Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

5 1. (Ky.) Az egyetemes közgyűlést bevezető istentisztelet a Deák-téri templomban, a köz-1. gyűlést megelőző napon, este, 6 órakor tartatott meg. Ziermann Lajos, a gyámintézet egyházi elnöke, végezte a szent szolgálatot. A közgyűlés napján a közgyűlés tagjai a Deák-téri leánygimnázium dísztermében összegyűlvén, D. Geduly Henrik, püspök, egyházi elnök, az alábbi imával fordult a Mindenhatóhoz : Leborulva áldjuk a Te nagy nevedet, jóságos mennyei Atyánk, hogy minket az elmúlt éjszakán angyalaid őrző seregével minden bajtól és veszedelemtől megoltalmaztál s a nappal világosságára jó erőben és egészségben ébresztettél. Engedd, mennyei Atyánk, hogy az új nappal reánk váró szent feladatok teljesítésére is Tőled kérjünk erőt és segedelmet. Mert minden erőnek, igazságnak, bölcsességnek és áldásnak örök forrása Te vagy, óh véghetetlen hatalmú és kegyelmű Isten, hitünk kősziklája, bizodalmunk erős vára, életünk, váltságunk, üdvünk, boldogságunk, mindenünk ! Csak Tebenned élve, Szentlelked által megszenteltetve haladhatnak az igaz boldogulás ösvényén népek és fejedelmek, egyházak és birodalmak, kiválasztott vezérek és őket küldetésükben támogató hű követőik. Engedd azért, hogy a számadás és továbbépítés ez ünnepi perceiben is leborulva kérjük megtartó és megszentelő áldásaidat a mi küzdve-küzdő, de Benned és akit váltságunkra, üdvünkre hozzánk küldöttéi, a Te egyetlenegyszülöttedben rendületlenül bízó drága magyarhoni evangélikus egyházegyetemünkre. Esdve kérünk, legyen beleépítve annak minden alkotó részébe, minden tagjába, minden tanácskozásába és munkateljesítésébe amaz egyetlen igaz szegeletkő, a Krisztus, aki nélkül hiába építenek az építők, mert íme, még a legszebb renddel rakott alkotáson sem lehet nélküle növekedés, benső megállás, béke, szeretet és áldás. Azért esdve kérünk, légy velünk, légy anyaszentegyházunkkal s hogy ezen a földön boldogan virulhasson a te dicsőségedre, légy a mi magyar evangéliumi egyházunknak édes otthont nyújtó, drága magyar hazánkkal is. Elégeld meg ennek keserű próbáitatásait, nehéz szenvedéseit. Derítsd reá jókedved esztendeinek napjait. A romokon való kesergés borongó bánatát változtasd mihamar az újjáépülés és feltámadás látásának boldogító örömévé. Ezekhez adj nekünk Uram, erőt, kitartást, csüggedetlen reményt, a mi Urunk és kősziklánk, szegeletkövünk és üdvösségünk, a Krisztus Jézus által. Miatyánk . . . Amen. Az ima elhangzása után D. Báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, tartotta meg következő megnyitóbeszédét : Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! A mai napon emlékérmet adunk egyházunk híveinek a kezébe. Az érem egyik oldalán Dr. Luther Márton képe látható, másik oldala pedig repülő angyalt ábrázol, amely, kezében az evangéliumot lobogtatva, átszeli a levegőeget. Az egyik oldalon ez a felirat áll : »Luther bibliafordítása 400 éves«, a másikon pedig ezt olvassuk : »Minden népnek a maga nyelvén«. A két kép szöveg nélkül is elmondaná, hogy az érem Dr. Luther Márton bibliafordítása emlékének szentelve s hogy a Reformátorról ezúttal sem, mint egy nemzet fiáról, hanem, mint az emberiség egyetemének nagyságáról, emlékezünk, aki amikor a saját nemzetének, egyben a világ összes népeinek is kezébe adta a szentírást, kinek-kinek a maga nyelvén. Ezért ünnepeljük mi, magyar evangélikusok is a német bibliajubileumot Isten iránti hálával és a Reformátor emlékével szembeni kegyelettel. Ez az érem azonban ennél is többet mond, mert ha ezt nem tenné, akkor inkább csak múzeális emlék jellegével bírna, amelyért kenyérgondjának közepette ma csak kevés embernek lehetne áldoznia. Már pedig ez az érem misszióra hivatott és sokaknak a kezébe kell kerülnie. Egy nagy igazság hirdetése a missziója. Azé az igazságé, hogy az Isten az ő evangéliumát nemcsak elmúlt századoknak adta, tehát a bibliát nemcsak letűnt korok könyvének szánta, amelynek ma már csak könyvtári becse van, hanem idő- és térbeli határoktól nem korlátozott, világokat átható, megtartó és boldogító erőnek. Hogyha erről a magaslatról, amelyre az Isten kegyelme ma minket felemelt, egyházi életünk legfelső fokozatának hegyormáról végighordozzuk tekintetünket a világon és szemügyre véve a legfőbb emberi közösségek elénk táruló életét, azt látjuk, hogy abban félelmes összevisszaság kavarog és abból tornyosodó veszedelmek meredeznek felénk, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy itt csak egy segítség van és pedig az, ha az érmen ábrázolt, evangéliumot lobogtató angyal feleszmélteti és az evangélium lelkével áthatja az egész világot. A nyitott szemmel nemcsak nézni, de látni is tudó embernek lehetetlen rá nem döbbennie arra, hogy mi folyik ma a világon. A bizalmatlanság, gyanakvás, áskálódás, gyűlölködés szörnyetege garázdálkodik a nemzetközi életben és nyomában egy új háború s egy az eddiginél is szörnyűségesebb világkatasztrófa lehetőségének kísérteties árnyai suhannak. Ahelyett, hogy végre a tönkretett gazdasági élet fellendítésére, a felidézett köznyomor enyhítésére, a mélyre süllyedt erkölcsök megjavítására, az egész világ felforgatott külső és belső békéjének helyreállítására fognának össze a népek, inkább egymás ellen szövetkeznek, nem gondolva meg, hogy ezáltal, mint a bibliai Sámson, olyan pilléreket ingatnak meg, amelyek ha leomlanak, rombadől az egész civilizált világ és törmelékével önmagukat is eltemeti. a*