Aladár világi egyetemes főjegyző, Dr. Lehotzky Antal világi tb. egyetemes főjegyző, Rupprecht Olivér és Dr. Tomcsányi Vilmos Pál egyetemes törvényszéki bírák, dr. Vietórisz István, Honéczy Géza és Dr. Streicher Andor tiszai egyházkerületi kiküldöttek. Tudomásul szolgál. 4. (Ky.) Az egyetemes felügyelő mély megilletődéssel jelenti, hogy Dr. Szelényi Aladár egyetemes főjegyzőt az egyetemes közgyűlést előkészítő bizottsági ülések közben nagy csapás érte: hitvestársa váratlanul elhúnyt. Különösen megrendítő ez a súlyos veszteség és annak a lelkekre gyakorolt hatása azért is, mert az egyetemes főjegyző az utolsó órákat, amelyeket szeretett élettársával tölthetett volna, az egyház ügye szolgálatának szentelte, sőt még a gyászeset után is, a legnagyobb fájdalommal a szívében, amelyet emberi szív hordozhat, rendkívüli kötelességtudásától indíttatva, nehéz munkával igyekezett az egyetemes közgyűlés zökkenő nélküli lefolyását biztosítani. Ezzel bekoronázta az odaadó hűséget, amellyel egyházunk ügyét évtizedek óta példaadóan szolgálja. Indítványozza, hogy az egyetemes közgyűlés gyászoló főjegyzőjével szemben igaz részvétét táviratilag nyilvánítsa.