Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

14 5. A súlyos gazdasági viszonyok és a pénzátutalási nehézségek ellenére is több theológus látogatott az elmúlt közigazgatási év folyamán is külföldi egyetemeket, sőt ifjabb lelkészek is akadtak, akik tanulmányaiknak kiegészítése céljából külföldi fakultásokat kerestek fel. A Gusztáv Adolf Egylet és az Europaeische Zentralstelle für Evangelisch-Kirchliche Hilfsaktionen ösztöndíjai, a hallei magyar ösztöndíjak, a finn testvérek segítsége, a Páris nyújtotta kedvezmény, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által egyeseknek nyújtott segélyek és az egyetemes egyház költségvetésileg biztosított tanulmányi segélye tette ezt lehetővé. Az ösztöndíjakra való prezentálásnál és a külföldi tanulmányi segély elosztásánál a fakultás javaslatára voltam figyelemmel. A most megkezdett tanévre is ifjaink közül többen mentek, illetve mennek ki külföldre. Két végzett theológusnak támogatás iránt benyújtott kérvényéből arról értesültem, hogy a soproni tanítóképző-intézetbe szándékoznak beiratkozni. Részükre segélyt, sajnos, nem utalványozhattam, csupán a fakultás és a Theológusok Otthonának figyelmét hívhattam fel rájuk, hogy őket a rendelkezésére bocsátott összegből megfelelően támogassa. Nagyon örvendetesnek találom azonban, hogy vannak ifjak, akik erre az elhatározásra jutottak és kívánatosnak, hogy nemes szándékuk keresztülviteléhez támogatást nyerjenek. A soproni Theológusok Otthona tőkéjéből a soproni egyházközségnek nyújtott kölcsön visszafizetésére kitűzött terminus egy évvel való meghosszabbításához azzal a föltétellel, hogy az Otthon az összeget nélkülözheti, a hozzájárulást megadtam. Ugyancsak hozzájárultam ahhoz, hogy az Otthon tőkéjéből Gyenesdiáson nagy, kertes házat vásároljon és azt lelkészüdülőnek rendezze be. Ez azért fontos, mert a lelkészek és ifjú theológusok találkozásaira, reményem szerint, alkalmat nyújt és ezáltal közegyházi jelentőségre emelkedhetik. A tanügynek szánt fejezetben bevezetőnek az öröm szava csendül meg. Egyházunk két kiváló intézete jubileumi ünnepet ült. A Deák-téri leánygimnázium fennállásának 50., a szarvasi gimnázium pedig 100. esztendejét ünnepelte. Mindkettővel szemben kifejezésre juttattam az egyetemes egyház nagyra értékelő elismerését és áldó köszöntését. A soproni liceum mellett diákotthon létesült. Ez nagy nyereségünk, mert ily módon ennek a jeles intézményünknek még inkább módja és alkalma nyílik arra, hogy tanulóifjúságát a benne lakozó evangéliumi szellemmel hassa át. Dr. Szigethy Lajos igazgató a mult évben létesített alapítványának akkori összegét 600 pengővel felemelte. Nem késtem vele szemben köszönetünket nyilvánítani. Adorján Ferenc, a nyíregyházai leánygimnázium igazgatója, nyugalomba vonult. Erről majd a tanügyi bizottság is beszámol ugyan, de itt is meg kell említenem, mert Adorján Ferenc, aki a nyíregyházai leánygimnázium megalapítása és fenntartása körül elévülhetetlen szolgálatokat teljesített, egyetemes egyházunknak is értékes munkása volt. A tanügyi bizottságban és a zsinati bizottságban egyaránt nagyjelentőségű munkát végzett. A zsinat tanügyi javaslata az ő szakavatott tollából került ki. Abban a reményben veszünk tőle igazgatói minőségében búcsút, hogy nyugalombavonulása nem jelent visszavonulást az egyetemes egyházi munkatérről is, hanem itt még viszontlátjuk és további közreműködésére számíthatunk. Tanügyünk két jelesét, Králik Gusztáv soproni líceumi és Dr. Kubacska András budapesti gimnáziumi tanárt igazgatói címmel ruháztam fel. A mult évi egyetemes közgyűlésből kelt felterjesztésekről a következőkben teszek jelentést. A 64. jegyzőkönyvi pont alapján tanítóinknak a VII. fizetési osztályba való előléptetése, a 66. jegyzőkönyvi pont alapján tanítóink búzajárandóságának megfelelő értékelése s a 71. jegyzőkönyvi pont alapján a kántori s levitái javadalmak szétválasztása érdekében tett felterjesztésünkre megadott 68.013/V. L/1934, számú miniszteri válaszleíratban jóindulat jut kifejezésre, de a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel az orvoslás elmaradt. A 70. jegyzőkönyvi pont alapján a tanítói nyugdíjjárulékoknak a politikai községekre való áthárítása ügyében kelt felterjesztésünkre a .m kir. belügyminiszter 133.082/VI./1934. szám alatti leiratában teljesen elutasító választ adott. A 73. jegyzőkönyvi pont alapján bejelentett azon sérelmet, hogy áldozócsütörtökön tornaversenyt rendeztek, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 79.422/VII. a./1934. számú leiratában azzal az ígérettel orvosolta, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő. A 77. jegyzőkönyvi ponton alapult azon felterjesztésre, hogy a szegedi Apponyi kollégisták ne római katholikus felekezeti intézetben nyerjenek gyakorlati kiképzést, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 12.884/IV./1934. számú válaszleiratában a gazdasági helyzet javulásával orvoslást ígért oly értelemben, hogy majd állami gyakorló-iskolát létesít. A többi, a 67. jegyzőkönyvi pont értelmében a holland rendszer bevezetése, a 69. jegyzőkönyvi pontnak megfelelően a törpe iskolák helyzetének szabályozása s a 72. jegyzőkönyvi pont szerint a nyíregyházai iskolák ügyében tett felterjesztésünkre válasz nem érkezett.