Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

6 <4-5. Bejelenti továbbá az egyetemes felügyelő, hogy az egyetemes főjegyző által referálni szándékolt és a tárgysorozaton is ilyenekként megjelölt ügyeket a jegyzői kar néhány tagja és az egyetemes főügyész adja elő. Az egyetemes közgyűlés megilletődve vesz tudomást a bejelentésben foglaltakról, az elhunyt emlékének felállással áldoz, azt jegyzőkönyvében megörökíti és az egyetemes főjegyzővel szemben táplált, benső részvétét távirat útján juttatja kifejezésre. 5. (Ky.) Az egyetemes felügyelő bemutatja következő évi jelentését. A lefolyt közigazgatási év az egyetemes egyház életében a komoly munka esztendeje volt. Önmaga nem emelkedett történelmi jelentőségre, annak babérágát utódjának engedi át. A munka ugyanis, amelyet végzett, történelmi jelentőségű, de beteljesülését reményünk szerint a ránkvirradó új közigazgatási esztendőben éri el. Ez a munkája két nagy ügy szolgálatában állott, ezek : a zsinat és a liturgia egységesítése, amely azzal szorosan összetartozik ugyan, de mégis külön említést kíván. Főkép ezekről folytak a tanácskozások és ezekkel foglalkoztak az egyházi lapok cikkei is. Az előző évek fundamentumvetése után ez az esztendő mindkét vonatkozásban alapos munkát végzett. A negyven év előtti zsinatnak úgyszólván csak egy értékes magán javaslat állt rendelkezésére. A most következő zsinat azonban a zsinatelőkészítő bizottság és albizottságainak lelkiismeretes munkája nyomán feladatkörének egész komplexumot felölelő és az egyházi nyilvánosság széles rétegei számára hozzáférhetővé tett, hivatalos javaslatok alapján folytathatja le tárgyalásait. Kétségtelen, hogy a zsinat a Kormányzó Úr Őfőméltósága legmagasabb engedélyével körvonalazott tárgykörben szuverén módon használhatja fel, vagy vetheti el az elé kerülő javaslatokat. De még ha nem a javaslatok értelmében határozna is, az sem vonna le semmit az előkészített anyag és így az elmúlt év munkájának a jelentőségéből, mert annak a problémák tisztázása körüli jelentősége akkor is kétségbevonhatatlan maradna. A zsinati bizottság jeles előadója, Dr. Mikler Károly, minden a zsinattal kapcsolatban felmerült kérdésről olyan összeállítást készített, amelyben az illető kérdésről hozott minden határozat és az arról szóló, vagy arra is kiterjeszkedő minden újságcikk figyelemben részesül. Az előkészítés hiánytalannak mondható. A liturgia egységesítésének előkészítésével hasonlókép állunk. Miután évek során folyt az adatgyűjtés, és annak alapján minden egyházunkban otthonos liturgikus rend számbavétetett, a liturgiái bizottság azokat letárgyalta, a főbb típusokat elméletileg és gyakorlatilag elbírálta, D. D. Raffay Sándor püspök az istentisztelet ősi, lutheri típusának logikai rendje szerint egyházunk népe szellemének szemmeltartásával tervezetet készített, amely egyetemes közgyűlési határozat értelmében egy hónapon át minden templomban bemutatásra került, mindenünnen bekérettek a vélemények, és ezek után kell a jelen közgyűlésnek további elhatározásra jutnia. S ha az úgy hangzanék is, hogy végleges álláspont ma még nem foglalható el, akkor is kétségbevonhatatlan maradna, hogy az egységes liturgia irányában nagy lépés történt, és hogy az elmúlt közigazgatási év munkája meddő ebben a vonatkozásban sem volt. A liturgia témakörének a keretében készülőben van egy fontos vívmány : az »Erős vár a mi Istenünk« egységes szövegének és dallamának a megállapítása. Az ezen kérdésben fennállott eddigi sokféleség és összevisszaság után ez olyan pozitív eredmény lesz, amely jogos reményre hangol abban az irányban, hogy majd csak létrejön istentiszteletünk rendjének eddig sajnálattal nélkülözött, de hőn óhajtott egysége is. A zsinat és az egységes liturgia domináló kérdése ráütötte bélyegét az év minden egyéb vonatkozású munkájára is. Mintha a korszakos alkotások tudatának komolysága ömlött volna el egyházközigazgatásunk egész munkakomplexumán. Engem különös megnyugvással tölt el, hogy az egyetemes törvényszéket egyetlenegy ügy sem foglalkoztatta. Mintha általában a szenvedélyek elültek és minden energia a jó ügyek szolgálatára összpontosult volna. Az ellentétes vélemények, akár felszólalásokban, akár írásban nyilatkoztak meg, legnagyobbrészt a legteljesebb objektivitást érvényesítették, és csak az ügy érdekeinek szolgálata jutott kifejezésre. És mintha egy új élet közeledtének az előszele érintette volna a nagy mezőséget, amelyen egyházi életünknek nyomait eddig hiába kerestük, mintha a szerte heverő száraz csontok megelevenedtek volna, a diaszpórában sokfelé élénken lüktető evangélikus élet indult meg. Eger-Gyöngyös-Hatvan, Délszabolcs, Békés, Enying, Nagyrév — és ki tudná valamennyit felsorolni — egyházunknak mindmegannyi új munkaterülete, jövőjének mindmegannyi ígérete. A töretlen ugaron induló új szántás ekéjének a szarvánál mindenütt egy-egy lelkes, ifjú munkás áll, aki szűkös kenyéren, de nem lanyhuló lelkesedéssel végzi szolgálatát és munkálja egyházunk jövőjét, amelynek legjobb meggyőződésem szerint ezek a szórványhelyek a kovásza, ahol a lelkekben szinte az első keresztyén gyülekezetek hitbuzgalma s áldozatkészsége lángol. Biblia-jubileum. Adná Isten, hogy valóban új élet pezsdülne egyházunkban, amelyet a négyszáz esztendővel ezelőtt Dr. Luther Márton által minden népnek a maga nyelvén kezébe adott evangélium lelke hat át. Ennek a ténynek négyszázéves jubileumát egyházközségeink legnagyobb része a bibliavasárnap keretében ünnepli. Az egyetemes egyház e nagy, történelmi esemény emlékének az egyház-